Hazahív a harangszó

Nagymegyer. Hazahív a harangszó címmel a helyi magyar lakosság deportálása és kitelepítése 60. évfordulóján megemlékezést tart szombat délután a város önkormányzata és a Csemadok-szervezete.

A rendezvény délután fél háromkor a művelődési házban kezdődik, ahol emlékkiállítás nyílik a hat évtizeddel ezelőtti eseményekről. Ezt követően Varga László Amikor elindult a vonat című helytörténeti kiadványát mutatja be Simon Attila történész. Négykor koszorúzási ünnepség lesz a deportáltak és kitelepítettek emlékoszlopánál (a Bartók Béla téren), ünnepi beszédet mond Duray Miklós, az MKP alelnöke. A koszorúzást a katolikus és a református templomban is istentisztelet követi, majd este héttől a szervezők kultúrműsorra és közös megemlékezésre várják az érdeklődőket a művelődési központ színháztermében.

Nagymegyeren utoljára 1996-ban tartottak hasonló jubileumi megemlékezést, ekkor avatták fel a kitelepítettek emlékművét is. Az idei esemény tiszteletére az emlékművön jól látható módon feltüntették azon települések neveit, amelyek az egykori nagymegyeriek új otthonává váltak. Varga László, a Csemadok helyi szervezetének elnöke elmondta, az elmúlt hónapokban felvették a kapcsolatot az érintett magyarországi önkormányzatokkal, és a segítségüket kérték a kitelepített személyek és leszármazottaik felkutatásában. Ennek köszönhetően a megemlékezésre a magyarországi Gerendásról, Mezőberényből, Elekről és Békéscsabáról várnak csoportokat, valamint többen jelezték, hogy családi látogatás keretében vesznek részt a megemlékezésen.

Míg az 1996-os megemlékezés elsősorban a kitelepítések jegyében zajlott, idén a szervezők a csehországi deportáltak sorsát is megpróbálták bemutatni. Elsősorban ezzel a kérdéssel foglalkozik az Amikor elindult a vonat című kiadvány, amely helytörténeti, levéltári kutatásokon keresztül, valamint – nem utolsósorban – az „elbeszélt történelem” eszközeivel eleveníti fel a hatvan évvel ezelőtti eseményeket. Varga László azt is kiemeli, hogy az interjúk elkészítésében nagy segítséget jelentettek középiskolás diákjai, akik ilyen módon a munka társszerzőivé váltak. A könyv egyébként nemcsak Nagymegyer, hanem a környékbeli falvak kitelepített és deportált lakosainak a történetét is feldolgozza.

„Munkánk során az volt a benyomásunk, hogy az érintettek még most is szoronganak, úgy érzik, ma is jobb hallgatni ezekről az eseményekről – meséli Varga László. – Felhívással fordultunk a helybéliekhez, jelentkezzenek, akiket deportáltak, de egy-két ember reagált. Ez a görcs folyamatosan benne van a közösségben. Azt gondolom, ha a nagypolitika nem akarja kimondani a pardont, legalább a kisközösségeknek – akár csak jelképesen is, egy-egy megemlékezéssel –, de elégtételt kell szolgáltatnia.” (as)