Gondolj rám szívesen!

A Rómeó és Júliát jöttek eljátszani, de a darabot kicsit átalakítottákDömötör Ede felvételeA főként az egyiptomi társadalom szociális problémáival foglalkozó írónő kisesszéje láthatatlan közösségbe kapcsolt sok embert, azokat, akik úgy döntöttek, ezen az estén a színházat választják.

Komáromban több mint 300 olyan ember volt, aki lemondott a Való Világról vagy a Megasztárról, mert a 330 főt befogadó színházterem szinte tele volt. Pedig nem az Operettszínház tagjai ugrottak le egy teltházat garantáló haknira. Igazából e sorok íróját a mai napig furdalja a kíváncsiság, mi hozott ennyi embert ezen az estén a komáromi teátrumba. Talán kialakulóban lenne a városban az az üdvözendő tendencia, hogy szombat este éppen úgy lehet színházba menni, mint diszkóba vagy moziba? Vagy a szociális érzékenység? Kíváncsiság? Nem tudunk ugyanis szabadulni a kissé tiszteletlen gondolattól, hogy ezen az estén a nézők valami egzotikusat szerettek volna látni. A világot jelentő deszkákat ugyanis a Baltazár Színház társulata vette birtokába. Értelmi fogyatékos fiatalok.

Gondolj rám szívesen! Ezt a címet viseli a budapesti társulat előadása, melyet 2001. december 8-án mutattak be először. A darab saját termés. A Baltazár Színház pályázatot írt ki értelmi sérült emberek számára, melynek témája a szerelem volt. A felhívásra 35 pályamű érkezett. Köztük egy dalszöveg is, melyet aztán darabcímmé emeltek. A pályamunkákból, a színészek vallomásaiból és William Shakespeare Rómeó és Júliájából állt össze az előadásszöveg. A darab színészekről szól, akik a Rómeó és Júliát szeretnék eljátszani. A halhatatlan veronai szerelmesek történetének mentén elmondják saját érzelmeiket, tapasztalataikat is.

Színlapra sajnos, nem sikerült szert tennünk, nem is biztos, hogy hoztak eleget a komáromi vendégjátékra, így a szereplők nevesítésével meglehetős bajban vagyunk. A függöny felgördülése után a színpad előterében usánkába és gumicsizmába öltözött férfi áll, partnere egy piros ruhás nő, a háttérben, egészen a körfüggönynél négy férfit láthatunk, akik poharaikkal csörögve fokozatosan jönnek előre, úgy, ahogy a piros ruhás nő vezényel. Láthatóan domina, legyezőjével irányítja a pólóján a művelődéstörténet ikonikus nőalakjait viselő négy férfit. Csábító tánca után a színpadra négy „hétköznapi” nő jön be, a férfiakkal párokat alkotnak. Arról beszélgetnek, hogyan kell szeretni. A személyes élmények, gyötrő kérdések után elmondják, a Rómeó és Júliát jöttek eljátszani, de a darabot kicsit átalakították, úgy, hogy jó legyen a vége, s a szerelmesek útjába ne álljon szülői tiltás.

Teszik mindezt nagyon személyesen, belülről formálva meg a figurákat. A darabot alkotó szálak közül kettőt emelnénk ki. Az egyik a piros baseballsapkás, pólója hátán szíve hölgyének képét viselő Rómeó – ő az egyetlen, akit nevesítenek a darabban: Marcinak hívják – és a sárga színű ruhát viselő Júlia története. Az előadás egyik legszebb pillanata, mikor az erkély-jelenet szövegének felmondása után a lány magához inti a fiút, és a színpad két szélén lábat mosnak. Egy másik törékeny szépséget hordozó etűd éppen erre a momentumra köt rá. A piros ruhás színésznőtől és partnerétől aprólékosan kidolgozott mozgásszínházat láthatunk.

A komáromi közönség tombol. Percekig tartó vastaps után felállva ünnepli a színészeket, akik láthatóan meg vannak illetődve, a tapsrend is felborul. E sorok írója is meg van illetődve. Előítélet-terhelt gondolkodásával azt hitte, hogy valami csoportterápiát fog látni. Helyette színházat látott.

Magyarországon kb. 400 ezer ember él fogyatékkal, ide értve az értelmi sérülteket, a siketeket és nagyothallókat, a vakokat és gyengénlátókat, a mozgássérülteket. Számukra az élet meglehetősen korlátozott lehetőségeket tartogat. Az enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékos emberek, ha munkaképesek, általában egyszerűbb kisipari tevékenységet folytathatnak, vagy a mezőgazdaságban dolgoznak. A Baltazár Színházban viszont a tehetségesebbje megpróbálhat a színjátszásból megélni. A Baltazár Színház ugyanis elsősorban színház – mondja Elek Dóra, a társulat életre hívója, aki párizsi tanulmányai során találkozott először a fogyatékosok színházának intézményével. – Nyugat-Európában több is működik, nálunk legfeljebb csoportterápia szintjén próbálkoztak vele, ugyanis a múlt rendszerben az volt a tendencia, hogy az értelmi fogyatékos emberek életét az átlagos, mindennapi élethez kell közelíteni, így nem is próbálkoztak ilyesmivel – mondja a Elek Dóra.

– Ön hogyan látott neki a szervezésnekű Amivel próbálkozott, annak addig nyoma sem volt a magyar színházi kultúrában, nem lehetett könnyű- dolga...

– Én kerestem meg az értelmi sérült fiatalokat nevelő családokat, elbeszélgettem velük a tervemről. Visszatekintve ma már büszkén mondom: a Baltazár Színház munkahely. Fél évig tartott ugyanis, míg ezt sikerült megvalósítanunk.

A hivatásossá válástól páran megijedtek, hatan elhagyták a társulatot, a többiek maradtak. Azt szeretnék elérni, hogy ne „ahhoz képest” értékeljék őket, hanem előadásaikra színházi produkcióként tekintsenek. Ezért színészeiknek képzést biztosítanak. A felkészítést elismert szakemberek végzik. A színészek mozgásszínészetet, művészi beszédet, hangképzést, zenét, jógát, modern táncot, angol nyelvet és kulturális antropológiát is tanulnak.

– Mennyi ideig tartott a Gondolj rám szívesen! próbafolyamata?

– A ma este látott változatig egy év telt el – válaszolja Elek Dóra.

– Mennyiben voltak a színészek alkotótársai?

– Az alapkoncepció lényegében az enyém. Ám sok ötletüket felhasználtam.

– Mennyiben fogják fel a társulat színészei, hogy színpadon állnak. Meg az egész színházi miliőt, és ami vele jár...

– Talán sokkal jobban, mint a nem fogyatékos színészek. Nagyon tudják, miről van szó, mi a színház, hisz színészek, s a teljesítményük is, azt hiszem, ennek megfelelő.

A színház a ferencvárosi művelődési házban próbál, de szeretnének szert tenni saját játszóhelyre, mely nem csupán színház, de integrált kulturális központ lenne, mobil színháztérrel, próbatermekkel, műhelyekkel, hangoskönyvtárral, kávéházzal. A megfelelő épületet már kinézték, egy valami azonban hiányzik. Igen. A pénz.

Színházunk legfontosabb küldetése, hogy megszólítsa a társadalmat, és megpróbálja vele elfogadtatni az emberek egy nagy csoportjának „másságát”. Szeretnénk, ha előadásaink nyomán a sérült emberek megítélése megváltozna – mondja Elek Dóra.