Ha kirándulni megy a gyerek...

Megannyi kérdés foglalkoztathatja júniusban a szülőket, akiknek ez az időszak minden bizonnyal próbára teszi a szervezőképességét. Pláne, ha kötött munkaidőben dolgoznak, és híján vannak a szabad nagyszülőknek...

Majd minden alapiskola egy-két hétig még működteti a napközit. Ezután már csak hat hét marad. A családi kirándulások általában egy hétig tartanak, és munkaszokásainkat, még inkább pénztárcánkat tekintve egy nyáron (sokaknál egy évben) mindössze egyszer abszolválható. Ezért nem árt egy-egy táborozást is betervezni a gyerekek számára. Csakhogy lassan az egyhetes táborok ára is felér egy tengerparti last minute kirándulással. Utóbbi mellett szól egy ütős érv, hogy együtt lehet a család.

A nagyobb gyerekek érdeklődési, de leginkább baráti körükhöz mérten megválogatják, hogy hova menjenek. Itt jönnek képbe a kiadási gondok. Mert ugye mennyivel jobban hangzik egy ufókutató tábor, mint egy (nevében) egyszerű olvasó- vagy természetjáró tábor, amely ugyan olcsóbb és jobb is lehet, de a másik mégis többet ígér. Ezen az utólsó szón van a hangsúly, mert több ezer koronát kell fizetni az egyes táborokért, és vannak rossz tapasztalatok. Hallottunk már olyan lovastáborról, ahol lovat ugyan láttak a gyerekek, de fel csak az ülhetett rá, akinél volt pluszban annyi zsebpénz, hogy befizetett egy körre. De minden bizonnyal vannak jól bevált táborok, ahol a kb. 4000 koronás (133 euró) egységárért életre szóló élményeket szerezhet a gyerek. Nem árt, ha jelentkezéskor minden részletre kitérő tájékoztatást kérünk, és lehetőleg minél több forrásból informálódunk a kiválasztott táborról.

Bár a csillagászati tábortól kezdve a lovastáboron keresztül a cserkésztáborig minden érdeklődési körű gyereknek találunk valami megfelelőt, mégsem kezdődik nagy táborba vonulás júliusban. Egyes táborokban gyakran húszan lézengenek. Lehet, hogy ez a nem éppen hangzatos programnak és kisebb költségvetésnek tulajdonítható. Egy másik szemléletes példa arra, hogy egyre fogyóban a táborozó gyerek, hogy idén az alistáli alapiskola kénytelen volt lefújni az évente megrendezett nyári tábort, mert nem volt elegendő jelentkezőjük. Már tavaly is ráfizetéssel mentek le egy hétre a Balatonhoz, mert nem jött össze elég gyerek. Ráadásul, mondja Kázmér Éva igazgatónő, a gyerekkísérők fizetését az iskola állja. A szülőknek tehát vagy a 4000 koronás beugró nem tetszett, vagy a helyszínnel lehetett gondjuk.

Az sem mellékes tényező, hogy hány éves kortól engedjük el a gyereket. Egyes szülők jobban megsínylik, ha gyerekük egy hétig távol van. „Én sajnos már hétéves kortól elengedtem a gyerekeimet táborokba, de azt hiszem, én nehezebben viseltem, mint ők, akik tulajdonképpen jól szórakoztak” – mondta egy háromgyerekes anyuka. Egy másik szülőnek épp most hétéves a lánya, és eszébe sem jutna, hogy egy hétre elküldje valahova. „Kicsi ő ahhoz, nem hiszem, hogy jól érezné magát nélkülem. Majd ha ötödikes lesz, és magától menni akar” – mondja. Megint más szerint rá kell szoktatni a gyerekeket a táborozásra, hogy megkedveljék, és később maguk is keressék a lehetőséget. „Fontos, hogy megtanuljon beilleszkedni, barátokat szerezni” – így a harmadik szülő. Abban mindannyian egyetértettek, hogy minden esetben ki kell kérni a gyerek véleményét, és ha visszahúzódóbbnak találjuk fiunkat-lányunkat, nem kell erőltetni. Gondoljunk csak vissza a múlt rendszer szinte kötelező két-háromehetes úttörőtáboraira, és a sok „gyertek értem” szövegű képeslapra…