Fűtőházban porosodik Kossuth rozsnyói szobra

Rozsnyó kulturális és történelmi emlékei között szerepel Kossuth Lajos szobra is, mely aránylag épségben úszta meg a huszadik századi történelem viharait. A város egykori főtéri emlékműve 1994 óta egy kazánházban várja sorsa jobbra fordulását. A helyi önkormányzatban azonban, több elfogadott határozat ellenére sem akadt kellő akarat ahhoz, hogy méltó helyen állítsák fel a szobrot. Bár a település vezetői és a városatyák az 1848/49-es magyar szabadságharc eme emléke iránt közömbösek, március 15-én minden évben megemlékeznek a forradalomról Rozsnyó valamelyik magyarországi testvérvárosában – Szerencsen, vagy Lipótvárosban (Budapest V. kerülete). S míg a rozsnyói képviselők – nemzeti hovatartozásukra való tekintet nélkül – tósztokkal mulattatják külföldi vendéglátóikat, addig rozsnyói magyar választóik a TEKO-R fűtőházának homályába vesző szobor elé helyezik el koszorúikat.

A szoborral bővebben 1993 novemberében foglalkozott lapunk akkori rozsnyói tudósítója, Klinko Róbert. Ő így foglalta össze a történetét:

– Az a gondolat, hogy Rozsnyón szobrot állítsanak Kossuth Lajosnak, a századfordulón keletkezett. 1902-ben Kossuth születésének 100. évfordulója alkalmából nagy ünnepséget rendeztek a gömöri városban. Az ünnepély lebonyolítására külön bizottság alakult, mely aztán megállapította, hogy bár az egész jól sikerült, az „ünnepi akkord nem volt teljes”, ezért Réz László református lelkész javaslatára megalakították a Kossuth-szobor bizottságot - még ugyanebben az évben. E bizottság elnökévé dr. Pósch Dezsőt választották, akiben a „hazafias ügy” – a következmények bizonysága szerint – „kitűnő vezért és lankadatlan buzgóságú elnököt nyert”. Gyűjtést indítottak Kossuth Lajos rozsnyói szobrának fölállítására. Miután összegyűlt a szükséges pénzösszeg – ehhez a magánszemélyek és takarékpénztárak mellett 940 koronával a város is hozzájárult –, a bizottság Ternay Gyula javaslatára tárgyalásokat kezdett Róna József szobrászművésszel, hogy a miskolci Kossuth-szobor mintájára milyen összegért volna hajlandó Rozsnyón is szobrot állítani. A megbeszélések eredményeként 1907 januárjában megkötötték a szerződést az említett szobrászművésszel, s ennek értelmében Róna József 12 ezer koronáért vállalta a szobor elkészítését. Kossuth bronzszobra ugyanazon év májusában már meg is érkezett Rozsnyóra. Huszonhatodikán Kossuth Lajos fiának jelenlétében, ünnepélyesen leleplezték. Kossuth Ferenc az ünnepségen többek között a következőket mondotta: „Nem érc e szobor, hanem a megtestesült eszme. Nem érc e szobor, hanem megtestesült vágyódás, remény, hit és bizalom. Aki e szoborra néz, az nem fog sokáig kételkedni hazánk jövőjében, aki abban az eszményben hisz, amelyet a szobor megtestesít, hisz a magyar hazának függetlenségében. És a függetlenség eszméjében megdicsőül a haza és boldog lesz e nemzet.”

Mi tagadás, az ifjabb Kossuth nem bizonyult tehetséges jósnak. Mentségére legyen mondva: nem volt egyedül. Azt, hogy Kossuth szobrát 1919 júniusának egyik hajnalán a földön találja az éppen arra járó rozsnyói polgár, akkor, 1907-ben, még senki nem sejtette...

A kificamodott karú, megrepedt szobor a városháza egyik fészerében várta sorsának jobbra fordulását. Ez a sors tipikus közép-kelet-európai politikusi szoborsors. A rozsnyói Kossuth-szobor a bécsi döntés után ismét a helyére került. 1945-ben újra ledöntötték, majd – miután sikerült megmenteni a beolvasztástól – a bányászati múzeum tulajdonába került, ma is a múzeum kertjében áll.”

A szoborral kapcsolatban 1993 októberében olyan határozatot fogadott el az akkori képviselő-testület a helyi hagyományok megőrzésére alakult Pákh Albert Társaság ösztönzésére, hogy Kossuth Lajos emlékművét méltó helyen, köztéren kell elhelyezni. A Pákh Albert Társaság vezetője, Ambrus Ferenc így emlékezik a szobor körüli bonyodalmakra:

„A nyolcvanas évek második felében született meg bennem és néhány barátomban a gondolat, hogy március 15-én a múzeumkertben álló szobornál is megemlékezünk a szabadságharcról. Az első alkalommal, 1987-ben körülbelül tízen koszorúztunk, később évről évre gyarapodott az ünneplők száma. Bár a következő esztendőben bezárt kapu fogadott bennünket, így azon átmászva jutottunk a szoborhoz.”

1989-ben az ünneplők csak azzal a feltétellel kaptak engedélyt a koszorúzásra, ha nem Ambrus Ferenc fogja mondani az emlékbeszédet, mivel lázítónak találták megnyilvánulásait, s több alkalommal is berendelték emiatt rendőrségi kihallgatásra. ĺgy abban az évben a Csemadok akkori elnöke, Szőllős Sándor mondott szónoklatot. Ambrus Ferenc szerint az ünneplők között mindig akadt 2-3 olyan alak, aki nem ünnepelni ment, hanem, hogy felírja az emlékezők nevét, s jelentést tegyen az illetékes szerveknek az ott elhangzottakról. 1993 őszén Ambrus Ferenc indítványára az Együttélés Politikai Mozgalom egyik képviselője határozati javaslatot terjesztett az önkormányzat elé a szobor restaurálásáról és köztéri elhelyezéséről. A 21 tagú testület 12 tagja támogatta a javaslatot, amely az akkori szlovák sajtóban, s a szlovák politikai pártok helyi szervezeteinek körében egyaránt óriási felzúdulást keltett. A HZDS, a SDĽ, az SNS, a KSÚ és a KDH rozsnyói vezetői „provokációnak, intoleráns megnyilvánulásnak” bélyegezték a kezdeményezést, s annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy a szobor köztéri elhelyezése „elégedetlenséget és ellenségeskedést váltana ki a lakosság körében.”

A szobrot a magyar társadalmi szervezetek nyomására a város a nagy port felvert határozat értelmében felújíttatta. A munkát egy helyi vállalat végezte el 1994-ben a város dél-lakótelepi kazánházának szerelőcsarnokában, ahonnan azonban a szobor nem került vissza sem a múzeumkertbe, sem pedig eredeti helyére, a főtérre, s azóta más „méltó köztér sem akadt a számára.” Az 1994-es helyhatósági választások során a polgárok képviselővé választották Ambrus Ferencet, aki 1995-ben ismét javaslatot tett a szoborral kapcsolatban. Azt akarta elérni, hogy a még mindig érvényes, 1993-ban elfogadott döntés értelmében, helyezzék el ideiglenesen a Csemadok rozsnyói székházának kertjében.

Az indítvány támogatást nyert, ám nem lett végrehajtva a határozat. Ambrus Ferenc 1997-ben is elindított egy kezdeményezést, miszerint a szobrot a református templom előtti kertben kellett volna felállítani. Ezt a református egyház képviselői azzal utasították el, hogy a Mečiar-kormányzat miatti politikai helyzet nem alkalmas a terv megvalósítására.

Kossuth Lajos születésének idén ősszel lesz a kétszázadik évfordulója, Ambrus szerint viszont az idei év nem alkalmas a szobor elmozdítására, mivel azt minden egyes politikai párt a maga népszerűsítésére használná fel. Azt vallja, először a helyi magyarságnak kell közös nevezőre jutnia a szobor méltó helyének megjelölésében, majd pedig felvilágosító kampányt kellene szervezni a szlovák lakosság körében, hogy ne tartsák a Kossuth-szobor nyilvános helyen történő elhelyezését provokációnak.

Füzék Erzsébet, a Csemadok Rozsnyói Területi Választmányának titkára sem tartja jó megoldásnak, hogy a szobor a kazánházban van elhelyezve. Szerinte azonban a jelenlegi politikai helyzet miatt nem aktuális annak előhozatala. „Ennek is eljön majd az ideje. Most jobb, hogy ott van, s nem a köztéren, ahol összefirkálnák és befestenék a gyűlölködő emberek” – vélekedik a Csemadok-titkár.

Szőllős Sándor, az MKP rozsnyói járási titkára szerint viszont még az idei évben méltó helyen kell felállítani a szobrot, már csak a kétszázadik évforduló miatt is. „Ha most nem cselekszünk, később nagyon nehéz lesz elérni valamit a szobor ügyében” – állítja a párt tisztségviselője. Szőllős Sándor a Rákóczi Magyar Ház kertjében, a zeneiskola melletti parkban vagy a Bányászati Múzeum mögötti parkban is el tudná képzelni a szobrot abban az esetben, ha nem lehetne az eredeti helyére, a főtérre visszaállítani.

A város magyar civil szervezetei a Gömöri Ifjúsági Társaság indítványára 1993. március 15. óta a tavalyi márciusi ünnepségen tették újra tiszteletüket a szobor előtt. A kezdeményezést a város vezetői először idegenkedéssel fogadták, mivel szerintük a fűtőház nem való emlékünnepség szervezésére, s ezért fennállt a veszélye annak, hogy nem nyitják ki a koszorúzók előtt a csarnokot. A fiatalok erre közölték, ők viszont a szobor helyét tartják méltatlannak, s ezentúl minden évben tiszteletüket teszik Kossuth Lajos emléke előtt, bárhol lesz elhelyezve a szobra – mondták, s kilátásba helyezték, ha nem engedik be őket a fűtőházba, akkor az épület ajtajának kilincsére akasztják a koszorút, s a fényképét elküldik a sajtónak. ĺgy végül mégis megnyílt a kazánház. A GIT-esek, a Várhosszúréti Ifjúsági szervezet tagjai, s a város többi magyar civil szervezetének képviselői ma délután 14.00 órakor ismét ellátogatnak a kazánházba.

A GIT tagjai a Polgári Intézet Állandó Értekezletének (Stála konferencia občianskej inštitúcie) rozsnyói képviselőivel együttműködve 2002. április 8-án Rozsnyón szlovák nyelvű történelmi előadást tartanak Kossuth Lajos reformkorban betöltött szerepéről. Előadó: Dušan Kováč, az SZTA Történettudományi Intézetének igazgatója.