Játékjárművek a nem is annyira távoli múltból

Látszólag nincs egyéb a Kultúrpalota kiállítóterében, mint vitrinekben elhelyezett néma játékok. Aztán gyorsan észreveszem magamon, hogy pár másodperc után emlékképek rohannak meg: a múltban, valamikor a 80-as és a 90-es évek fordulóján pont olyan műanyag Tatrákat tologattam az udvari homokozónál, mint amilyenek a terem jobb hátsó sarkában állnak. Az egyik hátulján kanalas markoló, a másikon sima rakodótér van. Ám ez nem minden: viszont látom a kukásautómat, ill. néhány apróbb méretű gépkocsimat is. Majd megállapítom azt is, hogy én bizony majdnem csak csehszlovák eredetű játékjárművekkel nőttem fel, a magyarországiakat – például a Rába kamionokat – most látom először.

A kiállítás alcíme az is lehetne: ízelítő a volt keleti blokk játékiparából, hiszen csehszlovák, magyarországi, jugoszláviai, szovjet és kelet-német termékekről van szó.

„Mivel a volt szocialista országokból valóak a játékok, megpróbáltuk eszerint csoportosítani őket. A vitrinek oldalán tüntettük fel az országneveket, ill. a gyártó cégeket is, például az egyik szovjet vitrinen ilyen a Mir és a Tonka“

– kalauzol végig engem a kiállításon annak kurátora, Sipos Anna etnográfus, miközben ha nem is sokan, de folyamatosan váltják egymást körülöttünk a kisgyerekes szülők. A legrégebbi játékok az 1970-es évekből valóak, a tárlat pedig összességében jól szemlélteti, mit is alkotott műanyagból és fémből a 20. század harmadik harmadának játékipara. Külön élményszámba mennek a vonatok, ill. mozdonyok, amelyek általában méretarányosak, s használaton kívül szobadísznek is beillenek.

A gyűjtemény tulajdonosai, Bokros Roman és Róbert tavaly nyáron keresték meg a múzeumot egy kiállítás ötletével, majd Sipos Anna és Csütörtöky József múzeumigazgató a helyszínen nézték meg a körülbelül 20 ezer tárgyas gyűjteményt. Ebből válogatták ki a tulajdonosok azt a mintegy 1200 tárgyat, amelyeket közszemlére szerettek volna bocsájtani. Sipos Anna arra is felhívja a figyelmet, hogy a néprajz „nem állt meg a múlt század 40-es éveinél“.

„Évek óta gyűjtöm a későbbi játékokat is, mert korábban ezekől nem volt a múzeumi gyűjteményben“

– mondja, s egyben emlékeztet arra a majd‘ öt évvel ezelőtti kiállításra, amelyen plüssmacikat mutattak be. Sokak számára nem mindig nyilvánvaló, miért kell gyűjteni a közelmúlt, vagy egyenesen a jelen tárgyait. Ám ha arra gondolunk, évtizedek múltán már sokkal nehezebb juthatunk hozzá egy adott évtized használati tárgyaihoz, nem is beszélve az évszázados időtávokról. Ami a jelenből vagy a közelmúltból most bekerül a múzeumi raktárba, az 50-100 év múlva igencsak meg tudja hálálni egykori gyűjtőjének munkáját.

A tárlat június 10-ig tekinthető meg.