GALÉRIA: Babakészítő népi iparművészek Vértesszőlősön

A kiállítás ötletadója Lepkó Ilona volt, és ez a kezdeményezés azóta is sikeres. Az első rendezvényen 1992-ben közel negyvenen készültek a munkáikkal. Számos festmény, kézimunka, baba, fafaragás gyűlik össze évek óta.

Idén Marozsyné Guba Rózsa babakészítő népi iparművész volt a művelődési ház díszvendége. 1951-ben született az Alföldön. 1985-ben kapta meg a babakészítő népi iparművész címet. Feldolgozta és zsűriztette Magyarország tájegységeinek jelentős népviseleteit; Sárköz, Kalocsa vidékének népviseleteit az 1800-as évek kezdetéig, Baranya, a Dunántúl, az Alföld és a Palócföld számos népviseletét is.

Jelenleg Szlovákia jelentős népviseleteit dolgozza fel, valamint a Duna menti német, osztrák viseleteket és történelmi, Monarchia korabeli ruhák, történelmi figurák és viseletek makettszerű megjelenítésén dolgozik.
Munkái jelentős részét a japán piacra készítette, de megtalálhatók a világ szinte minden táján. Munkáiból számos „államközi” ajándék lett a 80-as években, megtalálhatók voltak Helmuth Kohl kancellár és Fidel Castro gyűjteményében is.

Minden babát, minden ruhadarabot, állatot, bútort, kemencét saját kezűleg készít – hihetetlen türelemmel. Mert ezeknek a babáknak az elkészítését nem lehet elkapkodni. Sajnos, utódot mind ez ideig nem sikerült kinevelnie, azt mondja, a fiataloknak nincs türelmük, összecsapják, elnagyolják a dolgokat. Persze, gyakorlat és vele született érzék is szükségeltetik ahhoz, hogy valaki olyan népviseletes babát készítsen, amely „mintha élne”.

Amikor eldönti, melyik tájegység népviseletébe öltözteti a babát, képeket gyűjt, leírásokat olvas. Időnként az internetet is segítségül veszi, de nem bízik benne száz százalékig, oda olyan anyagok is fölkerülnek, amelyeknek nincs közük az eredeti viselethez.

Biztosabb a múzeumokban fellelhető anyag, no meg a könyvtárnyi néprajzi szakkönyve, lexikonja. Végigolvassa az adott viselethez az anyagot, képet keres hozzá, akkor meg tudja csinálni. Fejet, ruhát, mindent, még a gémes kutat is maga csinálta. Sok munkaórába telik egy-egy baba elkészítése, de amikor beleveti magát a munkába, nem nézi, mennyi idő telt el az első lépéstől, a fej kifaragásától az utolsó öltésig, mellyel a ruhát hímezte. Elszomorítja, hogy a rendszerváltás után egy – elég hosszú – időre felhígult a népi iparművészet (is), elment a bóvli irányába, de a külföldiek és a külföldre szakadt magyarok egy része is vitte, mint a cukrot. A rendszerváltásig szigorúan ítélték meg a tárgyakat, ma ez a piaci, bazári megjelenítés a menő. Nem csodálja, hogy mára elfordultak a népművészettől. Minden ország népművészete gyönyörű – állítja. Az anyagok, a színek, a viseletek, amit a giccsesítéssel tönkretettek, most kezdik lassan újraéleszteni az eredeti, a hamisítatlan népművészetet. Korszerűsíteni lehet, de ha elcsúfítják, nagy kárt okoznak. (end)