Hégli Marianna 35 éve vezeti a Kisbojtárt

Idén Rozsnyón tizennégy pedagógus vehette át a Szlovákiai Magyar Pedagógus Díjat. A díjazottak között volt Hégli Marianna, a pár- kányi Kisbojtár néptánc- csoport vezetője is, aki a tehetségek felkarolá- sáért és gondozásáért kapta a kitüntetést.

Párkány

„Évtizedek óta Párkány legismertebb képviselője, a kultúra olyan hordozója, amely a várost, a régiót s így a szlovákiai magyarságot bárhol s bármikor magas színvonalon tudja képviselni, függetlenül attól, hogy egy pici falu fűtetlen művelődési házában lép föl, vagy egy rangos nemzetközi rendezvényen a világ népeinek tucatjai között” – fogalmazott laudációjában Lovász Attila, a Pátria Rádió vezetője. Ünnepi beszédében – a bőség zavarára és a rendezvény időkorlátaira tekintettel – nem tért ki a Kisbojtár díjainak és elismeréseinek felsorolására. „A legfontosabb, amit Hégliné Bertók Marianna tett és tesz a mai napig: közösséget kovácsol. Évről évre. Közösséget, amelyben a gyerekek tartást kapnak. És kultúrát. Olyan kultúrát, ami szép, ami nemes, ami a szülőföld szeretetét erősíti, s ami magyar” – hangsúlyozta Lovász Attila.

Kéméndi gyökerek

A Kisbojtár vezetője nem tudott személyesen részt venni a díjátadón. Maga a jelölés is váratlanul érte. „Nagyon meglepett a hír. A díjátadó meghívóját kezemben tartva örömmel vegyes kétségbeesést éreztem, mert tudtam, hogy az ünnepségre nem tudok elmenni, ugyanis erre a napra már hónapokkal korábban szerveztünk egy olyan eseményt, amit nem lehetett visszamondani” – nyilatkozta Hégli Marianna, aki nemcsak a Kisbojtár vezetőjeként, hanem pedagógusként és óvodaigazgatóként is nagyon fontosnak tartotta a tehetséggondozást. „A zene és a tánc szeretetét szülőfalumból, Kéméndről hoztam. Édesanyámtól és anyai nagyszüleimtől is azt láttam, hogy dalolva minden könnyebben megy. A zene és tánc szinte mindenre gyógyír. Nyüzsgő kamasz voltam. Már alapiskolásként is bekapcsolódtam a kulturális élet szervezésébe. Később az óvónőképző diákjaként felkerestem a losonci alapiskola igazgatóját is, és felajánlottam, hogy szabadidőmben szívesen tanítanék néptáncot a gyerekeknek” – mesélte. Valahol itt és ekkor kezdődött az a gazdag életpálya, melynek kiteljesedéseként 1981-ben megalapította a Kisbojtár néptánccsoportot.

A Kisbojtár

Az óvónőképző befejezése után előbb Kiskeszin, majd Barton volt óvodaigazgató. „Kiskeszire utazgatva ismertem meg a férjemet, aki nemcsak a magánéletben, hanem a munkámban is társam és támaszom. 1971-ben házasodtunk össze. Fiam születése után előbb Kéméndre, majd Párkányba költöztünk. Párkányban ekkor még nem volt hagyományőrző csoport, ezért azzal a céllal, hogy létrehozzak egy közösséget, ahol a gyerekek a hagyományőrzés mellett jól is érzik magukat, és fiam is megismerje a népi kultúrában rejlő csodát, megalapítottam a Kisbojtár néptánccsoportot. Névadója Csicsay Alajos, a párkányi alapiskola igazgatója volt” – mondta Hégli Marianna. Első fellépésük az alapítás évében Párkányban volt, ahol a kéméndi kanásztáncot mutatták be nagy sikerrel. 1983 és 1987 között a zselízi Országos Népművészeti Fesztiválon a Kisbojtár minden alkalommal aranysávos minősítést kapott. Fennállásuk 15. évfordulóján Párkány Pro Urbe díjjal ismerte el a csoport és vezetőjének tevékenységét. 1992-ben elnyerték a Csemadok kiváló népművészeti csoportja címet, és Hégli Marianna megkapta a Csemadok kiváló népművésze elismerést.

Göröngyös út

A csoport idén ünnepli fennállásának 35. évfordulóját. Ez alatt az idő alatt húsznál több koreográfiát mutattak be, számtalan hazai és külföldi fesztiválon, versenyen és egyéb rendezvényen képviselve nemcsak Párkányt, hanem a régiót, sőt az országot is. „Több mint ötszáz gyerek fordult meg a csoportban. Büszkeséggel és örömmel tölt el, hogy a Kisbojtárt kinőve sokan hivatásos együttesekben folytatták a táncolást. A mag, amit 1981-ben elvetettem, Dusan fiamnál és unokáimnál is termékeny talajra hullott. Dusan nehéz, göröngyös, mégis csodaszép utat választott, sikerei döntésének helyességét igazolják. Hálás vagyok, hogy a művészet és a hagyományőrzés nemcsak a fiam, hanem unokáim életében is fontos szerepet játszik” – érzékenyült el pár pillanatra a vitalitásáról, széles mosolyáról és jókedvéről ismert Marianna.

Nyugdíjról szó sincs

Nyugdíjazása óta nyugodtabb mederben, mégis aktívan telnek mindennapjai.

„Férjemmel mindennap hatkor kelünk. Hétkor elbiciklizünk a Garam-parti kertbe, ahol megetetjük Buksi kutyánkat, aztán a házunk melletti kertben megisszuk a reggeli kávénkat. Tennivalóinkat – amelyekből most is bőven akad – előre eltervezzük. Már nyugdíjba vonulásunk előtt igyekeztünk úgy alakítani dolgainkat, hogy nyugdíjas éveinkben se unatkozzunk” – nyilatkozta mosolyogva. A város kulturális életének színesítéséhez és gazdagításához nyugdíjasként is hozzájárulnak. „Idén májusban második alkalommal szervezzük meg a Romafesztivált, ötödik évfolyamához ért a Szeretem a magyar nótát című rendezvényünk is. Nyáron lesz a huszadik néptánctáborunk, emellett tizennégy éven keresztül szerveztük a Hídfesztivált is. Tavaly a városban elindítottuk a közös adventi gyertyagyújtás hagyományát, aminek, remélem, lesz folytatása” – sorolta Marianna. Szabadidejüket a családi kedvenc, Eddie kutya társaságában Duna-parti virágoskertjükben töltik. Eddie, a skótjuhász a Kisbojtár hétfői és pénteki próbáira is mindig elkíséri gazdáit. A csoportban idén hatvanhét gyerek táncol, mert – ahogy Lovász Attila fogalmazott – Hégliné Bertók Marianna nyugalmazott óvodapedagógus, de nem nyugalmazott együttesvezető. Marianna szavaival élve: a Kisbojtárból nem lehet nyugdíjba menni.