II. Rákóczi Ferenc borsi szülőházának jövője

Tatarozzák a borsi Rákóczi-kastélyt A szlovákiai viszonyokra jellemző vontatottság, pénzszűke és az építkezési kapacitások hiányossága a kastély körüli teendőket sem kerülte el.

Tizennégy évvel ezelőtt, a Tőketerebesi Járási Honismereti Múzeum igazgatója, dr. Juraj Žadanský a következőket nyilatkozta lapunknak (Új Szó, 1988. okt. 27.): „A vízivárnak, II. Rákóczi Ferenc szülőhelyének külön történelme van. Éppen ezért szorgalmaztuk az épület tatarozását, amelyet a tervek szerint meg is kezdünk. Ekkor fejeződik be a terebesi kastély felújítása és az említett műemlékvédelmi hivatal szakemberei átköltöznek Borsiba, ahol a munkálatok körülbelül négy évig tartanak majd.”

Tekintettel arra, hogy az idő vasfoga jócskán kikezdte a masszív kőtömbökből épült monstrumot, a munkálatokat bontással kezdték, hogy elvégezhessék az objektum teljes hidroizolációját. Az igényes rekonstrukcióval megnőttek a költségek, ami lassította a tempót, akkoriban úgy becsülték, hat éven belül befejezik a teljes felújítást, vagyis 1996-ban. Ám az 1989-es rendszerváltás után a műemlékvédelmi létesítmények jogviszonyai is változtak, és elapadtak a pénzforrások is, pontosabban „átcsoportosították” őket. ĺgy a borsi kastély mostohagyerekké vált. Az a helyi igyekezet pedig, amely életre hívta a II. Rákóczi Ferenc Emléktársaságot, minden erőfeszítés ellenére nem bizonyult különösen hatékonynak. Sikerült ugyan megnyerni néhány szlovákiai és magyarországi intézményt a támogatásnak, ám az anyagiak igencsak lassan csordogáltak. Hajdú Jenő, megszállott lokálpatrióta, az emléktársaság elnöke fűhöz-fához futkározott és keresi a kapcsolatokat ma is: nem szeretné, ha elveszne a sok utánjárásba fektetett energia. „Időközben az épület kihasználásának eredeti elképzelése módosult, ami nem baj, csak továbbra is szem előtt kell tartani, hogy történelmi örökségről lévén szó, az emléktárgyak és a néprajzi relikviák méltó helyet kapjanak a tervben” – jegyezte meg Hajdú Jenő.

A község szerepe

Megfelelő fordulatot és nagyobb lendületet azután kapott a kastély tatarozása, hogy az 1998-as választások után új vezetés került a község élére. Módosították a korábbi rekonstrukciós tervet, azaz, hozzáigazították a várható pénzügyi támogatásokhoz, amelyekhez pályázatok révén jutnak.

A nagy bodrogközi árvíz után 1999 tavaszán az építkezési és környezetrendezési munkálatokkal eljutottak odáig, hogy a szlovákiai Kulturális Alap és a magyarországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma áldásán kívül anyagilag is hozzájárult a felújítási munkálatokhoz. Kétoldalú szerződést írtak alá azzal a prózai kitétellel, hogy „ha az egyik anyagilag támogatja a rekonstrukciót, a másik is hasonlóan cselekszik”: ez a közös érdek.

Ez a döntés mindenekelőtt az első lépés az állag megóvásához: a Pro Slovakia háromszázezer koronát adott a tetőszerkezet felújítására, az NKÖM ötmillió forintot a rekonstrukcióra és egymilliót kutatásra.

„Egy évvel később, 2000-ben másfélmilliót juttatott nekünk az NKÖM a Teleky Alapítványon keresztül, itthon pedig százötvenezret kaptunk a Pro Slovakiától. 2001-ben újból ötmilliót kaptunk a NKÖM-től célirányos támogatásként az engedélyezési tervek elkészítésére (ezek jelenleg befejezés előtt állnak– a szerk. megj.), valamint kutatási kiadásokra. A Pro Slovakiától pedig tavaly kétszázezer koronát kaptunk” – tájékoztatott Szabó Mihály, Borsi polgármestere.

Elkészült az előzetes hasznosítási terv is, ám nem kizártak még apróbb módosítások. A cél mindenekelőtt a történelmi háttér és hangulat rekonstruálása, melyet korhű ábrázolással szeretnének felidézni, egészítette ki a polgármester.

Az U alakú szárny egyik szára Egyidejűleg futnak tehát az épület felújítási, valamint a régészeti-történelmi feltáró munkák, az utóbbiak fokozottabb intenzitással a szünidei hónapokban, amikor a diákok is besegítenek az ásatási és rekonstruálási teendőkbe. „Számításaink szerint július 15-ig elkészül az engedélyezési terv, amit a kivitelezéshez szükséges építkezési engedély beszerzése követ, s utána jöhet a felújítás tulajdonképpeni megkezdése” – mondta Szabó Mihály polgármester.

Az előzetes kihasználási terv alapján a következő helyiségeket rendezik majd be a kastélyban: a földszinten Internet-kávéház, négy kiállítóhelyiség, szuvenírboltot, borbemutató helyiség. Az emeleten kap helyet a könyvtár, egy kiállítóterem, a Rákóczi-szoba, a pitvar, az inasok szobája, a nagy palota pitvara, a kápolna, a sekrestye, a lovagszoba (konferenciaterem), az előtér (teakonyha), a kis konferenciaterem, valamint a 42 fekvőhelyet biztosító szállodai apartman. Tulajdonképpen egyfajta történelmi-kulturális-turisztikai központtá akarják fejleszteni az épületet. A rendeltetési terv elkészítéséhez felhasználták a korabeli levéltári kutatások feljegyzéseit, hogy a lehető leghűebben megőrizzék a kastély eredeti szerkezetét és hangulatát. „Miután minden elkészül, az üzemeltetés szakmai felügyeletével akár az emléktársaságot is megbízhatnánk, mely méltóan őrizné örökségünket” – zárta elképzeléseik ecsetelését Szabó Mihály polgármester.

A régész szemével

„Az 1990-es évek második felében megállapodás született a szlovák és a magyar műemlékvédelmi hivatalok között a borsi kastély múltjának feltárására és kutatására. A szakmai hátteret a Tőketerebesi Járási Honismereti Múzeum régészeti osztálya biztosítja. Évente közös feltárásokat is végzünk II. Rákóczi Ferenc szülőházán és környékén, közösen a magyarországi kutatókollégákkal. Mindezt azzal a céllal, hogy megállapítsuk az egyébként vízivárként is nevezett masszív kő- és téglaobjektum keletkezésének korát, amely az előzetes becslések szerint a 16 század második felére tehető” – tájékoztatott dr. Ján Chovanec régész-kutatásvezető. „Míg mi a föld alatt, az alapokat kutatjuk, a sárospataki kollégák a felszínen tevékenykednek. Munkánkat mind pozsonyi, mind budapesti szakmai körök jegyzik és támogatják. A kutatás kiterjed az épületre, a kastélyudvarra és környékére. A hozzáférhető források szerint eddig azt feltételezték, hogy a reneszánsz kastélyépület egy hajdani vízivár alapján épült, ám ez a feltételezés nem igazolódott be. Egyelőre azt fogadtuk el, hogy az objektum származásának, illetve építésének időpontja a 16. század hetvenes éveire tehető. A feltárás megerősítette továbbá azt a feltételezést, miszerint a ma „U” alakú kastélyépület eredetileg egyszárnyú tömbépület volt, sarokbástyákkal a tetején. A keleti szárny kora mintegy százéves lehet”– mondta a régész.