Galántai sikerek a XIV. Kaszás Attila Versmondó Fesztiválon

Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének (SZMPSZ) elnöke úgy fogalmazott, nagyon örültek, hogy ismét sikerült ilyen módon tető alá hozniuk az eseményt. Vörös Mária szervezőbizottsági tag és az SZMPSZ alelnöke lapunknak elmondta, minden versenyző két felvételt készített: az egyiken szabadon, a másikon pedig egy kötelezően választható verset kellett elszavalnia. Idén a szokásoshoz képest kétszer több diák jelentkezett a versenyre, amely a szervezők minden várakozását felülmúlta. Ez természetesen jelentős pluszmunkát is rótt rájuk, hiszen a 346 versenyző mindkét videóját meg kellett néznie a zsűrinek. Vörös Mária hozzátette, az online forma előnye – annak ellenére, hogy a „személyes varázs” elveszik belőle – a produkció visszanézhetősége, valamint az, hogy így gyakorlatilag a teljes Kárpát-medencei területről érkeztek nevezések. „A második évben azt is észleltük, hogy jobban felkészülnek a versmondók. Tudatosabbak a felvétel miatt” – fűzte hozzá a szakember. A 18 tagú zsűri végül 59 versenyzőt sorolt a legmagasabb, aranysávos kategóriába, s közülük került ki a fődíjas diák is.

A galántai Kodály Zoltán Gimnázium három diákja ért el kimagasló eredményt a szavalóversenyen. Bukovsky Dorottya kapta a legjobb versmondásért járó Kaszás Attila-díjat, Mihalovič Veronika aranysávos lett, Gál Sára a Lajos András, Balázs István és a Miskolci Nemzeti Színház különdíjait kapta meg az aranysávos minősítés mellé. Felkészítő tanáruk, Ollé Krisztina Jókai Tibor Emlékdíjat kapott a fődíjas versenyző, Bukovsky Dorottya felkészítéséért.

Modern és hagyományos

Bukovsky Dorottya Nemes Nagy Ágnestől a „Fiú”, míg József Attilától a „Hová forduljon az ember” című versekkel vívta ki az elismerést.

„Arra törekedtem, hogy a két vers különbözzön egymástól, hogy magamból is többet tudjak megmutatni. Ezért szeretem, amikor egy modern mellett ott szerepel egy klasszikus költő is”

– mondta el lapunknak. Annak idején még az alapiskolában kezdett el szavalóversenyekre járni, akkor még Renczés Nóra tanítványaként. A színház és színpad mindig közel állt hozzá, s ugyan még „meglátjuk, mit hoz az élet”, mindenesetre a színművészet világa nagyon közel áll hozzá. „Amikor elkezdődtek az online versenyek, nagyon furcsa volt, mivel nagyon szeretem, amikor látom a közönség visszajelzéseit. Teljesen más energiát ad az előadónak. Ez hiányzott az otthoni felvételről, nem volt benne az a stressz, ami néha jót is tesz az előadásnak. A jó oldala viszont az volt, hogy újra fel tudtam venni” – fejtette ki a második éve a virtuális térben zajló megmérettetésről.

Az önkifejezés formája

Az aranysávos minősítést nyert, 2. A osztályos Mihalovič Veronika a kötelező Nemes Nagy Ágnes vers mellé felkészítő tanára, Ollé Krisztina segítségével keresett egy szabadon választottat. “Sokat keresgéltünk, mire megtaláltuk azt, ami tökéletes, mégpedig Kosztolányi Dezsőtől a Szegény anyám csak egy dalt zongorázik címűt. Nagyon szeretem a verseket, nagyon régóta járok szavalóversenyekre, rengeteg verseskötetem van és a kedvenceim között válogattunk. A szavalást az óvodában kezdtem, és elsős koromban jutottam el a Tompa Mihály szavalóverseny országos fordulójára, ami meghatározó volt az életemben. Az alapiskola kilencedik osztályáig rendszeresen jártam szavalóversenyekre és most, a gimnáziumban is folytatom. Számomra a versmondás az önkifejezés egy formája.

Olyan verseket tanulok meg, amilyenek a hangulatomat jellemzik. Azt mutatom meg velük, hogy ki vagyok és mi szeretnék lenni.

Sokkal jobban szeretek élőben szavalni, nagyobb élmény, mint a kamerának mondani a verset. Az izgalom, a verseny előtti pillanatok feldobnak, úgy érzem, olyankor jobban teljesítek, ha rajtam van az a nyomás, ami az élő szavalással jár. Így is jó volt, mert többször felvehettem és kiválaszthattam a legjobban sikerült felvételt” – mondta el a díjazott. Mihalovič Veronika nagyon örült, amikor megtudta a verseny eredményét, alig hitte el, hogy az első alkalommal a legjobbak között végzett. Folyamatosan követi a versenykiírásokat, és ha a Tompa Mihály szavalóversenyt megrendezik, szeretne benevezni, valamint az Ipolyi Arnold mesemondó versenyen is szívesen részt venne. A felsőszeli alapiskola egykori tanulójaként nagyon megszerette a helyi anekdotákat, történeteket. “A helyi mesék mindig közelebb állnak az ember szívéhez, ha lesz rá alkalom, szívesen vinnék helyi gyűjtésű történetet a versenyre” - tette hozzá.

Adni az embereknek

Gál Sára a gimnázium végzős diákja hat évesen kezdett szavalni. Úgy fogalmazott, számára a szavalás „mindent” jelent.

„Azt jelenti, hogy valamit adhatok az embereknek, valamilyen érzéseket kiválthatok belőlük, és addig a néhány percig, amíg tart az előadás, talán megfeledkeznek a gondjaikról. Ha egy szavalat jó, akkor a nézőt át tudja repíteni egy másik világba, szerintem ez a legfontosabb.

Minden szavaló arra törekszik, hogy egyfajta katarzist váltson ki a nézőkből. Ha élőben adunk elő valamit, akkor a néző nagy valószínűséggel végignézi az előadást, nincs ideje és lehetősége másra figyelni. Ha viszont online térben nézi valaki, akkor előfordulhat, hogy megunja, kikapcsolja, lehalkítja, átugrik egy részt, vagyis nehezebb megragadni az emberek figyelmét. Ugyanakkor megvannak az előnyei, hiszen a hibákat ki lehet javítani és a legjobb felvételt lehet beküldeni” – fogalmazott. A versenykiírás alapján Pilinszky Jánostól kellett verset szavalni, Gál Sára a Ne félj cíművel készült. A szabadon választott verse Szép Ernő: Louise Duval volt. Elmondta, a versválasztásban általában nem segítenek neki, a tanárnő javaslatát meghallgatja, de végül mindig ő dönt. „Az idei versenybe nagyon sokan jelentkeztek, ezért többször kaptunk értesítést a szervezőktől, hogy elhúzódik a kiértékelés. Egy idő után már nem is figyeltem az e-maileket, mástól tudtam meg, hogy megint aranysávos és különdíjas lettem. Nagyon örültem neki, alig akartam elhinni” – mondta mosolyogva Gál Sára.

Vataščin Péter
Tornyai Bianka