Huzavona a szobor helye körül

Rozsnyó. A Testvériség (Bratstvo) nevű Gömöri Bányász Egyesület egy emlékművet szeretne állíttatni a bányászok munkájának tiszteletére. Eredetileg a Klepus nevű városrészben, a jelenlegi Kereskedelmi-Kultrális Központ előtti téren helyezték volna el, ahol valaha a bányászok házai álltak. Az egyesület azonban újabb beadvánnyal fordult a város vezetéséhez, amelyben új helyszínként a Bányászok terének északi oldalát jelölik meg, az Őrtorony alatti füves területet. Bár egy képviselő javasolta a tanácsülésen a programpont elnapolását, mivel a tervrajzból nem volt világos, pontosan hol szeretnék elhelyezni az emlékművet. Ráadásul az északi oldalon már ott áll egy partizán szobra, s a két eltérű jellegű és jelentésű alkotás nem fér meg egymás mellett. A városnak már van kidolgozott tervrajza a főtér jövőbeni kialakításáról, abban azonban csak egy szoborral számolnak az északi oldalon. Igaz, a partizán szobra eredetileg a tér északkeleti oldalán állt. Az emlékmű helye körüli huzavona miatt egy képviselő figyelmeztetett, ha nem fogadják el a decemberi ülésen a tervezetet, a bányászegyesület kifut az időből, és nem tud már pályázni. Mint mondta, a legfontosabb, hogy a testület beleegyezését adja, hogy az emlékmű főtéren álljon, a részletekkel pedig később is ráérnek foglalkozni.

Rozsnyó a bányászat megszűntéig az egyik legrégebbi bányásztelepülés volt. Ezt már az 1243-as és az 1291-es oklevelek is említik. 1382-ben a király Rozsnyót bányászvárossá emelte, és 1487-ben a hét felső-magyarországi bányaváros közé sorolták. A 16. századig nemesfémeket bányásztak, majd később nagy mennyiségben vasércet, aminek következtében a vasgyártás is beindult, és több mint 80 szlovák kemence és hámor, valamint 8 nagyolvasztó létesült szerte Gömörben. Mire Rozsnyóbányát felépítik, amely a történelmi Magyarország legjelentősebb vasércet előállító telepévé válik, már 42 nagyolvasztót számlálnak. A bányászatnak köszönhetően a város rohamos fejlődésnek és gazdagodásnak indult, amely a 90-es évek végén történt változással, pontosabban az összes bánya 1993-as bezárásával szinte egy csapásra leállt. A bányák bezárásának következménye lett a városban és a járásban a magas munkanélküliségi arány, mert a bányászaton kívül szinte semmilyen más iparágat nem hoztak létre. A bányászati tevékenység tiszteletére tervezett emlékmű még a dicső múltat kívánja megörökíteni. A hagyomány megőrzése és a bányászok iránti tisztelet és hála jeléül áll majd az emlékmű.