Gyakran a fától nem látjuk az erdőt

Ellenkező esetben ugyanis maguk a lakosok tennének meg minden tőlük telhetőt az őket körülvevő, életük részét képező értékek megmentéséért. Elég csak megszemlélni az egykor pompás kúriákat, kastélyokat, a népi építészet azon emlékeit, melyekről leírások tucatja olvasható minden valamirevaló szakkönyvben, bőven illusztrálva fényképfelvételekkel, rajzokkal. Vannak persze pozitív példák is, de a térségben élők és az itt átutazók közül ki ne látta volna már például a hajdani rimaszécsi főutcát, a zsípi, a bejei, a harkácsi, a beretkei kastélyt, vagy Gombaszög térségében az egykor virágzó Andrássy-birtokot. És bizony az idő vasfogának, s az újkori gyűjtögetők gátlástalanságának még a szent helyek sem tudnak ellenállni. Még ha elfogyott is már a gyülekezet, még ha az önkormányzatnak és az egyháznak történetesen nincs is annyi pénze, mint amennyire szükség lenne egy-egy templom, paplak, hajdani egyházi iskola épületének felújítására, állagának megőrzésére, sok esetben már a helyi közösségek összefogása, jó szándéka is elegendő lenne egy-egy, a település arculatát meghatározó épített emlék megmentésére. Valószínűleg a gömöriek közül is kevesen látták a csetneki, pelsőci, karaszkói templomot, az ott látható falfestményeket, de még ennél is kevesebben tudatosítják, hogy a dél-gömöri festett fakazettás menynyezetű templomok is komoly művelődéstörténeti és néprajzi értéket képeznek. Ezek mennyezetét, de a templomok berendezéseit is festőasztalosok készítették a megrendelő egyházközösség igényei szerint. A kivitelező mesterember és a megrendelő gyülekezet művészi önkifejezésének ez a formája azonban nemcsak a középkorra vagy a korai újkorra jellemző, de a 19. századra is.

A helyi gyülekezet a közép- és az újkorban Beje leányegyháza, templomuk azonban nem volt, mígnem 1872-ben úgy döntöttek a helybéli hívek, hogy templomot építenek falujukban. Az eseményt az egyházi jegyzőkönyvben a következőképpen örökítették meg: „Az egyház szellemi és anyagi állását kiderítő kérdésekre megfelelve, a templomot építeni szándékozó Zsóri l. egyház azon kérelemmel járult a n.t. visitatióhoz, hogy fő tiszt. egyházkerületnek segedelmezés végett ajánltassék vagy a hollandi gyámból vagy az állam segélyből, s ezen kivül 200 ftot kér kölcsön a fő tiszt egyház kerület bármelyik pénztárából; a jót állást a zsóri lakosok közösen válalnák magokra.”

Majd a következőket olvashatjuk: „1872. november 10. A zsóri Kisded l. egyház hivei ez év folytán egy csínos és a népesség arányához képest kellő nagyságú új templomot s ahoz egy alacsony tornyot is építtettek, s az, nevezett napon innepélyesen föl is szenteltetett, helybeli rend lelkész: Székely János tartá ez alkalmi beszédet Máté 17 r. 4 v. szerint a vidékről nagyszámmal össze sereglett fényes gyülekezett előtt. Az urvacsora kiosztásánál t. Mártha Ferencz Otrokocsi tanító s bejei s. pap osztotta a bort, az agendát a rend lelkész tartván. Az éneklést illetőleg: Somogyi János oktató ur, a fiatalabb férfiak közül vagy 12-egyént harmónia szerint betanítván, igen diszesen ment az éneklés szónoklat közben is. Szóval: az ünnepély ékesen ment véghez.

Nem lesz érdek nélküli – kivált a későbbi nemzedékre nézve – tudni azt hogy miből épült ez új templom, mely a lakosok munkáján, és a mester emberek tartásán kívül: 1310 forint o.é. kész pénzbe került az egyháznak, a fa saját erdejökből került, sok segítség és 5 köb búzába.”

1883-ban a gyülekezet tagjai gyűjtést rendeztek, s a befolyt összegből ezüst úrasztali edényeket készíttettek egy budapesti ékszerésszel. Az eredetileg fazsindellyel fedett templomot az idők során többször is javították. Ezek a munkák azonban nem mindig folytak zökkenőmentesen, 1975-ben például azért kellett a felújítást elhalasztani „mert a műemlékvédő hivatal mai napig nem küldte ki képviselőjét, hogy megszemlélje a szükséges munkák elvégzését és azt engedélyezze.” Legutóbb pedig az 1990-es évek elején újították fel a templomot. A kazettákat az eredeti festés szerint újra festették, szószéket Igo Aladár, hanvai képzőművészszel készíttettek, s bár az 1885-ben említett két harang közül mára csak egy maradt, az építmény – azon túl, hogy lelki vigaszt nyerhetnek az ide betérők – mint turistalátványosság is alkalmas arra, hogy idevonzza a falusi hangulatot, nyugalmat kereső városi vagy külföldi vendégeket.

Mindenesetre az önkormányzat és a gyülekezet is mindent megtesz azért, hogy Zsór temploma megmaradjon az utókor számára, s ne essen meg vele az a csúfság, mint a zeherjeivel, hogy egy része összedőlt, vagy a sajókeszivel, amelyet egyszerűen széthordtak.