Húszéves a felvidéki népviseletes babacsaládok gyűjteménye

Az elmúlt húsz év alatt több mint 300 helyen állították ki a babacsaládokat, a legkisebb községtől a budapesti Magyarok Házán és a Hannoveri Világkiállításon át a strasbourgi Európa Parlamentig. A családok száma is egyre bővül, eddig 62 készült el belőlük, és jelenleg is készülnek újabbak. A felvidéki népviseletes babacsaládok gyűjte-ménye szerepel a Felvidéki Értéktárban, távlati cél pedig hungarikummá minősítése.

Az indulás

„1997-ben, a kedvezőtlen beiratkozási adatok láttán a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége országos választmányának ülésén merült fel, ki milyen módon tudná megszólítani a magyar szülőket, hogy gyerekeiket magyar iskolába írassák. Ekkor jutott eszembe, hogy Székesfehérváron, egy óvodapedagógusoknak szervezett konferencián láttam a kézdivásárhelyi múzeum népviseletbe öltöztetett babagyűjteményét, ami nagyon megfogott. Pedagógustársaimmal elkezdtünk azon gondolkodni, hogy itthon is meg kellene ezt valósítani, ezáltal is felhívva a figyelmet páratlan magyar örökségünkre, nemzeti értékeinkre, és átörökítve azt a következő nemzedékek számára” – emlékezett vissza a kezdetekre a búcsi Szobi Kerekes Eszter. Szakmai segítségért Méry Margit és Jókai Mária néprajzkutatóhoz fordultak, akik 11 nagy néprajzi tájegységet és 29 népviseleti csoportot határoztak meg. A fő cél az volt, hogy a bekapcsolódó pedagógusok, kultúrmunkások saját falujukban szólítsák meg azokat az idős embereket, akik még ismerték és meg is tudták varrni a ruhákat. Ráadásul nem csupán egy párt képzeltek el, hanem egy héttagú családot (öregember, öregasszony, fiatal férfi, fiatalasszony, kisfiú, kislány, csecsemő). „Nagyon sokan az ügy mellé álltak, kiemelném Pogány Erzsébetet, a Szövetség a Közös Célokért igazgatóját, Bauer Edit parlamenti képviselőt, Boros Terézt, Magyarország akkori pozsonyi nagykövetének feleségét, de nagyon hosszan lehetne sorolni a neveket, segítőket. Széles körű összefogás eredményeként jöhettek létre ezek a babacsaládok – mondta Szobi Kerekes Eszter. – Hogy pályázni tudjunk, 1999-ben megalapítottuk a Kultúráért és Turizmusért Társulást.”

Megnyílt a múzeum

Tízévnyi folyamatos utaztatást követően 2010-ben, egy állandó múzeum megnyitásával, újabb fejezetéhez érkezett a felvidéki népviseletes babacsaládok története. A célra szülői házát ajánlotta fel Szobi Kerekes Eszter és testvére, a régi ház helyrehozásához pedig a búcsi származású, Budapesten élő Csenger Sándor nyújtott jelentős anyagi segítséget. A Felvidéki Népviseletes Babacsaládok Háza 2010. május 2-án nyílt, azóta fogadja a látogatókat. Napjainkban a tárlat anyagából csak néhány családot adnak kölcsön kiállításokra. Több olyan település is van viszont, amely a prototípus alapján elkészíttette saját népviseletes babáit.

Szakácska és lipityő

„Komoly értéknek tartom, hogy nemcsak a viseleteket mentettük meg az utókornak, hanem velük együtt azokat a szavakat is, ahogyan az adott faluban, tájegységen nevezték az egyes ruhadarabokat, illetve az időseket – mutatott rá Szobi Kerekes Eszter. – Például az öregembert hívták öregatyának, öregpapának, öregtatának, attyákának, apikának is. Ma már azt is kevesen tudnák megmondani, mi az a szakácska, az ubbony, a lipityő, a fecskefarkú mizlis kaci vagy a bujászkodó kendő.” Mindezek a kifejezések megtalálhatók viszont a Felvidéki népviseletes babacsaládok című könyvben, amelynek már második, bővített kiadása jelent meg, ezúttal a Mester kiadó gondozásában. A Csallóközből és Kelet-Szlovákiából egyelőre aránylag kevés település készíttette el a népviseletes babacsaládját, pedig már a 24. órában vagyunk. Szobiné Kerekes Eszter ezért arra biztat mindenkit, keresse bátran őt vagy a Kultúráért és Turizmusért Társulást.

Az összefogás ereje

A felvidéki népviseletes babacsaládok jelentőségét és eszmeiségét a kerekasztal-beszélgetésen jól summázta a palásti származású, budapesti Lukács Ágnes, aki kiegészítőivel járul hozzá ahhoz, hogy a kiállított babacsaládok köré életképeket tudjanak varázsolni. „Húsz éve csak a szándék volt, de nem lehetett tudni, mi csírázik ki belőle. Aztán jöttek az első sikerélmények, és egyre többen álltak a jó ügy mellé. Természetesen kellett hozzá Eszter, aki mindezt elindította, de utána az az óriási összefogás is, ami sajnos, más területekről hiányzik. Bizonyára ebben rejlik a babacsaládok sikerének titka. Úgy gondolom, mindnyájan gazdagodunk azáltal, hogy részt vehetünk ebben az építő, felemelő munkában” – mondta Lukács Ágnes.