Füleken harcoltak a hős lovagok, vívtak a bajnokok

Mindenesetre a diósgyőriek szép bajvívó bemutatóval, sok humorral fűszerezett programja alatt hol kacagott a közönség, hol meg szeme elé kapta a kezét, hogy ne lássa, mekkorákat sújtanak egymás felé a lovagok korhű fegyvereikkel. A „választott boszorkány” két nemes lovagnak köszönhetően sikeresen megszabadult béklyóitól, de a kérdésre, hogy van-e igazi boszorkány Fülek városában, egy kis roma gyerek adott fennhangon választ, miszerint igenis van, de éppen nincs itt. Ilyen hangulatban kezdődött mintegy ezerfős nézőközönség előtt a füleki vár udvarán a várjátékok rendezvénysorozata. A nagyszabású, évről évre növekvő érdeklődést kiváltó rendezvény gazdája a Koháry Polgári Társulás, amelynek nem titkolt szándéka Fülek történelmi hagyományainak megőrzése és az idegenforgalom fellendítése. Idei hatodik várjátékuk kezdetén már-már azt gondolta szervező és néző, hogy a hirtelen jött vihar elmossa a rendezvényt. Aztán a felhők vagy a nagy csatazajtól, vagy pedig az elmúlt korokban dívó hiedelemtől, miszerint ágyúdörgés elveri a vihart, csak elfordultak Fülek felől. A privigyei Bojník csoport annyi puskaport eldurrogtatott, hogy az egy kisebb csatához elegendő lett volna. Humorral és játékkal teli produkciójuk alatt a lőfegyver fejlődésének történetét mutatták be, az irtózatos durrogtatástól fél napig biztosan a város környékére sem merészkedett egyetlen madár sem. Hogy mibe is kerülhet egy ilyen csoport teljes felszerelése, arra pontos választ nem kaptunk a bajnokoktól, de mosolyogva annyit mondtak, hogy a lőfegyver-bemutatón használt fegyverek és a kosztümök árából bizony kitelne egy jól felszerelt, középkategóriás autó. A privigyeieknek a barokk kor harcmodorát, a muskétások korát bemutató játéka után a nyitrai Arwen Bajvívó Csoport egy kis ízelítőt adott a filmes bajvívó verekedések műhelytitkaiból nagyon sok humorral fűszerezve. A közönség vastapssal jutalmazta ezt a csapatot is.

Igazi harcművészeti csemegének bizonyult a budapesti Mathias Rex bajvívó csoport bemutatója. Mátyás király korának bajvívó szokásait olyan pikáns és pompás humorral, tökéletes technikával tárták a nézők el, hogy szinte azt érezhették, időutazáson vesznek részt, s a régmúlt idők dicsőséges verekedéseinek valóban szem- és fültanúja. Ez a bemutató felért egy szabadtéri színházi előadással, vérbő humora, karakteres szereplői hálás közönségre találtak a várjátékok nézőiben.

Elmaradhatlan szereplői a füleki várjátékoknak a selmecbányai Szent Bavon solymászcsoport tagjai. Héját nem hoztak magukkal, de hoztak sztyeppei sast, fekete hollót, sólymot és baglyot, s amit ezekkel a csodálatos madarakkal bemutattak, az feledhetetlen élmény volt minden néző számára. Különösen az a százötven gyerek emlékezik majd rájuk szívesen, akik fölött alig karnyújtásnyira suhant el a sztyeppék királya, a sas. A hollókról köztudott, hogy szeretik a begyüket, ezt meg az a kislány tapasztalhatta meg, akinek ez a szép madár bizony szemtelenül ellopta az elemózsiáját. A szügyi Balassi Bálint ĺjászegyesület ha száz íjat hozott volna magával, az is kevés lett volna. Az ősi fegyver minden csínját-bínját ismerő csapat ugyanis bemutatójának végén egy kis nyilazgatásra hívta a gyerekeket és felnőtteket.

S akinek mindez nem volt elég, az agyagozhatott, lovagolhatott, imitt-amott csuklani is elkezdhetett a legváratlanabb pillanatban a Perényi-bástya tövében megszólaló kiságyú dörgésétől. Vihar ide, szél, eső oda, Füleken a várjátékokon ezernél több vendég tapsolt, nevetett, ijedezett a lovagi tornákat, verekedéseket nézve. A Koháry Polgári Társaság féléves szervezői munkáját siker koronázta. Talán hetente is elnézne az ember ilyenfajta bemutatót, s remélhetőleg a közeljövőben lesz idő, amikor – ha nem is hetente, de legalább kétszer egy nyáron – várjátékokat lehet rendezni Füleken, ebben a szép és kedves nógrádi városkában.