Gömöri nyulak európai piacra

Vagy az nyert, aki a legjobb árajánlatot tette, vagy az, aki legközelebb állt a tűzhöz. A történetek általában úgy végződtek, hogy az árverés nyertesei lerombolták a gazdasági épületeket, aztán vették a kalapjukat és elügettek egy másik árverésre. A közigazgatásilag Tornaljához tartozó Bején is hasonlóan kezdődött minden, a folytatásban azonban kiderült, hogy azok a felvidéki magyar vállalkozók, akik megvásárolták a volt állami birtok telephelyét, komolyan gondolták, és elképzeléseiket lépésről lépésre meg is valósították.

A cég egyik tulajdonosa, Bozó György fogadott bennünket a rendben tartott gazdasági udvarban. A céget 1997-ben hárman alapították, eleinte kereskedéssel foglalkoztak, adták-vették az állatokat, főként a szarvasmarhát. Időközben az a cég, amely megvásárolta a tönkrement tornaaljai állami birtok egyik gazdasági udvarát, szintén csődbe jutott, s ők megvásárolták mind a telket, mind a gazdasági épületeket. Döntésüket elsősorban az a felismerés indokolta, hogy pusztán a kereskedésből nehezen tudnák fenntartani magukat, hogy talpon maradjanak, saját termelési ágazatot kell kialakítaniuk. Először borjúneveléssel kezdtek foglalkozni, jelenleg négyszázötvenet tartanak. 250-300 kilósra hizlalják őket, majd általában az olasz, szlovén, vagy a horvát piacon értékesítik. A borjúkat a környéken vásárolják, saját fejős teheneik nincsenek, évente átlagosan 1000 – 1500 növendék marhát forgalmaznak.

Bozó György elmondta, furcsa módon a volt állami birtok szántóiból és legelőiből a gazdasági udvar megvásárlásakor nekik nem jutott, csak távolabb tudtak bérelni 450 hektárt, amiből mintegy 60 hektár szántóterület, a többi kaszáló. Az utóbbit mesterségesen is füvesítették, de az idei csapadékos időjárás megújította a kaszálókat. Ha a szénát meg tudják szárítani, idén elég szálas takarmányhoz jutnak, a többi takarmányt vásárolják, saját keverőjükben készítik a tápot.

Várják a cseh inszeminátort

A cég másik ágazata a nyúltenyésztés, három istállót alakítottak át erre a célra. 2400 anyanyulat tartanak, évente átlagosan 200-220 tonna nyúlhúst adnak el, zömében a galgóci vágóhídra. A nyúl betegségekre nagyon érzékeny, mixomatózis és pestis ellen általában félévente oltják az anyákat, s ez a tejen keresztül három hónapos immunitást biztosít a szaporulat számára is. A nyulakat 74-80 napig tartják, ezalatt érik el a két és fél kilós vágósúlyt. Baknyulaik nincsenek, az anyákat egy csehországi inszeminátor termékenyíti meg. 80-85 százalékuk marad vemhes, 10-11 kisnyulat hoznak a világra, s egy alomból nyolcat fel is nevelnek. Ez azt jelenti, hogy egy anyától évente 50-55 nyúl kerül a piacra. Szlovákiában ez a cég számít a legnagyobb nyúltenyésztőnek, ami meghatározza a helyét a hazai piacon, s ha nem is különleges, de más minősítés alá esik a felvásárlóknál, ami a felvásárlási árban is megmutatkozik.

Az országot járva eddig azt tapasztaltam, hogy a felvidéki magyar mezőgazdászok megkeseredtek, elégedetlenek mind a tárca támogatási politikájával, mind a felvásárlási árakkal. Sokan feladták a kilátástalan harcot, sok termelő tönkrement.

Tanuljuk az uniós játékszabályokat

Bozó György úgy véli, sokan túl hamar feladják, nem ismerik fel a kínálkozó lehetőségeket, s nem képesek felvenni azt a ritmust, amelyet a piac diktál. – Azt a több évtizedes lemaradást, amit az előző rendszertől örököltünk, nem lehet egyik napról a másikra behozni, de aki alkalmazkodik az új helyzethez, megtanul pályázatokat írni, helyzetbe hozhatja magát. Persze nem tud mindenki rögtön exportra dolgozni, de a mezőgazdasági vállalkozások is egymásra utaltak, s ez a kényszer egy-egy átgondolt rendszeren belül hasznára válhat több vállalkozásnak is. Akik csak a termeléssel foglalkoznak, azok a mai felvásárlási árak mellett egyre bizonytalanabb helyzetbe kerülnek. A könyörtelen uniós piacon azok is csak most tanulják a játékszabályokat, akiknek az ágazat irányítása, a támogatási rendszerek kialakítása, vagy akár a regionális fejlesztés lenne a feladatuk. Az egyes tájegységek pedig még ezen belül is hátrányos helyzetben vannak, hiszen a gömöri földeken való gazdálkodást nem lehet összevetni a csallóközi lehetőségekkel, különösen ha tudjuk, hogy ott sem egyszerű nyereséggel termelni. Ahhoz, hogy a mezőgazdaságból élők talpon maradjanak, fejlesztésre lenne szükség, aki viszont ezzel foglalkozik, pontosan tudja, milyen nehéz és bonyolult erre pénzt szerezni – mondja Bozó György. Saját terveikkel kapcsolatban elmondta, az épületek felújítása után borjúállományukat szeretnék a duplájára, azaz 1000 darabra növelni. Ezzel egy időben bővíteni kellene a számítógépes etetőrendszert. Az istállók felújítására már kaptak némi pénzt a fejlesztési alapból, a többihez pályázatok útján szeretnének hozzájutni.

Ismeretlen a trágyakitoló-lapát

Tájainkon nem mindennapos, hogy valaki nagybani nyúltenyésztésre adja a fejét, egyrészt alig van követendő példa, másrészt az éttermek étlapjain alig szerepel nyúlhús. – Az ötletet a Magyar Televízió gazdaműsorából vettem. Körülbelül egy évig jártunk tanulmányozni a magyarországi nyúltenyészeteket – vallja be Bozó György. Az olasz technológiára – melynek része az automata etető és a trágyaelszállító – hitelt vettek fel, s nem volt ablakon kidobott pénz. A légkondicionált, szagelszívóval felszerelt ólakban meglepő rend és tisztaság uralkodik, ami állattenyésztési telepeinkre egyáltalán nem jellemző. Hófehér nyulak ezrei kuksoltak a tágasnak nem mondható, horganyzott vasketrecekben. Bozó úr itt mondta el, hogy a nyúltenyésztés alapja a kiváló minőségű takarmány és a higiéniai előírások könyörtelen betartása. Saját kárukon tapasztalták, hogy ha e kettő közül valamelyiken spórolni akartak, lényegesen nagyobb volt az elhullás. A felvevő piac – elsősorban Olaszország és a Benelux-államok – nagyon kényes a hús minőségére, tisztaságára, ezért nem érdemes a kísérletezgetés útjára lépni. A bejei gazdaság egyetlen hátránya, hogy a telephely megvásárlásakor a környező szántókat és legelőket nem tudták bérbe venni, bár a hatályos jogszabályok ezt előírják. Ahhoz, hogy a takarmányellátás terén önellátóak lehessenek, még négyszáz hektár szántóra lenne szükségük.

Az anyanyulakat épp akkor hormoninjekciózta a technikus, hogy valamennyinél egyszerre történjen meg a peteérés. A piros szemű, fehér szőrű nyulak tömegének látványa egyszerre volt esztétikai élmény és lehangoló látvány. Megannyi csillogó szőrű fehérség várta gyanútlanul a maga hetvennegyedik, nyolcvanadik napját, amikor elindul végső útjára, a galgóci nyúlvágóhídra. Persze, az üzlet a legkevésbé sem szól az etikáról és az esztétikáról.