Helytörténeti kiállítás Lakszakállason

A Lakszakállasi Helytörténeti Kiállítás megszületése Nagy H. Tamás ötlete, illetve nagy álma volt, aki történetelem és informatikus szakos egyetemistaként is mindig érdeklődött a régmúlt iránt. FIgyelme elsősorban saját otthona, Lakszakállas köré koncentrálódott, szerette volna megismerni faluja teljes történetét.

„Amint a kutatásokat elkezdtem, felépítettünk egy helytörténeti társaságot, aminek a folyománya az lett, hogy jóval többen lettünk és már bejegyzett tevékenységeket végzünk”

– mondja Nagy H. Tamás a Klapka György Helytörténeti Társaság alapító elnöke.

Az „újra megtalált” pince

A kutatások alatt, miközben a lakszakállasi „kastély” történetét vizsgálták, felfedezték, hogy a lenti pincehelyiség felújítható állapotban van és egy kis munkával remek kiállítótermekké alakíthatóak. Egy próbanappal kezdtek, amin a társulás tagjainak és családtagjaiknak a személyes ereklyéit mutatták be a helyieknek.

„Mayer Ferenc, Lakszakállas polgármester és az önkormányzat is támogatott bennünket, valamint a földműves-szövetkezet, a helyi családok, amelyek a tárgyak mozgatásában, a logisztikában nyújtottak rengeteg segítséget. Ugyanígy a helyi vállalkozók, akik hozzájárultak a kiállítás, vagy az általunk szervezett programok, rendezvények sikerességéhez”

– mondja az elnök. A kiállítás megvalósulásához önkormányzati jóváhagyással belakták a kastély alatti pincehelyiségeket. Minden szabadidejüket arra fordították, hogy a helyiségeket használhatóvá tegyék.

A családi ereklyék

A bemutatott tárgyak nagy része addig csak pincékben, padlásokon porosodott. Felhívást tettek közzé, hogy aki esetleg a régi dolgait már nem tudja már hova tenni, ne dobja ki, hanem keresse meg a helytörténeti társaságot.

„Idővel ez a kérés beépült a köztudatba, majd érkezni kezdtek a faluból a felajánlások, melyekkel tovább tudtuk gazdagítani a kiállítást. Tavaly meghirdettük az »öreg házak« projektet. Felkeressük a falu régi házainak tulajdonosait, majd az ő engedélyükkel körülnéztünk, és amit be tudtunk építeni a kiállításba, azt elhoztuk. Ez a projektünk nagyon jól sikerült”

– emlékszik vissza Nagy H. Tamás. Minden tárgy eredete ismert és saját története van.

„A legközkedveltebb például a pisilős lámpás, vagy az első világháborús fokosunk. A lámpás helyi felajánlásból érkezett, amit az elbeszélések szerint akkor használtak, amikor kimentek a házból a dolgukat végezni. A lámpás jó emlékeztető a mai gyerekeknek arra, hogy akkoriban bizony át kellett vágni az udvaron, télen, nyáron, hóban, sárban is”

– fejti ki az elnök.

„Nagyon érdekes a 30-40-es években készült fotósorozat is, ami Magyarországról került vissza hozzánk az egyik volt református tanító családjától, aki még a lakosságcsere előtt költözött át oda. Az ő lánya és a férje megtudta, hogy működik nálunk helytörténeti társaság és elküldtek legalább 20 fényképet postán, ami számunkra hatalmas érték. Ezeken a fotókon a falu akkori legfontosabb intézményei, épületei és az akkori lakosok láthatók”

– mondja büszkén Nagy H. Tamás. A tárgyak eredete egészen a törökkorig nyúlik vissza. A legöregebb darab egy ágyúgolyó, mellette pedig egészen a napjainkig vannak tárgyak.

A társaság gerincét három család képezi, akik hasonló gondolkodásuk révén ugyanúgy megőrizték a régi tárgyaikat, ezek indulásként nagyon jól jöttek a kiállítás megnyitásakor. A Klapka György Helytörténeti Társaság Alapítói Nagy H. Tamás mellett Domonkos Zsuzsa, Bartal Klaudia, valamint Nagy Mária.

Hagyományőrző tevékenységek

A társulás tevékenysége nem csak Lakszakállasra korlátozódik, hanem a környező falvakra is. A települések történelmének minél részletesebb  feltárásához sok levéltári munka szükséges, gyakori terepmunka, ami alatt bejárják a temetőket, idősekkel beszélgetnek, tárgyakat gyűjtenek. Tevékenységük a kiadásra is kiterjed ugyanis az eredményeiket a későbbiekben is folyamatosan publikálni szeretnék. Tematikus bemutatókat is tartanak, ilyen volt például a korábbi hadtörténeti bemutató. Feladataik közé tartozik még a helyi műemlékek karbantartása, valamint a nemrégiben felfedezett zsidó temető rendbetétele. Jelenleg azon dolgoznak, hogy felvegyék a kapcsolatot olyan magyarországi falvakkal, ahol községi kötődését fedeztek fel.

Remek kapcsolatot ápolunk az Oroszkai Hadtörténeti Múzeummal, egymás segítve dolgozunk. Emellett több történelmi, hagyományőrző csoporttal is kapcsolatban vagyunk, például a Karikás Ostor Hagyományőrző Egyesülettel. A betyár hagyományőrzők segítségével a történelem olyan korszakát eleveníthetjük fel együtt, amelyet sokan kedvelnek. Jó kapcsolatot ápolunk a helyi és a környékbeli iskolákkal, ugyanis a társaságunk ismeretterjesztést is vállal” – mondja Nagy H. Tamás, akinek a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával jelent meg Lakszakállas című összefoglaló kötete. Ebben számos fekete-fehér és színes képpel illusztrálva mutatja be a település történetét a honfoglalástól egészen napjainkig.