Igazi kincset ér, mert nemes nedűt ad a kürti dombokon termett szőlő

Kincset érhet a kürti szőlő, ha művelése és feldolgozása kellő szakértelemmel párosul. Erről győződhettek meg az egyik legjobb adottságú hazai borvidék szőlészei és borászai az érsekújvári járásbeli községben immár huszonkettedik alkalommal megrendezett rendhagyó borversenyen.

A kürti borverseny több szempontból is eltér a megszokott megmérettetésektől. Itt ugyanis nemcsak a zsűri tagjai kóstolják, értékelik a kizárólag sorszámmal ellátott mintákat, hanem a teremben helyet foglaló kistermelők is. A legjobb hazai szőlészekből, borászokból, borszakértőkből álló testület tagjai pedig egy-egy minta kapcsán nem csupán a fajta jellemzőit ismertetik, hanem azt is megmondják, ha a szőlész túl korán szüretelt vagy túl sok fürtöt hagyott a szőlőtőkén, amely azt képtelen volt megfelelő minőségűvé nevelni, vagy ha a borász rosszul préselt vagy későn kezelte a mustot, esetleg más hibát vétett a borkészítés során. De a zsűritagok azt is tudatják a versenyzőkkel, ha a termelő valamit nagyon jól eltalált. A harmadik dolog, amely érdekessé és izgalmassá teszi a kürti borversenyt, az az, hogy itt Korpás András nemzetközi hírű szőlőnemesítőnek köszönhetően olyan borokat is lehet kóstolni, amelyeket másutt sehol. A Kürt környéki dombokon ugyanis nemcsak a már regisztrált fajtákat, fajtajelölteket termelik, hanem olyan szőlőket is nevelnek, amelyeknek még nevük sincs – csak sorszámuk. Nos, az idei borversenyen felvonultatott rekordmennyiségű 129 minta között is volt néhány olyan csemege, amelyről még a szakirodalomban sem cikkeznek.

De térjünk vissza a hétvégi versenyre, amelybe főként helyi és környékbeli kistermelők és hobbiborászok fehér és vörös fajboraikkal vagy minőségi jelzővel ellátott fajboraikkal nevezhettek be. Fel is zúgott a terem, amikor a zsűri – a nemzetközi szaktekintélynek örvendő Miroslav Petrech és Korpás András, a fiatalabb generációhoz tartozó Melecsky Tibor, Bálint László, Berta Tibor, Klenkó Péter – és a szintén pontozó közönség poharaiba bevezető mintaként a versenykiírással ellentétben cuvet, azaz kevert bort töltöttek.

A borok anonimok, azaz a versenyen kizárólag fajtájukat, technológiájukat, sorszámukat jelentik be. Hogy kinek a pincéjében, hordójában érlelődött, az kizárólag a verseny végén derül ki. A hibák ismertetésére azonban folyamatosan kerítenek időt a zsűritagok, amit a helybéli gazdálkodók nem vesznek rossz néven. „Azért járunk el a versenyre, ülünk be a terembe és kóstoljuk magunk is végig a mintákat, hogy tanuljunk“ – árulta el Jenei János, aki az utóbbi öt évben egyetlen borversenyt sem hagyott ki. De így volt ezzel az általam megkérdezett többi gazda is. S hogy a helybéliek nem sértődnek meg a bírálaton, hanem tényleg okulnak belőle, azt a szomszédos muzslai dombokon gazdálkodó Miroslav Petrech, Szlovákia egyik legelismertebb szőlésze, borásza is megerősítette. „Többéves távlatból a fejlődés óriási. Hogy a borokat mégis lepontozzuk, annak egyetlen oka van: ebben a térségben kellő szakértelemmel még többet lehet belőlük kihozni. A lécet pedig minden évben magasabbra kell tenni. Örömteli észlelni a haladást.“

Melecsky Tibor is úgy vélte, hogy a termelőknek még van mit tanulniuk. „Ezekből a szőlőfajtákból itt, a kürti dombokon még jobb bort kell tudni kitermelni“ – indokolta szigorú pontozását a fiatal borász. Az ifjú kürti borásznemzedékhez tartozó Sütő Zsolt pedig egyenesen úgy gondolja: „A minőségi szőlészet, borászat és a rá épülő idegenforgalom egyedi kitörési lehetőséget kínál Kürt és Párkány nagy munkanélküliséggel küzdő térségének. Kár, hogy ezt a régióban kevesen tudatosítják.“

S hogy milyenre sikeredtek a tavalyi évjáratú borok a kürti borvidéken? A vörösborok ígéretesek. Ha a borászok nem vétenek hibát a további kezelés során, meg a palackozás is a „nagykönyv“ szerint történik, nem kell szégyenkezniük. A fehérborok viszont a vártnál gyengébbre sikeredtek, amit Korpás András a tavalyi rendkívüli meleg időjárással magyarázott. „A termelők többsége nem tudja, hogy a tavalyihoz hasonló forróságok esetén mikor és miként kell szüretelni, és hogyan kell kezelni a szőlőt. De érződik a boron az is, ha a szőlész mohóságból vagy figyelmetlenségből túl sok fürtöt hagyott meg, netán korán szüretelt.“

A borversenyen látottak, hallottak alapján merem ajánlani az ínyenceknek, hogy látogassanak el Kürtre és a borvidék többi községébe. Feltétlenül ajánlatos megízlelni az aszúsodásra hajlamos Dunajt (Korpás András nemesítése), a fehér fajták közül a Breslavát, Pálavát, Auréliust és az eddig csak C2-36-osként jegyzett Rulenkát, azaz a Szürkebarát, a Rajnai Rizling és a Leányka keresztezését (mindkettő Korpás-nemesítés). Egyébként ez utóbbi fajtából a fűri Mihalek György pincéjében érlelt csemege nyerte el az idei kürti borverseny nagydíját.

A kürti borverseny nyertesei

Az abszolút győztes Mihalek György fűri bortermelő lett tavalyi évjáratú Rulenkájával. A válogatott minőségi borok kategóriájában id. Melecsky Tibor zöld veltelínije vitte el a pálmát, második az érsekújvári Marián Karvaj lett Nitra borával, míg a harmadik helyezett a fűri Jávorka Ferenc Cabernet Sauvignonjával. A fehér fajborok kategóriájában Zátyik Zoltán kürti gazda zöld veltelinije bizonyult a legjobbnak. Az ugyancsak kürti Szekeres Ferenc Chardonay-jával a második helyet szerezte meg, Tóth Lajos Bátorkesziből pedig fehér burgundijával a harmadikat. A vörösborok kategóriájában a kürti Nagy Béla merlot-ját díjazták az első helyezéssel. Második a nagymegyeri Mikolai Vince (kékfrankos), harmadik a kürti Krasnik László (Dunaj). (gyor)