Imádunk a természet lágy ölén pihenni, de teleszemeteljük a folyót

Vámosmikola. Kezdjük talán egy lírai képpel: a nyáresti Ipoly-part, a levegő édessége, a szórt fény varázslata – és igazi szúnyogok. A folyó sustorgása, fák boltívének hűvöse. A távolban egy kenu tűnik fel, délceg ifjak merítik tempósan a lapátokat. A kenu közepén egy óriási fekete zsák, a zsák mellett rozsdás lökhárító, a nagyi két éve kidobott bakelit vérnyomásmérője, netán lyukas marmonkanna – mindaz, ami már nem fért a zsákba.

Mert a valóság az, hogy tudathasadásban élünk: egyfelől imádunk pihenni a természet lágy ölén, másfelől viszont még mindig minden vackot folyópartra, bozótosba hordunk, s szinte sportot űzünk abból, milyen ügyesek vagyunk, már megint senki se vett észre semmit... Június 30-án a váci Magosfa Környezeti Nevelési és Ökoturisztikai Alapítvány „bevetésére” látogattunk el, az Ipoly medrének megtisztítása volt a cél, Tésától Lelédig. A három nap alatt lényegében egy Phare-program keretében futó ún. tükörpályázatot valósítanak meg – az Ipoly szlovákiai oldalán a szeméttel, hulladékkal leginkább borított területek feltérképezését, megtisztítását az Ipoly Unió szervezi. A projekt címe: Csökkentsük az Alsó-Ipoly mente ökológiai terhelését.

Ők értesítették a Greanpeace-t

Nem véletlen tehát, hogy Vámosmikolán Wollent Józseffel, az Ipoly Unió elnökével is összefutottunk. Aki szerint bár sokan afféle harcias alakulatnak tartják a környezetvédőket, s bár való igaz, hogy tavaly, a több tonnányi, régi, betiltott permetszerről ők értesítették a Greenpeace-t, azért mégsem kommandónak tartják magukat, csak természetbarátok, kiknek nem mindegy, lehet-e még harcsázni az Ipolyon, s hogy a parton a saját piszkunkban, szemetünkben heverészünk-e. Ez a projekt most a háztartási és egyéb hulladékról szól, nem a mérgekről, vegyszerekről. „A szlovákiai oldalon Ipolyságtól Helembáig, 13 községben térképeztük fel a helyzetet – fejtette ki Wollent József. Mint elmondta, minden egyes községben fel fognak számolni egy hulladéktelepet a helyi lakosság bevonásával. A szlovákiai oldalon mindez október végéig zajlik le, a magyarországi oldalon augusztus végére takarítják ki az Ipoly mentét.

Mielőtt Vámosmikolán kocsiba szálltunk volna, hogy az Ipoly-parton találkozzunk a kenus csapattal, Dávid Katalinnal, a Dunakanyar Ifjúsági Egyesület helyi szervezetének vezetőjével találkoztunk, a falu Ipoly menti szakaszának kitisztítását ugyanis ők szervezték meg. „ A horgászokat, vadászokat, alapiskolásokat is mozgósítottuk. Főképp építkezési törmeléket, háztartási hulladékot találtunk a folyóparton. Most a kenusok a folyón gyűjtik össze mindazt, ami a partról már nem érhető el”– taglalja Dávid Katalin.

A növényi hulladék is gondot okoz, a folyó áradásakor kukoricacsutka, kóró, lemetszett gallyak, csuhé kerül a vízbe, s ez bizonyos szakaszokon elképesztő mennyiségben torlódik össze.

Harmincezer forint bírsággal sújtható

„Nyár végén a patakmedret szeretnénk kitisztítani, ősszel pedig a falu belterületét pucoljuk ki. Jövő évtől rendszeressé válik ez a munka” – mondja Dávid Katalin. Az Ipoly-parton Kurucz Márta, a Magosfa programvezetője vár bennünket, na és a kenusok. „Már 2003-ban szükségét éreztük egy olyan program megvalósításának, amelyben az Ipoly völgyét tisztítjuk ki. Ugyanakkor főképp gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozunk, s arra hívjuk fel folyamatosan a figyelmet, hogy másképp is lehet élni, mint a fogyasztói társadalom kreatúrájaként. Az ökoturizmust támogatjuk, kerékpártúra-leírásokat készítettünk, és az interneten tettük közzé. Ez is összefügg a környezeti neveléssel, elvégre senki sem túrázik szívesen olyan helyeken, ahol a szemét a leggyakoribb tereptárgy. Szakköröket szervezünk, határozólapokat adtunk ki az ártéri erdőkről, a Börzsöny hegység fáiról, továbbá számos, ún. modult állítottunk össze, amelyek segítségével bármilyen értelmes, nyitott, jó szándékú ember környezetvédelmi foglalkozásokat, bemutatókat tarthat. Két szlovákiai és két magyarországi, az Ipolyba folyó patakot vizsgáltunk meg környezetvédelmi szempontból, alapiskolás csoportokat vontunk be mindkét oldalon” – emel ki példákat a Magosfa tevékenységéből Kurucz Márta. A mostani akcióra 15 millió forintot nyertek Phare-támogatásból, s ebből a tél folyamán a biogazdálkodásról tartottak előadássorozatot, környezetvédelmi mellékleteket jelentettek meg a helyi lapban, továbbá minden településen kerestek valakit, aki embereket toboroz az akciókra. Ökoturisztikai szempontból számukra még az olyan apróság is fontos, hogy a takarításhoz szükséges eszközöket lehetőleg helyi boltokból, helyi vállalkozóktól szerezzék be.

Kétszáz méteren öt zsák szemetet

Ottjártunkkor még nem lehetett tudni, pontosan mennyi hulladéktól szabadították meg az Ipolyt és közvetlen környékét, ám csak a tésai duzzasztónál, már az induláskor, kétszáz méteren öt zsák szemetet gyűjtöttek a kenukba. „Autógumi, műanyag flakonok garmada – mondja kesernyés mosollyal Kurucz Márta, és hozzáteszi: azért is fontos a helyi lakosság bevonása, hogy szembesítsük az embereket azzal, mit hagyunk a természetben magunk után. Ha például az Ipoly mellett sátorozunk, ne az eldobált üdítőitalos dobozok, sörösüvegek, flakonok árulkodjanak arról, hol táboroztunk. Tartozunk annyival a természetnek, az utódainknak és önmagunknak is, hogy eltakarítsuk magunk után”.

Búcsúzáskor arra gondolok: bármily paradox, de az lenne az igazi, ha Kurucz Mártáékra, Wollent Józsefékre, Dávid Mónikáékra nem lenne szükség. Azt a híres ökotudatunkat ismerve viszont épp a fordítottja igaz: még több ilyen civil szerveződés, környezetvédelmi akció kellene. Azt viszont ne várjuk el, hogy ők takarítsák el a mi szemetünket is. Az állam viszont legalább annyit tehetne – mindkét oldalon – hogy a bürokráciával, értetlen hivatalnokokkal ne akadályozza a tevékenységüket.