Ipolyszakálloson újra dalolt az Ipoly völgye

A Csemadok Lévai Területi Választmánya és az ipolyszakállosi alapszervezet közösen ünnepelte a helyi kultúrházban a Csemadok helyi szervezete megalakulásának 55. évfordulóját.

Sötét színekkel indította a műsort Lőrincz Tamás lévai versmondó, aki Döbrentei Kornél Istentelen színjáték c. költeményével tette fel a kérdést: „Úristen, mi lehettem volna, ha nem itt kell gondolni merészet, ahol tragikus aktualitás az enyészet?”. Az ipolysági Musica Aurea vegyes kar 18 tagja Béres Gábor karmester vezetésével Kodály Zoltán, J. S. Bach, Bárdos Lajos kórusműveit énekelte. Ugyanolyan odaadással varázsolták az ipolyszakállosi kisebbségi magyar délutánba az emelkedett, áhítatos, ünnepi hangulatot, mint a vaskosan falusias tréfák, csipkelődések világát.

Beszédében Török Alfréd – aki augusztustól a Csemadok Lévai Területi Választmányának megbízott elnöke – úgy vélte, ez a szervezet a magyar ajkú lakosság körében a megmaradás záloga és a tényleges munka színhelye. „A Csemadok alkotott, művelt, szükség esetén mozgósított. Voltak jobb és rosszabb pillanatai, de ha áldozatkész a vezetőség és lelkes a tagság, semmi sem állhat a legfontosabb, a rendszeres munka útjába” –hangsúlyozta. Kitért a jelenlegi helyzetre, amelyet nehezít, hogy a volt megbízott titkár miatt információhiányban kénytelen dolgozni az új vezetés, mely a tagság nagy részének támogatását élvezi, az előző titkár mégsem hajlandó velük együttműködni. „Tetteinket vezérelje az egymás iránti tisztelet, az alkotókedv és az együttműködési szándék” – mondta a megbízott elnök, majd azt kívánta, hogy a karácsony, a szeretet ünnepe után ez a nap legyen a kultúra ünnepe.

Gasparik Kálmán, a község polgármestere a Csemadok helyi alapszervezete nevében is üdvözölte a nézőket és azokat, „akik szabadidejüket mások szórakoztatására áldozzák”. A polgármester elmondta, sokan nehezményezték az év végi, ünnepek közti időpontot, de az anyagiakat csak mostanra sikerült előteremteni, s ezért köszönet illeti a kulturális minisztériumot. Körülnézve a teremben Gasparik megállapította, ismerős arcokat lát, azok jöttek el most is, akik eljárnak mindig a hasonló rendezvényekre.

A lévai Juhász Gyula Irodalmi Színpad Újváry László rendezésében hazai magyar költők szövegeivel vette számba, leltározta a nyelvet, az ént, a családot, a tájat és a hazát. „A költő nem felel, a költő kérdez. Kérdezem hát, vajon kiláthatok e magamból?” – hangzott el. Nyolc szavaló és egy zenész mutatta be milyen az, amikor a „képzelet bomlik”, amikor „alig hallhatóan élnek a hegyek”. Ezután feldübörgött az elektromos diszkózene, s a lévai Gyémántok tánccsoport öt tagja csillogó ruhákban, hajlékony testtel eltáncolta vezetőjük, Pál Krisztina Robotok és Ex-mix c. koreográfiáját. Ha csörömpölt a ritmus, szaggatottan, feszesen mozdultak a végtagok, lágyabb zenei motívumokhoz a testek is hozzásimultak.

Népi vizekre a nagyölvedi Rozmaring éneklőcsoport evezett népdalcsokrával, harmincéves fennállása minden tapasztalatával énekelt a szerelem örömeiről és bánatáról.

A lévai Horváth lányok, Judit és Mária többek között azt is elárulták: „Szeretőmnek szemöldöke többet ér, mint a hat ökre, mert hat ökre szántó-vető, sej, galambom csókra termő.” A szintén lévai Garam Menti Népi Együttes táncosai Halász Gyula vezetésével zoboralji és kalotaszegi táncokat, valamint gömöri botolót és csárdást roptak, a táncok között pedig a kitűnő százdi citerazenekar játszott. Borka Zoltán négy fiatal citerás társaságában pengette a népdalokat.