Hiánypótló érsekújvári turistakalauz

Strba Sándor elmondta, elsősorban a járási székhelyen élőknek, valamint a városban tanuló diákoknak szánta az Érsekújvári turistakalauzt, amely hasznos tájékoztató kiadvány lehet a térségben élők és a látogatók számára. 

Saját költségén adta ki
Saját költségen jelentette meg a szerző az Érsekújvári turistakalauzt, amelyben mintegy kétszáz műemlékre hívja fel az olvasók figyelmét. „Számos olyan történelmi emlékhely van a városban, amely mellett naponta elmegy az itt élő anélkül, hogy bármit is tudna róla. A turistakalauzban Érsekújvár történelmi eseményeit foglalom össze dióhéjban 1200-tól a napjainkig. 1890-től pedig azt, ahogy az utcák változtak a városban. A 104 fénykép igazi értéke abban rejlik, hogy Érsekújvárban nincsenek összeírva a műemlékek, nemegyszer az évszámokat sem jól tüntetik fel egy hely említésekor. Tizenhat térkép van a könyvben, ebből ugyan hat elég apró betűsre sikeredett, de már rendeltem kis nagyítókat, amelyeket bónuszként adnék az érdeklődőknek” – mondta Strba Sándor.

Három nyelven tájékoztat
A turistakalauz két könyvben, szlovák–angol és magyar–angol fordításban jelent meg. A turistakalauz felvételeit Berta András érsekújvári fényképész készítette, az előszót B. Mánya Ágnes tanár, történész, idegenvezető írta, a könyv hátsó borítóját Štefan Pirohár fotós légi felvételei díszítik, számos közérdekű információ található a kiadványban a városról. 

Több kötet szerzője
Strba Sándor elszántságát nem egy érsekújvári olvasó ismeri, harminc év lázas helytörténészi kutató-, illetve gyűjtőmunka eredményeként eddig tizenhat önálló kötettel jelentkezett.
Könyveit többnyire magánkiadásban jelentette meg, szerencsére mindig akadtak vállalkozók és érsekújvári családok, akik szponzorként támogatták. A turistakalauz egy eddig tőle még nem ismert műfaj. Az Érsekújvár történelmét összefoglaló trilógia befejező kötetének a megírását előzte meg. Érsekújvár I kötetében A letelepedés első nyomaitól a vár lebontásáig címmel írta meg a város történetét, a könyv 2014-ben jelent meg, majd három évre rá Érsekújvár II – A vár lebontásától a második világháború befejezéséig (1724–1945) folytatta a történetet. „Februárban megkezdem a trilógiám utolsó, befejező kötetét, de kicsit tartok tőle. Túl érzékeny lelkületű vagyok. Nagyon nehezen viseltem, ahogy az akkori pártrendszer lelkileg tiporta meg azokat, akik bármiben is kiemelkedőek, tehetségesek voltak és nem érvényesülhettek. Szubjektív érzések nélkül, objektív adatokra hivatkozva kell írnom a befejező kötetben erről az időszakról. Ha napi hét órát tudnék dolgozni a hét minden napján, akkor másfél év alatt befejezhetem a könyvet” – mondta Strba Sándor. A szerző a könyveit a saját maga alapította Bibliotheka Kaláka könyvtárban, valamint a Kultúra és az Artforum könyvesboltokban kínálja, de a leendő olvasókat a szentmisék előtt és után is megszólítja a templomokban. Volt már példa arra is, hogy sorra látogatta az iskolákat, vagy a piacon kínált olvasnivalót a tökmagárus és a káposztaárus standja között. 

Három séta Érsekújvárba
Az Érsekújvári turistakalauzban három sétaútvonalra invitálja az olvasókat a szerző. A klasszikus sétái, melyeken idegenvezetőként kalauzolja a cseh, szlovák és magyar csoportokat, rendszerint kétórás, a könyvben kínált három útvonal bejárása hat órát vesz igénybe. 
Az első séta a vasútállomásnál kezdődik, ahol Strba Sándor rendszerint várja az érkező csoportokat és onnan haladnak fel a város főterére. A második séta során bejárja a főteret, elidőz a várkútnál, majd a ferencesek rendjének temploma és kolostora alatti kazamatákba tér be. Eligazítja az olvasót, hogy még az érsekújváriak közül is sokan tévesen katakombaként emlegetik a földalatti folyosókat, holott azok kazamaták. A szerző szerint a vár alatti alagútrendszer egyik ága a ferencesek templomának és kolostorának pincéjében torkollt, ahol földalatti kripták vannak. A folyosó végén lévő boltíves helyiséget használta a lakosság óvóhelyül a város bombázásakor 1944–45-ben, csaknem ezer ember fért be, és a föld alatt végezték a szentmisét. Megannyi érdekességet rejt a főtér, ilyen a mintegy 8-10 méter mély várkút legendája, amely az egykori vár közepén állt. A legenda szerint, ha valakinek valami vágya van, egy-két centet dob a kútba és álma teljesülhet. 

Kegyhely a Nyitrai úton
„Sokan nap, mint nap elmennek a Nyitrai úton lévő emlékhelynél, de nem tudják, miért állítottak oda kegyszobrot. Az érsekújváriak búcsújáró helye 1810 óta Sasvár volt. Itt búcsúztak a zarándokoktól és itt fogadták őket a kétszáz kilométeres út után a helyiek. Főtt sonkát, kenyeret, túrós lepényt és mákos kalácsot vittek magukkal a zarándokok, majd Sopornya, Szered és Nagyszombat érintésével elindultak Sasvárra. Három nap volt az út oda és három vissza, az érsekújváriaknak külön misét tartottak a búcsújáróhelyen. A búcsújárást 1945 után betiltották, majd 2010-ben Kovalcsik Zoltán Cirill ferences atya újra megszervezte a sasvári búcsújárást” – mondta Strba Sándor. 

A helytörténész nemrég kapott felkérést arra, hogy a Szent József köztemetőbe és a zsidó temetőbe kalauzolja el az érsekújváriak egy csoportját. „Ha a tóra megsérül és már nem lehet használni, azt sosem szabad elégetni. El kell temetni, mint az elhunyt személyt. A zsidó temetőben is van ilyen hely, ahol egy kis dobozban tóra van eltemetve” – mondta Strba Sándor.