Gútát negyven évvel ezelőtt nyilvánították várossá

A múlt pénteki ünnepi testületi ülésre meghívást kaptak mindazok, akik az elmúlt 40 év alatt mint a városi nemzeti bizottság elnökei, illetve a rendszerváltás követően mint polgármesterek álltak a település élén. A község további fejlődését nagymértékben meghatározó 1965-ös árvíz idején, csakúgy, mint két évvel később, a város alapítólevelének odaítélésekor Ján Jány volt a helyi nemzeti bizottság elnöke. Az árvizet megelőzően a 10,5 ezres lélekszámú Gúta volt az ország legnagyobb faluja; a természeti csapás következtében közel 800 ház dőlt össze és további 1500 súlyosan megrongálódott. „A katasztrófát követően úgy döntöttünk, hogy az újjáépítést olyan irányban kell megkezdeni, amelynek köszönhetően Gúta várossá válhat – idézte fel az akkori eseményeket Ján Jány. – A település életében óriási esemény volt, amikor 1977. október 14-én Alexander Dubčektől átvehettem a város alapítólevelét.” Ekkor vett csak igazán lendületet a település fejlődése: iskola, kultúrház, több bolt épült, korszerűsödött az úthálózat, megjelent a könnyűipar és letelepedett a híres Babetta gyár is. Középiskola azonban csak a rendszerváltást követően létesült Gútán, igaz akkor mindjárt kettő is: a Nagyboldogasszony Egyházi Gimnázium, valamint a Schola Privata Gutaiensis. A város egyik fő nevezetességének számító vízimalom ugyancsak a kilencvenes évek elején került a Kis-Duna partjára és ekkor épült Közép-Európa leghosszabb fahídja is.

A városvezetők sorában Ján Jányt Borka János (1971-1981), Imrich Tóth (1981-1989 és 1994-2001), Árgyusi Imre (1989-1990 és 2001-2006), valamint Harsányi Imre (1991-1994) követte. Valamennyien felelevenítették a ténykedésük időszakát, a legjelentősebb beruházásokat, de a rendszerváltást követő hektikus időszakot is. Horváth Árpád, jelenlegi polgármester arra is rámutatott, hogy a városi polgárokká vált gútaiak élete a hetvenes és nyolcvanas években nagyban különbözött a környező városokban tapasztaltaktól. Bár többségükben már ipari üzemekben dolgoztak, a 8,5 órás munkaidő letelte után szinte valamennyiük számára megkezdődött a második műszak: a fóliákban és az ún. tízárakban.

A városvezetők visszaemlékezését követően került sor a Város Díjának átadására. Juhász Árpád több évtizedes igazgató munkája elismeréseként, a város krónikásaként kifejtett tevékenységéért, valamint a város történelmét feldolgozó munkáiért vehette át a díjat. Eddig két kiadványa látott napvilágot, a Gúta és környéke a múlt századokban című 1998-ban jelent meg, a Jön az árvíz, jön az árvíz című pedig a katasztrófa 40. évfordulóján. Azóta már feldolgozta a gútai halászat és a kulturális fejlődés történetét is, ezek a munkái azonban még kiadásra várnak. Ján Jány a város élén 1964 és 1971 között kifejtett tevékenységéért, az újjáépítésben játszott szerepéért, valamint a Vág-menti Gépgyár (Považské strojárne) igazgatójaként végzett munkásságáért kapta az elismerést.