Igényelhetünk kártérítést a repülőtársaságtól?

Párommal az eljegyzésünk alkalmából Prágából Párizsba utaztunk. Egy örömteli eseményt szerettünk volna méltóképpen megünnepelni,

de nem úsztuk meg bosszankodás nélkül.

A gépünk ugyanis több órát késett. Amikor kártérítési igényünket jeleztük a légitársaságnak, azzal ráztak le, hogy a késésért nem ők a felelősek. Azt mondták, a gép egyrészt műszaki hiba, másrészt pedig a légi irányítók sztrájkja miatt késett.

Az Európai Unió 261/2004/EK számú rendelete magas szintű védelmet nyújt azoknak a légi utasoknak, akiknek európai repülőútjuk során hosszú késéseket kellett elszenvedniük.

Ha a légitársaság indokoltan számíthat arra, hogy a járat indulása a menetrendben meghirdetetthez képest sokat (1500 km-es vagy annál rövidebb útnál legalább két, ennél hosszabb repülőútnál legalább három órát) késik, akkor gondoskodnia kell arról, hogy az utasok a várakozási idővel arányosan étkezést és frissítőket, ha hosszabb ideig kell várakozniuk, szállodai elhelyezést kapjanak. Az utasoknak lehetőséget kell adni két ingyenes telefonhívásra, fax- vagy e-mail-küldésre is.

Ezenfelül az utasokat átalányalapú kártérítés illeti meg, ha a végső célállomásukat az eredetileg tervezetthez képest legalább három órával később érik el. A kártérítés összege az útvonal hosszától függ: 250 euró, ha az út 1500 kilométeres vagy annál rövidebb, 400 euró, ha 1500 km-nél hosszabb. Bár a rendelet az utasok pénzbeli kártalanítására kifejezetten járattörlésre vonatkozik, az Európai Bíróság azonban több ítéletében is megerősítette (lásd a C-402/07 és C-432/07 egyesített ügyeket), hogy a rendelet 5., 6. és 7. cikkét akként kell értelmezni, hogy a kártalanítási kötelezettség a három órán felüli késéssel érintett járatok utasaira is vonatkozik, mivel az ő helyzetük hasonló a törölt járatok utasaiéhoz.

A légi járat üzemeltetője akkor mentesül a kártalanítási kötelezettség alól, ha bizonyítani tudja, hogy a járat késését olyan rendkívüli körülmények okozták, melyeket minden észszerű intézkedés ellenére sem tudott volna elkerülni. Ilyen helyzetek pl. a politikai instabilitás, a meteorológiai körülmények, a biztonsági kockázatok, a váratlan repülésbiztonsági hiányosságok mellett a légi utazás lebonyolításában részt vevő személyzet sztrájkja is. Ilyenkor ugyanis általában a légitársaságnak nincs hatása az esemény kedvező mederbe való terelésére, kezelésére.

A műszaki okokra való hivatkozásról az Európai Bíróság a C-549/07 számú ítéletében kimondta, hogy a repülőgép műszaki hibája nem tartozik az ún. rendkívüli körülmények fogalmába – kivéve, ha e hiba olyan eseményekből ered, amelyek jellegüknél vagy eredetüknél fogva nem tartoznak az érintett légi fuvarozó rendes tevékenységi körébe, és annak tényleges befolyásolási körén kívül esnek. Az a tény tehát, hogy a légi fuvarozó betartotta a légi jármű karbantartására vonatkozó minimális szabályokat, önmagában nem elegendő annak bizonyításához, hogy e fuvarozó minden észszerű intézkedést megtett ahhoz, hogy mentesüljön a rendelet

5. cikke (1) bekezdésének c) pontjában és 7. cikké-

nek (1) bekezdésében foglalt kártérítési kötelezettsége alól.

A tájékoztatás nem minősül

jogi tanácsnak.