Hiába egészséges, nem kell a lazac a gyerekeknek

Az iskolai étkeztetés biztonságos, és napjainkban a lehető legmegfelelőbb étkeztetési forma a gyerekek számára. Összhangban van az elhízás megelőzését célzó, a közegészségügyi hivatal által kidolgozott akciótervvel – hangzott el azon a fórumon, amit a Gútai Városi Hivatal szervezett iskolavezetők, pedagógusok, konyhavezetők, szakácsnők és nem utolsósorban szülők részére.

Viera Obertová, a Nyitrai Járási Hivatal szakelőadója ismertette az idevágó előírásokat, jogszabályokat, és szólt a leggyakrabban felmerülő panaszokról is, például hogy kicsi az adag, sótlan az étel, sok a krumpli az étlapon, kevés az idő az étkezésre stb.

Rossz étkezési szokások

A szakember tapasztalatai szerint nagyon sok gyereknél rossz étkezési szokások alakultak ki, és amikor az iskolában olyan ízekkel szembesül, amihez otthon nem szokott hozzá, egyszerűen nem eszi meg. Éppen ezért óriási a szülők felelőssége abban, miként viszonyul a gyerek a menzához: ha otthon nem eszik halat, friss zöldséget, akkor nagyon valószínű, hogy az iskolában sem fogja elfogyasztani. „A pedagógus, vagy a szakácsnő nem kényszerítheti, hogy megegye, amit nem akar, de szisztematikusan jó irányba kell terelni, rávezetni a helyes útra – mondta a szakember. – Nehéz azonban úgy leszoktatni a gyereket a túlzott sózásról, ha a pedagógusok asztalán ott a sótartó és bőven sózzák az ételt. Ízesítéshez sokkal inkább friss fűszereket kellene használni. Jók viszont a tapasztalatok például a zöldségpult kialakításával, ahol a gyerek többféle friss zöldségből választhatja ki a köretet.” Az adagokról szólva a szakember megjegyezte, az ebédnek a napi tápanyagbevitel 35 százalékát kell kitennie, aminek az iskolakonyhák ebédadagjai megfelelnek. A változatos étlap összeállítása a konyhavezetők felelőssége, akik 1300 receptből választhatnak; a heti étlapon kell viszont lennie egy zöldséges ételnek, két teljes értékű húsételnek, egy részben húsos ételnek és egy tésztafélének; burgonya kétszer szerepelhet az étlapon. Sajnos tájainkon a gyerekek a halat nemigen kedvelik, pedig az egészséges táplálkozás jegyében legalább heti egy alkalommal kellene szerepelnie az étlapon.

Kóstolhatnának a szülők

Szeptembertől Gútán is szeretnék bevezetni az iskolakonyhákban a kétfajta menüt. Ezzel kapcsolatban elhangzott, hogy a második, azaz a B menü tápértékének el kell érnie az A menü tápértékének 90 (cukrok és fehérjék), illetve 80 (zsírok) százalékát. Az nem megengedett, hogy az A menü húsétel, a B pedig tésztaféle legyen. „Hogy a szülők jobban betekinthessenek az iskolai étkezdék világába, megkóstolhassák, mit is esznek a gyerekek, mekkorák az adagok, hogyan tálalják fel az ebédet, kísérletképpen havi egy-két alkalommal lehetőséget adnánk arra, hogy a szülők eljöjjenek, és az iskolakonyhán étkezzenek” – tájékoztatta a jelenlévőket Gőgh Margit, a városi hivatal iskolaügyi osztályvezetője, hozzátéve, hogy nála jelentkezhetnek az érdeklődők.

Az iskolabüfék kínálata

Szó volt az iskolai büfékről is, amelyek kínálatában nagyon sok édesség, sós csipsz, cukros üdítőital szerepel, sőt, szinte csak ilyesmit kínálnak. Ezeket a büféket a legtöbb esetben vállalkozók működtetik, az iskola fenntartója viszont a szerződés megkötésekor megszabhatja, mi lehet és mi nem a kínálatban, mint ahogyan a nyitvatartást is. Viera Obertová szerint egyfajta megoldást jelentene, ha az iskolakonyhákban készítenének tízórait a diákoknak.

Elmélet és gyakorlat

A fórumot követően megszólítottunk néhány szülőt is, akik szerint amit a szakelőadótól hallottak, az az elmélet, ám a gyakorlatban mindez nemigen működik. „Az előadó szinte kizárólag az egészséges táplálkozás szempontjait vette figyelembe, ami részben érthető, de a valóság ettől árnyaltabb és összetettebb – mondta az egyik anyuka. – Újabban többször van az étlapon például lazac. Hiába egészséges, intenzív íze miatt a gyerekeim nehezen fogadják el. Pedig nem válogatósak.” Egy másik szülő arra panaszkodott, hogy az iskolakonyhán a gyümölcs sokszor éretlen, kemény, amit jó esetben hazavisz a gyerek – és néhány nap múlva fogyaszthatóvá válik –, de sokan csak beleharapnak és eldobják.

Egy biztos: nem lehet mindenki szája íze szerint főzni, még egy családban sem, nemhogy egy iskolakonyhán. Amire viszont törekedni kell, és ami mindenképpen elvárható a konyhavezetőktől, az a változatosság – hiszen több mint ezer recept közül válogathatnak –, az óvatos próbálkozás az új alapanyagokkal, fűszerekkel, és a megfelelő tálalás. Hiszen – ahogyan a szakelőadó is fogalmazott – először a szemünkkel eszünk, csak utána a szánkkal.