Hongkongon és Frankfurton keresztül a SARS elől

Peking: plakáttal a SARS ellen. Tíz napja egyetlen megbetegedést sem észleltek már Kínában. TASR/EPA-felvételDeák Péter még tavaly novemberben ismerkedett meg a neten egy kínai hölggyel, aki látogatóba hívta őt, küldött tehát egy meghívólevelet, kínaiul és angolul. A Kéménden élő szerkesztő-fordító ennek alapján idén januárban kelt útra. Elintézte a vízumot – Peking pozsonyi nagykövetsége ingyen állítja ki –, majd a Lufthansával Hongkongba repült, s innen vonattal utazott a mintegy kétszáz kilométerre fekvő Guangdong – magyar fonetikával Kuangtung – tartomány székhelyére, Kantonba. A városnak 6 millió 800 ezer lakosa van, a tartománynak 65 millió.

A MEGÉRKEZÉS ÖRÖME ÉS ÜRÖME

– Csodálatos élmény volt még Hongkongban, leszállás előtt a magasból látni a Dél-kínai-tengert – mondja Deák Péter. Mint említette, az európaiak vízuma automatikusan érvényes Hongkongban is, de az ország egyéb területein élők csak külön engedéllyel léphetnek a városba, mert Hongkong 1997, tehát az angoloktól való visszakerülés óta speciális adminisztratív régiónak számít, nincs saját had- és külügye, de az összes hatóság külön egységet alkot az államigazgatáson belül, miként Makaóban – kínai nevén Aomen – is, ez utóbbit 1999-ben adták vissza Kínának a portugálok. De térjünk vissza a kezdethez. –Már Guangdongban is nagyon nehéz volt megszokni a zsúfoltságot és a mi időnkhöz képest hétórás időeltolódást. Jövendőbeli arám nagyon kedvesen fogadott. A hölgy egyébként özvegyasszony, s van egy kétszobás saját lakása, de nemcsak nála laktam, egy kis ideig hotelben is. A januári harmincfokos meleget is nehezen bírtam, nem beszélve az ételeikről – ezeket végképp nem tudtam megszokni, hetekig hánytam, s ha nem találtunk volna egy európai éttermet, meg a McDonalds gyorsétkezőt, akkor csont és bőr lettem volna.

VIDÁMPARKBAN MAÓVAL

A városban rettenetesen kaotikus a közlekedés, a legváratlanabb pillanatokban és irányból cikáznak a járművek, a forgalomirányító rendőr egész nap ül, cigizik, és a szeme se rebben, ha piroson megyek át az úton. A járdákon is vígan száguldoznak a motorkerékpárokkal, ezért sokáig ki se mertem menni egyedül. Rendkívül sok a koldus és az utcanő, na meg a munkanélküli, az országban jelenleg több, mint 60 millió állástalan van, s félő, hogy ez a szám pár éven belül 200 millióra növekszik. A kommunizmus gazdaságilag haldoklik, az állami cégek ugyanolyan rossz gazdálkodást folytatnak, mint nálunk, a rendszerváltás előtt – fűzi tovább a szót Deák Péter, s így folytatja: a szállóban, ahol laktam, a portán semmit sem lehetett kapni, de a nem messze lévő bárban iszogathattam Budweisert, netán holland söröket. A lokálnak négy alkalmazottja volt, de gyakori betérésem ellenére rajtam kívül egy vendéggel sem találkoztam soha. A kínaiak még csak nem is hallottak Szlovákiáról, egyetlen holland turista tudta azt, hol van Magyarország. A párommal jól kijöttünk, bár ő elég gyengén beszél angolul, én viszont egy kukkot sem tudok kínaiul. Ott voltunk a buddhista újév ünnepén is, ekkor 3 millió ember vonult végig a városon. Kantonban egyébként olcsón éltem, a városnéző fapados busz a lelket is kirázza az emberből, viszont körülbelül 4 szlovák koronának megfelelő jüanért 90-100 kilométert is lehet utazni egyfolytában. Az üzletek állandóan nyitva vannak, még vasárnap éjjel is. A kommunista Kínában a havi munkabér körülbelül 4000 szlovák koronának felel meg, Hongkongban ez 3 ezer dollár. Kína amúgy is elég kétarcú ország, rengeteg feudális szokással és kommunista cenzúrával. A nőknek nincs joguk elválni, csak a férfiaknak. A nő csak egy gyermeket szülhet, a második gyerek születéséért akár 5-10 éves szabadságvesztéssel is sújthatják. Ha a férfi elválik, akkor a nő kitaszítottá válik, s az egyetlen gyereket minden esetben a férfi családja neveli fel – mondja riportalanyunk. Deák Péter a leendőbelijével a kantoni vidámparkba is ellátogatott, ahol békésen megférnek egymás mellett a császári dinasztiák emlékei és a Mao Ce Tung-relikviák, na meg a piknikelő helybeliek. Mint elmondta, házasságkötésük végül is meghiúsult, mert már ott, helyben további szlovákiai okmányokra lett volna szükség, de az iratokat csak az ott-tartózkodása legutolsó hetében kapta kézhez, amikor már le volt foglalva a repülőjegye. Kínába ráadásul csak olyan postai küldeményt lehet eljuttatni, amelyet az ő írásukkal címeznek meg. További bonyodalmat okozott a házasságkötés családi szokása: ha el akarja venni a lányt, akkor értékes ajándékot kell venni a szül#knek. Erre ugyan nem került már sor, de a jegygyűrűt is meg kellett volna venni... Borsos, mintegy 30 ezer koronás összegért. Történetünk hőse részletekben vette ki a pénzt erre a célra – bankautomaták ugyanis ott is működnek. Deák Péter körülbelül tízezer koronás napi kerettel rendelkezett, de amikor az utolsó részletet vette volna ki a gyűrűre, észrevette, hogy választottja közben eltüntette a korábbi összegeket. – Nem tetszett a dolog, de nem akartam őt megbántani, végül is jól tartott, úgy vettem mint fizetséget a vendéglátásért – mondja Deák úr. Amíg utazónk a pozsonyi és a kéméndi dokumentumokra várt, vízuma többször lejárt, s közbeszólt az atípusos tüdőgyulladás-járvány is.

SARS – CENZÚRÁZVA

Hongkongi gyászolók védőmaszkbanČTK/AP-felvétel Kínában az internetet is cenzúrázzák, olykor fél, vagy akár egész napokra lezárják a mailboxokat, s ezalatt elolvassák az elektronikus postákat – meséli Deák úr. „Bár én vígan leveleztem a barátaimmal magyarul – gondoltam ezt úgysem értik meg –, köztük azzal is, aki közben itthon hajtotta és sürgette a bürokratikus, lassú ügymenetet. A pozsonyi kínai követség például csak kínai nyelven írt nyomtatványokat adott, s az angolra, szlovákra fordítás is sokáig tartott, a követségen senki sem akadt, aki angolul vagy szlovákul beszélt volna. Amíg tehát a haverom idehaza a további papírok beszerzésével bajlódott, addig mi Kantonban egyre vártuk a postát, de már február 19-én haza akartam utazni. Nem sikerült, mert Hongkongban közölték velem, hogy a repülőjáratok a SARS kitörése miatt is zsúfoltak, s csak egy hét múlva akad hely európai gépre. A vízumom is lejárt, ezt újabb egy hónappal meghosszabbították, s csak aztán engedtek felszállni a vissza, Kantonba tartó vonatra. Bár ekkor még nem volt járványhisztéria, az atípusos tüdőgyulladásról a kínai hatóságok egy mukkot sem szóltak, bár a hongkongi angol nyelvű tévéadásból – amit Kína kábelen vezet a többi tartományba – már tudtunk a betegségről. Egyébként ezt a tévét is cenzúrázzák, ha például a hongkongi csatorna egy belső ellenzéki letartóztatásáról ad hírt, akkor hirtelen eltűnik a kép és a hang, és megjelenik egy tájkép, ami a Hongkongot Kína belső területeitől elválasztó hegyet ábrázolja. Finom kis célzás. Noha – mint azt a helyiektől, a kantoniaktól hallottam – a SARS eredetileg éppen Kantonban és Guangdong tartományban jelentkezett már tavaly október-november tájékán, a tényt agyonhallgatták, az embereket féligazságokkal és propagandával etették. Február elején a városban már négy halálos áldozata volt, de ezt is bagatellizálták, azt mondták: Hongkongban súlyos a helyzet, de nálunk nincs baj. Egy éjszaka leforgása alatt kifertőtlenítették az összes buszmegállót és vasútállomást, aztán annyi, újra csend. Furcsa, hogy az emberek sem nyugtalankodtak, s noha sokan, különösen a fiatalok tanulnak angolul, a lakosság zöme még mindig hajlandó elhinni a nyugtató lózungokat. A fertőtlenítést is csak az egészségügyi világszervezet – WHO – fokozott nyomására hajtották végre, s nyíltan már csak április vége felé, a kínai egészségügyi miniszter lemondása után szóltak a SARS terjedéséről. Hazautazásomkor már voltak halottak, ám az emberek körülbelül 40 százaléka hordott csak védőmaszkot. Én sem viseltem, úgy gondoltam, mindjárt repülök haza, s az esélye, hogy elkapom a kórt, körülbelül egy volt a húszezerhez – meséli Deák Péter. A Lufthansa hongkongi irodájában viszont már figyelmeztették a járványra és egy egészségügyi űrlapot is ki kellett töltenie. Nem mellékesen: amikor Kantonból immár hazaindult, a Hongkong felé tartó vonatból látta azt a háztömböt is, ahol 200 ember kapta meg egyszerre a kórt. Maga Hongkong rettenetesen drága, egy csésze tea 250 koronába kerül, ennyiért kortyolhatjuk a söröket is, a szálloda egy éjszakára nyolcezer koronára jön ki. Egyébként csodaszép város, s a közlekedése is rendezettebb, mint Kínáé, nem csoda, angol mintát követ, miként a közigazgatása is, s ehhez Kína 50 évig nem nyúlhat. Addig talán a kommunizmus is kiszenved az országban.

Deák Péter még rengeteget mesélt a kínai útról, s fájó szívvel gondol a hölgyre, akit ott kellett hagynia. A mai napig leveleznek, s az utazó nem adta fel, hogy még egyszer szerencsét próbáljon. Bár az újabb utazást nem sieti el. Minek a betegség mellé még a monszun is...