Ismét életre kelt Imreg történelmi kolostora

Imreg kolostora a főtérről nézveKevesebbet, vagy talán semmit sem tudunk azonban arról, miként zajlanak az Ondava parti település kolostorának mindennapjai. Különösen azóta, hogy az apácák elköltöztek belőle és 1999 óta a minoriták kapták vissza, mint jogos tulajdonukat. A kolostort 1767-ben a Radból ideköltöző minorita rend tagjai építették, a Barkóczy Imre által nekik adományozott területen. Ők hozták rendbe az ősi, már a XIV. században is álló, időközben lepusztult kőtemplomot is. A XIX.-XX. század fordulóján a kolostor szinte kihalt volt, egyetlen páter őrizte a XVI-XVII. századból származó mintegy kétezer, egyházi témájú könyvet. A II. világháború után az épület pár évig iskolaként szolgált a környékbeli gyerekek részére, de 1950 után ismét elhagyatottá vált. 1959 és 1987 között egy központi jótékonysági szervezet finanszírozta a kolostor rendbetételét, és ezekben az években költözött ide az első 14 Szent Vince-rendi apáca is. Ők csak a munkások részére épített kisebb épületekben aludtak, de 1961 után, miután az épület lakhatóvá vált, további 86 apáca követte őket, és birtokukba vették a főépületet is. Ekkor még nem volt vízvezetékük, így naponta kétszer lajtos kocsival hozatták az iváshoz és mosáshoz szükséges vizet. Koleszár Július áldásos tevékenységének köszönhető, hogy idővel garázs és műhely épült az udvaron, napelemmel melegíthették a vizet, és különböző tartozékok kerültek a kolostor tulajdonába. Végül 1999-ben a minoriták kapták vissza a magyar–szlovák nyelvhatáron fekvő Imreg épülettömbjét.

Jelenleg ketten irányítják a munkákat, a Lengyelországból származó 35 éves fiatal és lelkes Vojtech Novosad pap, valamint a pozsonyi Vladimir Vargovič. Vojtech Novosad a kolostor elöljárója, s mikor Karol Kucharčik polgármester kíséretében felkerestem, szívesen mutatta meg a kolostor helyiségeit. A szobák nagy részében már elkészültek a zuhanyozósarkok, és a pincében a kazánház is arra vár, hogy kipróbálják. Igaz, a mellette lévő helyiségek még romos állapotban vannak. Sóhajtva mondta, hogy idővel ezeket is szeretné rendbe tétetni. Csak ugye, az a pénz... Megkértem, mutassa meg azt a pincehelyiséget is, amelyet eddig úgy mutattak az idegennek, hogy abban bujkált Sujánszky Eusztach. A boltívekkel tagolt helyiség annyira alacsony, hogy nem lehet benne felegyenesedni. Sujányszky páter valóban részt vett Aulich, Poeltenberg és Damjanich kivégzése előtt azok lelki felkészítésében, de ezért nem kellett bujkálnia, és végképp nem volt befalazva, mint az előszeretettel mondogatják egyesek.

A pincéből a konyhába megyünk, közben a polgármester elmondja, hogy nagyon jó az együttműködés a kolostor és a falu lakosai között. A katolikusok nem rendelkeznek templommal, így a minorita tulajdonban lévő kolostor melletti templomot használják. Véleménye szerint semmiféle nemzetiségi vagy felekezeti viszály nincs a faluban, amit az is igazol, hogy a szentmisék szlovákul folynak, a falubeliek viszont szépen magyarul énekelnek. Mikor az idegenforgalomról kérdezem, elmondja, hogy igazán nyáron éled fel a kolostor körüli élet, amikor idegenek utaznak ide a világ minden részéről. Megfordultak itt többek között Lengyelországból, Csehországból, Belorussziából, Magyarországról, Kenyából és Bolíviából. Ilyenkor még kevertebb nyelven folyik az istentisztelet, mert mindenki a saját nyelvén énekel, sőt a latin sem hiányzik.

Legfontosabb feladatának ő is a kolostor felújítását tekinti, ám hátra van még a kolostor külső részének a felújítása. És ez persze csak anyagi kérdés. „Szeretnénk idegenforgalmi szempontból is felkészülni, és színvonalas szolgáltatásokat kiépíteni” – teszi hozzá. A nagyon szép freskókkal díszített konyha után az úgynevezett tanácsterembe érkezünk. Az ifjú pap elképzelései szerint ebben a kolostorban nemzetközi párbeszédek házát szeretnék kialakítani, s egyben lelkigyakorlatok végzésére alkalmas közeget, amely felekezetre való tekintet nélkül fogadná be az ideutazókat. Szívesen várunk ide lengyel, magyar, ukrán „szomszédokat” – mondja. Hogy lengyel létére hogyan került ide? Egy szlovákiai rendtársa hívta meg, hogy segítsen, amikor a Szeplőtlen Szűz Mária fogantatása ünnep alkalmából Szlovákiában járt. Egy ideig Pozsonyban tevékenykedett, majd három év után onnan küldték Imregbe. Mára előkészítette az épületet arra, hogy az egyház papjai lelkigyakorlatra ide jöhessenek.

Az ebédlő a gyönyörű freskókkal. Ezek rendbehozatala még álomnak is merészAz ebédlő a gyönyörű freskókkal. Ezek rendbehozatala még álomnak is merész Szlovákiában a minoritáknak öt kolostoruk van, Pozsonyban, Lőcsén, Szepescsütörtökön, Poprádon és Imregen. A szlovákiai minorita papok tanulmányaikat Krakkóban kezdik, onnan jönnek Szlovákiába, s Pozsonyban fejezik be. Jelenleg tizennégy szerzetes pap van országunkban. Az előírások szerint közösségben kell élniük, ami azt jelenti, hogy legalább hármuknak kell szolgálatot teljesíteniük egy kolostorban, így júliustól egy harmadik társat kapnak ide.

Az épületben hatvanöt személynek tudnak szállást adni, és ha kell, az étkezést is biztosítják. A szállás jelenleg 80 korona (ami csak a szoba és az ágy ágyhuzat nélküli használatát jelenti, tehát jó, ha hálózsákot viszünk magunkkal). Kérdésemre, hogy nem zavarja-e, hogy a falubeliek nem értik a miséit, azt feleli: „A probléma nem a nemzetiségben és nem a nyelvben van, hanem a fejekben. Ezenkívül tanulok magyarul, hogy megértsük egymást.”

Nem tartom fel sokáig, 15 hektár termőföldjük, és 20 hektár rétjük van. Maguk dolgoznak rajta, így van mit tenniük. De szívesen veszik, ha a polgármester is besegít nekik és küld munkásokat. És miért ne segítene? Miként bárki segíthet, aki szívén viseli történelmi műemlékeinket. Az imregi kolostor számlájára bárki adakozhat, s akit jobban érdekel a minorita rend, az többet megtudhat róluk a www.minoriti.sk honlapon.