Gombaszögről több szemszögből

De volt itt, rég nem látott tömeg is. A szervezők tájékoztatása szerint 12 ezer jegyet adtak el. Igaz, az érdeklődés elsősorban az Omegának szólt, de a vasárnap délutáni napsütésben sokan kijöttek, s ha már itt voltak, megnézték a délutáni gálaműsort. Az egyes műsorblokkokat nézve, a tömegben elvegyülve és főképp a fellépőkkel – zenészekkel, táncosokkal, csoportvezetőkkel – beszélgetve azonban nagyon gyorsan kiderült, hogy a háttérben gondok is voltak, sőt máig tartó feszültség tapasztalható. Amiatt csak a finnyásabb néző dohogott magában, hogy a dobjaikat serényen püfölő és ugrókötelek között szaladgáló tűznyelő csoportnak szombaton este miért annak a helynek a szomszédságában kellett fellépnie, ahol a táncház zajlott éppen. Vagy: A csak a meghirdetett táncház kedvéért Magyarországról „átugró” vendégek hiányolták a táncoktatást. Sokaknak hiányzott a részletes, órára vagy akár percekre lebontott műsorfüzet, aminek alapján eldönthették volna, hogy a különféle helyszíneken zajló események közül mit nézzenek meg.

A hiányosságokkal együtt azonban tagadhatatlan, hogy az idei, a 46. Országos Gombaszögi Kulturális Ünnepély megcsillantott valamit régi fényéből. A háttérmunkát, a jövőt és a terveket firtató kérdéseinkre Papp Sándor programigazgató válaszolt.

Ahogy a programigazgató látta...

Hogy értékeli az idei fesztivált?

Örülök annak, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére a szereplők lelkesedése töretlen volt. Örülök annak is, hogy az amatőr csoportok felnőttek arra a szintre, hogy hivatásos csoportként is megállnák helyüket. Ez alatt nemcsak a művészi előadást értem, hanem azt is, hogy nagyon fegyelmezetten dolgoztak. Hatszázötven szereplővel készíteni egy hétórás műsort nem könnyű feladat, mégis minden a tervek szerint alakult, amiért köszönet illeti a fellépőket.

Mi a véleménye arról, hogy táncosból van jócskán, viszont szlovákiai magyar viszonylatban annál kevesebb a zenész?

Vannak nálunk is jó zenekarok vagy zenészek, de való igaz, hogy mondjuk egy tárogatószólót elég nehéz bebiztosítani. Szerencsére, nekünk ezt sikerült megoldanunk Agócs Gergelynek köszönhetően. Vannak aztán negatív példák is, mint például a „Tavaszi szél vizet áraszt...” Országos Népdal és Népzenei Vetélkedő, amely megszűnt. Egyszerűen nincs érdeklődés, az előadók nem kívánnak vagy nem szeretnek versenyezni.

Néhány éves kihagyás és hullámvölgy után úgy tűnik, a gombaszögi fesztivál ismét felfelé ívelő pályán van. Véleménye szerint elérhető-e az a szint, amely a nyolcvanas években jellemezte ezt a rendezvényt?

Nem hiszem, hogy leáldozott volna ezeknek a nagyszabású fesztiváloknak. Az is igaz, hogy egy népművészeti fesztivál iránt nincs akkora érdeklődés, mint egy rock-koncert iránt. Szombaton, ahogy a népművészeti műsor alatt a szakadó esőben ültek az emberek a padokon, fel is merült a kérdés, van-e értelme ezt tovább csinálni. De miért ne lépnének fel, ha már készültek, ha eljöttek, mindent beleadtak. Amit azok a nézők, akik az esőben is kitartottak, meg is érdemeltek. Az viszont vitathatatlan, hogy változtatni kell a szemléleten. Véleményem szerint ezt a fesztivált a jövőben kevésbé kell színpad-centrikussá tervezni. Több kísérőrendezvénnyel kell a programot színesíteni. Bár most is tettünk erre kísérletet, hiszen szerveztünk egy rádiózás-történeti kiállítást a Magyar Rádió jóvoltából, voltak gólyalábasok, volt ökörsütés. Úgy látom, inkább a családias rendezvények iránt volna nagyobb kereslet.

Az elmondottak fényében hogyan látja a gombaszögi rendezvény sorsát?

Elsősorban azt várom, hogy az illetékesek – főleg a kulturális minisztérium – a jövőben is támogassák a hasonló rendezvényeket. Bízom benne, hogy a támogatóknak, a mecénásoknak a jövőben is lesz kedvük ahhoz, hogy támogassák ezt a – most már elmondhatjuk: komoly történelmi és kultúrtörténeti múlttal rendelkező – fesztivált. Ehhez viszont az kell, hogy minél többen jöjjenek el, és minél többen támogassák az ilyen rendezvényeket.

Többen feltették a kérdést, hogy a fesztiválon miért nem szerepelt az egyetlen hazai magyar profi néptáncegyüttes, az Ifjú Szivek, s miért maradt távol a Csemadok együttese, a Szőttes.

Nem először fordult elő, hogy ezek az együttesek nem léptek fel Gombaszögön, ami, úgy vélem, nem feltétlenül tragédia. Nagyon sok csoport mutatkozott be, olyanok, akik színvonalas műsorral szórakoztatták a közönséget. Az említett két együttes egyébként korábban úgy nyilatkozott, hogy még nincs kész a műsoruk, illetve nem fogadták el a felkérést, később az Ifjú Szivek túl magas fellépési díjat kért.

A szervezés jogát az idén a Csemadok Rozsnyói Területi Választmánya kapta.

Úgy gondolom, mivel országos rendezvényről van szó, ezt az eseményt központilag kellene szervezni, mert így az esemény elveszíti országos jelentőségét és regionális szintre süllyed. Sajnos, az is előfordult, hogy a szervezéssel megbízott társaság nem fizetett ki szólistákat, csoportokat.

Megkerestük a másik oldalt is. Telefonon érdeklődtünk Füzék Erzsébetnél, a Csemadok Rozsnyói TV titkáránál, aki az idei gombaszögi fesztivál főszervezője volt.

Ahogy a főszervező látta...

Abban állapodtunk meg, hogy a műsorszervezés a programigazgató, tehát Papp Sándor feladata lesz. Ő egyeztetett a fellépőkkel, de mint, sajnos, utólag kiderült, többet ígért, mint amiről előzetesen megegyeztünk. Abban maradtunk, hogy a csoportoknak útiköltséget, ellátást és szállást térítünk, illetve biztosítunk. Egyedül a zenészek esetében döntöttünk úgy, hogy nekik honoráriumot is fizetünk. Csaknem 700 fellépőről kellett gondoskodnunk, miközben egy csoport költségei elérték a 70 ezer koronát. Papp Sándor 6 ezer korona fellépési díjat ígért a nagyidai Ilosvai Táncegyüttesnek, 8 ezret pedig Cseh Tamásnak és zenekarának a lévai táncosok kíséretéért. Mi az általa tett ígéreteket nem tudtuk és nem is akartuk teljesíteni. Ezeket a gondokat talán annak kellene megoldania, aki felelős értük. Elismerjük a saját hibáinkat, s a jövőben ezeket ki is küszöböljük. Ezért elvárnám, hogy mindenki, aki a kérdésben érintett, így tegyen. Sajnos, az is utólag jutott a tudomásunkra, hogy számtalan fellépőt hivatalosan, írásos formában meg sem szólítottak, azt pedig tudom, hogy például a Szőttes épp a programigazgatóval két évvel ezelőtt kialakult vitája miatt nem kívánt vele egyezkedni. Az az egyértelmű véleményünk, hogy hiba volt a műsor szervezésének jogát kiengedni a kezünkből. Okultunk belőle, s bízom benne, ha jövőre a lebonyolítás mellett a szervezést is ránk bízzák, még gördülékenyebben fognak menni a dolgok, s a gombaszögi fesztiválon valóban a legjobbak mutatkozhatnak be.

...és ahogy egy „majdnem” fellépő látta.

Van egy előadó, aki egyike azoknak, aki a legkisebbeket és a szüleiket is oda tudja szögezni a nézőtérre. Neki is az a véleménye, hogy a rozsnyóiaknak nem lett volna szabad a műsor szervezésének jogát kiengedniük a kezükből. Egyébként Gombaszögön, a plakát tanulsága szerint, neki is fel kellett volna lépnie, de az adott időpontban ő egészen máshol volt. S bár saját bevallása szerint sportosan fogja fel a dolgot, és nem kíván nagy feneket keríteni az ügynek, talán nem lesz minden tanulság nélkül való közreadni az ő történetét.

„Szombaton délután kettő előtt tíz perccel csörgött a telefon, egy női hang közölte, menjek a színpadhoz, nemsokára én következem. Amikor megkérdeztem, milyen színpadhoz, a hölgy kissé türelmetlenül közölte, a nagy színpadhoz. Kedves hölgyem – mondtam – én arról nem tudok, hogy nekem Gombaszögön kellene fellépnem, ezzel kapcsolatban nem kaptam semmilyen hivatalos felkérést. A női hang dühösen és kioktatóan kérte számon, hogyhogy nem tudok róla. „Maga nem olvas plakátot?!” – kérdezte.

Bízunk benne, hogy ezek után és a jövőt tekintve mindenki levonja a szükséges következtetéseket, s legközelebb a szervezők tisztázott jogkörökkel foghatnak hozzá a szervezéshez. Már csak azért is, mert a néző szemével nézve az idei gombaszögi rendezvény tényleg emlékeztetett a legszebb időkre. Kár lenne ezt a kedvező folyamatot az elején agyoncsapni...