Itthon is aggódtak hozzátartozóikért

Aligha állíthatná valaki, hogy a Londonban és a világ más tájain elkövetett terrorcselekmények minket nem érintenek. Ma ugyanis az számít ritkaságnak, ha valakinek egyetlen rokona, ismerőse sem él külföldön, történetesen Angliában. A szigetországban dolgozó szlovákiai magyarok száma is ezres számrendben mérhető, így érthetően idehaza is sokan aggodalommal fogadták a robbantások hírét.

Boška Beáta, Zselíz: „A tegnapi merényletek miatt természetesen azonnal próbáltunk kapcsolatba lépni Londonban dolgozó sógorommal és barátnőjével. Déltől este nyolcig hívtuk őket mobilon, s akkor nyugodtunk csak meg, amikor végre jelentkeztek. Jól vannak, nem történt semmi bajuk, és nem is félnek különösebben. Marika a központban egy szállodában dolgozik, de éppen akkor nem volt szolgálatban, nem tartózkodott tehát a belvárosban. Borisz pedig nem a centrumban dolgozik, és a bérelt lakásuk sem a központban található. Naponta utaznak metróval és busszal is, továbbra is igénybe veszik majd a helyi közlekedési eszközöket. Az viszont nem állítható, hogy – a híradók és a média hatására is – ne lennének kissé nyugtalanok.” (buch)

Deák Attila, Csallóközkürt: „Testvérem, Tibor tavaly novembertől él és dolgozik Londonban, munkahelye a város központjában van. Rögtön sms-ben érdeklődtem, hogy minden rendben van-e. Szerencsére nem történt baja, barátnőjével együtt jól vannak. Míg nem tudtuk őket elérni, azzal nyugtattuk magunkat, hogy London elég nagy város, ráadásul a testvérem egy ideje már nem metróval, hanem bicajjal jár.” Tibor édesanyja, Deák Éva telefonon próbálta elérni a fiatalokat, de a vonalak még este is foglaltak voltak, eddig csak sms-ben tudtak értekezni. Csak délután háromkor érkezett az első üzenet: „Jól vagyunk, semmi bajunk.” „Reméljük, a hétvégén már tudunk velük beszélni telefonon.” – mondta az édesanyja. (jom)

Fabó Éva angol nyelvtanár, Érsekújvár: A Londonban történt csütörtöki eseményeket követően azonnal kapcsolatba léptem volt tanítványaim szüleivel. A tanév végén több gyerek is kiutazott külföldre. Nagy megnyugvással fogadtam, hogy a diákok jól vannak. London város peremén élnek, ezért ők is csak később értesültek az eseményekről. A szülők telefon helyett inkább e-mail segítségével vették fel a kapcsolatot a gyerekeikkel, így később folyamatosan értesültek tőlük a városban történt eseményekről. Magam is nemrég jártam Londonban, és volt alkalmam megélni egy áramszünetet a metróban. Csodáltam az angolok hidegvérűségét, talán én voltam az egyetlen, akit elfogott a pánik a sötétben, a többiek nyugtattak, hogy ez gyakori eset, hamarosan minden rendben lesz. (száz)