Régió

Fejlődik a szepsi „roma” iskola

Szepsi | A 2015/2016-os tanévben különvált a Szepsi Alapiskolából kivált a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Alapiskola. Az évtizedeken át működő állami magyar alapiskola maradt a régi épületben, s azóta teljesen „roma iskola” lett. A napokban Szepsiben jártunk. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan alakult az utóbbi négy tanév az állami magyar alapiskolában.
Ibos Emese

2019. június 26. 13:00

- Somogyi Tibor felvétele

Csütörtök délelőtt tikkasztó, 32 fokos hőségben érkezünk meg az iskola udvarára, ahol a kánikula miatt aznap rövidített órákban zajlott az oktatás. Az iskola zárva van, csak hosszas csengetés után kapunk bebocsátást. Ez nem véletlen, később kiderül, hogy ez az intézkedés is az oktatói-nevelői munkát segíti. Az épület belseje rendezett, új öltözőszekrények, feldíszített folyosók, tisztaság, rend, szebbnél szebb dekoráció a folyosókon. Papp Andreát, az iskola igazgatóját az egyik kabinetben egy kisebb csoporttal, kalapok készítése közepette találjuk.

Nehéz kezdetek

A kiválást követően az állami alapiskolában 440, többségében roma tanuló maradt, szeptemberben már több mint 500 diákkal kezdik a következő tanévet.

Az indulás nem volt egyszerű, hiszen a tanulók mellett a szülőket is hozzá kellett szoktatni bizonyos szabályrendszerhez, melyet mind a kicsikkel, mind a felnőttekkel következetesen betartatnak. Első lépésben bezárták az iskola „kapuit”, a szülők ugyanis állandó „vendégei” voltak az iskolának, rendszeresen megzavarták a tanórákat, óra alatt akarták ügyes-bajos dolgaikat intézni. Kibővítették a kamerarendszert; minden helyiséget felszereltek, ennek köszönhetően a konfliktusokat azonnal tisztázni, rendezni tudják. Egyetlen ceruza sem tűnhet el úgy, hogy ne kerüljön elő öt percen belül. A rendszer védelmet jelent a pedagógusoknak is, ha a diákok ok nélkül túlkapással vádolják őket.

Nem működő integráció

A szétválás előtt néhány magyar értelmiségi szülő, bízva az intézményben, a pedagógusokban, ebben az iskolában hagyta a gyerekét, noha jelentős számú roma tanul ott. „Kialakítottunk egy kisebb osztályt, melyet feltöltöttünk roma gyerekekkel, ide az ügyesebb, tehetségesebb diákok kerültek. Egy évvel később ugyancsak beírattak hozzánk néhány magyar gyereket, köztük a kollégák gyerekei is itt kezdték meg a tanulmányaikat. Ismét volt tehát egy 12 fős kisosztályunk” – mondja Papp Andrea. Tavaly azonban radikális döntést kellett hozniuk. „Két évig próbáltuk felzárkóztatni a válogatott roma családok gyerekeit a magyar gyerekekhez. Nehéz kimondani, de nem sikerült. Képtelenek voltunk ledolgozni a két csoport közötti különbséget. A gyerekek frusztráltak és demotiváltak voltak. A felzárkóztatásnál óriási problémát jelentettek a családok közötti kulturális különbségek. A magyar gyerekek nemcsak teljesen más értékrenddel érkeztek az iskolába, hanem ehhez komoly, napi szintű otthoni felkészülés is társult. Utóbbi a roma gyerekeknél szóba sem jött. A kétféle hozzáállás komoly nézetkülönbségeket váltott ki a gyerekek között is” – magyarázza az igazgató. Példaként a gyerekek előmenetelét hozta fel, elmondása szerint a roma gyerekek egy idő után nehezen fogadták el, hogy a magyar tanulók jobb jegyeket kaptak. A szülőkkel való egyeztetést követően a magyar gyerekek végül a buzitai magyar alapiskolában folytatták tanulmányaikat. Így váltak teljesen roma iskolává.

szepsi „roma” iskola

Behozhatatlan lemaradás

A Szepsi Alapiskolába óriási lemaradással érkeznek a tanulók a beiratkozáskor. „A hatéves gyerekek 2-3 éves gyerek pszichológiai szintjén kerülnek iskolába. A legnagyobb probléma náluk a kommunikáció, a nyelv. Köztudott, hogy mindenki az anyanyelvén tudós, az anyanyelvén megszerzett tudásra képes építeni. Ezeknek a gyerekeknek viszont nagyon alacsony a nyelvi kompetenciájuk. Ha beszélik is a magyar nyelvet, nagyon szegényes a szókincsük. A világról szerzett tudásuk, a hozott értékeik teljesen másak. Nem a kodifikált roma nyelven, hanem a helyi, az adott közösségben használt roma nyelven kommunikálnak. A kodifikált roma nyelvet csak az ismeri, aki tanulja” – magyarázza az igazgató. Ez egyébként egy szavalóversenyre való felkészüléskor derült ki. Papp Andrea szerint a helyi romák által használt nyelvet nem nehéz megtanulni, a ragokat a szavak végére teszik, így lesz irinel, viszinel, hozinel, székosz, asztalosz, álványosz.

Egymástól is szegregáltan

A romák Szepsin belül is szegregálódnak, ráadásul az igazgató szerint nem az 1000 fős romatelep a probléma góca. A lakótelepeken, az utcasorokon is szegregálódnak, sőt a városközpont közelében is elkülönül több utca, ahol az igazgató szerint rosszabb körülmények között élnek, mint a telepen. Ott nem szokatlan, hogy egy lakásban 30-40 ember él. „A gyerekeink földön alszanak, nincs életterük, az alapvető biológiai szükségleteik sincsenek kielégítve. Többnyire nincs, vagy csak ideig-óráig van (lopott) villanyáramuk, szerencsére az ivóvíz már chipkártyára működik. Az otthon tanulás, a tanórára való felkészülés ilyen körülmények között szinte lehetetlen. A nevelés fogalma ezekben a családokban kimeríti az étkeztetést és a ruházkodást valamilyen szinten” – magyarázza Papp Andrea, akinek gyorsan rá kellett jönnie arra is, hogy a gyerekek tanításához elengedhetetlen a felnőttoktatás, vagyis az andragógia. A fenti tényezők ugyanis meghatározzák az oktatás-nevelés sikerességét vagy sikertelenségét.

Az állam nem segít

Míg az oktatási tárca és több szakember is azt állítja, hogy az úgynevezett finn modell alapján az integrációra kell törekedni, vagyis a gyenge tanulót az erősebb, jobb képességűvel egy osztályban oktatni, addig a helyi tapasztalat alapján az integráció nem hozta meg a kívánt eredményt. Míg vegyes, roma–magyar összetételű osztályokban oktattak, 10 év leforgása alatt 9 roma tanuló végezte el a kilencedik osztályt, szerzett alapiskolai végzettséget. „Szegregált” módszerrel minden éven nyitnak végzős osztályt. Ilyen körülmények és a jelenlegi feltételek mellett az igazgató szerint a vegyes osztály nem tud működni. „Ezt az államnak is komolyan kellene gondolnia, anyagi, tárgyi és személyi erőforrásokat kellene biztosítania hozzá. Ezt viszont nem kapjuk meg. Ellenben a harmadik szektortól rengeteg segítséget kapunk, több szervezettel állunk kapcsolatban, mert Szlovákia az oktatás terén nagyon elmaradott” – közölte Papp Andrea. Rámutatott, hogy iskolájukban nagy szükség lenne pedagógiai szakszolgálatra. Speciálpedagógusra, szociálpedagógusra, logopédusra, pszichológusra, fejlesztőpedagógusra, utóbbi például még csak nem is szerepel a hazai szakterminológiában. A törvénybe ugyan bekerült, hogy az ilyen összetételű iskolákban foglalkoztatni kell ilyen szakembereket, anyagi fedezetet viszont nem kaptak az iskolák.

Galéria
gallery-image-1
gallery-image-2
gallery-image-3
gallery-image-4
+17

Az iskola mindenes

Közben számos olyan élethelyzettel találja szembe magát az iskola, melyeket például a speciálpedagógus segítsége nélkül nem tudnának megoldani. Az iskolának egyebek mellett értesítenie kell a szülőt arról, ha a gyereke nem jár az órákra, közben a roma telepre nem kézbesítik a postát. Ezek a szülők nem tartják magukat a dátumokhoz, időpontokhoz. Gyerekeik a pszichológiai felméréseken sem esnének át, ha a speciálpedagógus mindezt nem tartaná kézben.

Korai fejlesztés

Szlovákia lassan ráébred arra, hogy a speciális iskolák sok esetben nem küldetésüknek megfelelően működnek, megesik, hogy a gyerekeket éveken keresztül ok nélkül sorolták be ezekbe az iskolába. Évről évre emelkedik a tanulási zavarral és a tanulási nehézséggel küzdő diákok száma, közben Szlovákiában nincs fejlesztő pedagógia, ilyen szakképzést a hazai egyetemek nem kínálnak, miközben folyamatosan a diákok fejlesztéséről beszélnek a szakemberek. Pedig ezeknek a gyerekeknek, akik hatévesen 3-4 éves lemaradással érkeznek az első osztályba, pont erre lenne szükségük. „Mi a Miskolci Pillangóház Korai Fejlesztő és Tehetséggondozó Központtal működünk együtt, mivel a gyerekeink fejlesztéséhez elengedhetetlenek a különböző fejlesztő és szimulációs programok. Minden hatéves gyereket bemértek, és egyéni fejlesztőprogramot dolgoztak ki számukra. Segítségükkel és útmutatásukkal három hónapos programot csinálunk végig. Kiderült, nagyon ügyes gyerekeink is vannak, a vizualitásban nagyon erősek, a kommunikációjukkal viszont gond van. Ezért beszédindító és tehetséggondozó programokban foglalkozunk velük” – mondta Papp Andrea, aki abban bízik, hogy az első osztályt szeptembertől ezek a gyerekek is erősebb alapokkal kezdik. Ugyanakkor ezt a fajta fejlesztést az iskola saját költségvetéséből gazdálkodja ki, erre nem kap pluszpénzt. Kérdés, vajon meddig lesz képes finanszírozni ezt, hiszen az iskola ebben a tanévben 70 nulladik osztályos diákkal foglalkozott a miskolci szakemberek bevonásával.

Törlik a nulladik osztályt

Az anyagiak mellett az is kérdés, lesz-e lehetőségük ilyen fejlesztésre a jövőben, hiszen a parlamentben már második olvasatban van az a módosító javaslat, mely egyebek mellett eltörölné az előkészítő és a nulladik osztályokat. Ez alapján a még nem iskolaérett kicsik az óvodában maradnának. „Nagyon keserűen vettük tudomásul ezt a javaslatot mindannyian, akik ebben dolgozunk, minket ugyanis nem kérdeztek meg a módosítás kidolgozásakor. A törvény előkészítői pusztán a statisztikai adatokból indulnak ki. Azt látják, hogy 70 gyereket iskolázunk be, de csak 20 fejezi be az alapiskolát, az okokat nem keresik. Hetven gyerekünk közül 20 tényleg indokoltan kerül speciális iskolába, mert mentálisan károsult. Mások a családon belüli állapotok miatt nem fejezik be az alapiskolát, néhányan pedig a korai terhesség miatt” – sorolja az igazgató.

Vetélés, szexuális zaklatás

Az itt tanító pedagógusoknak emberfeletti erőket kell mozgósítaniuk akkor is, amikor a szexualitással kapcsolatos problémákat kell megoldaniuk. Ilyen például az egyik hatéves kisdiák szexuális zaklatása. A gyermeket egy mozgássérült arra akarta rávenni, hogy orálisan elégítse ki. Napirenden van a korai terhesség is. Papp Andrea elmondása szerint sajnos már az ötödikes diáklányoknál előfordul a spontán vetélés. Az illetékesek pedig nem lépnek az ilyen és hasonló ügyekben. „Az iskola nem léphet fel ilyen esetekben, viszont a ginekológus, akinek hatáskörébe tartozik, nem jelenti a 14 éves lány terhességét, így a rendőrség sem tesz semmit” – magyarázza az igazgató. A rendszer nincs összehangolva, és csak akkor kapnak hivatalos értesítést, ha a tanuló kórházba kerül. A lányok szülés után már nem vagy csak elvétve kerülnek vissza az iskolába, ők ezzel olyan ördögi körbe kerülnek, mely miatt legkevesebb tíz gyermeket szülnek. Ezért is vezettek be új tantárgyat az iskolában, a Család és házasságra való nevelés órát, melyen orvosok, kríziscentrumban dolgozó roma asszonyok tartanak előadásokat a diákoknak. „De mindez kevés, ha nem társul hozzá a felnőttképzés, ha nincsenek felvilágosító programok, ha a szociális terepmunka és a közösségi központok nem működnek együtt. Mi ugyanis egyedül vagyunk ezzel a problémával. Képtelenek vagyunk mindent megelőzni, ha a felnőttekkel senki sem foglalkozik” – magyarázza az igazgató. Emiatt vették fel a kapcsolatot a Cesta von Polgári Társulással, melynek célkitűzése felvilágosító tevékenységgel segíteni a mélyszegénységben élőket, hogy talpra álljanak és munkát találjanak maguknak.

szepsi „roma” iskola

Felnőttképzés

A Szepsi Alapiskola csatlakozni szeretne a társulás Ómama programjához. Ennek lényege, hogy kiemelnek egy roma asszonyt a közösségből, neki 15 olyan roma családot kell kiválasztania, ahol 0-3 éves gyermek van. A legfőbb feladata az lesz, hogy ezen gyermekek anyját megtanítsa a korai fejlesztés apró-cseprő titkaira. Lesz egy pedagógus mentora, ő irányítja az Ómamát, akinek több képzésen kell részt vennie, mielőtt bevetik. Részmunkaidőben heti egy órát kell foglalkoznia egy-egy kiválasztott családdal. Papp Andrea arra figyelmeztet, hogy a fejlődésben visszamaradt gyerekeknek pont azok a biológiai fejlődési szakaszok hiányoznak, melyek előfeltételei a sikeres tanulásnak. Ezek a gyerekek például nem kúsznak-másznak, hiányzik a ringatás, az egyensúlyozást elősegítő mozdulatok. Ezért is rengeteg a tanulásban akadályozott tanulójuk. Ebből is látható, hogy az iskola rengeteg energiát igyekszik fektetni abba, hogy csökkentse az ide érkező gyerekek lemaradását az átlagos képességű gyerekekhez viszonyítva.

Adományokat szereznek

A gyerekek beiskolázásakor jelentkező fejlődési problémák mellett az iskolának kell megoldania a ruházkodásukat is. Különböző adományokon keresztül szereznek ruhát. Most egy dunaszerdahelyi szervezettől, a Lélekgyógyásztól kapnak ruhaadományokat. Az utóbbi időben arra is volt példa, hogy Szepsiben szerveztek ruhagyűjtést, és a felajánlások Miskolcra kerültek, miközben a helyi gyerekek is rászorulnak a támogatásra. Naponta előfordul, hogy egy-egy pedagógus saját zsebből vásárol kiflit, brióst a gyerekeknek, ha éhesek, képtelenség lekötni őket az órán, nem még képezni. Az iskola a Határtalanul programban is ételt kér a diákoknak, nem könyvet.

Álmegoldások

Papp Andrea arról is beszélt, hogy az utóbbi négy évben megtapasztalta, mekkora fejetlenség van az állami hivatalokban, illetve hogy mennyire nem rendszerszerűen igyekeznek orvosolni a problémákat. „A rászoruló gyerekeknek járó szociális juttatások rendszerét úgy állították be, hogy a bejelentéstől függően az egyik gyereknek egy, a másiknak négy hónapig jár a juttatás. A gyerekek újszerű besorolása miatt korábban előfordult, hogy több hátrányos helyzetű diák csak egy hónapig volt jogosult az ingyenebédre. Eddig a rászoruló gyerekek az alsó tagozaton 2,20 euróért, a felső tagozaton 3,8 euróért étkeztek, most viszont az »ingyenebéd« 4 euróba kerül” – magyarázza Papp Andrea. Közben például Magyarországon az ingyenétkeztetés napi három étkezést jelent, beleértve a nyári szünidőt is, a szülőknek egy fillérrel sem kell hozzájárulniuk, mert a rezsiköltséget vállalja az önkormányzat. Szepsiben viszont az iskola költségvetését terheli. Kezdetben folyamatosan jelezték az állami hivataloknak a gondokat, azokat, melyek egy-egy jogszabály miatt keletkeztek. Mára inkább a nonprofit szervezetekhez fordultak. „Olyan szervezetekkel, társulásokkal dolgozunk együtt, mint például az Eduma, a Teach for Slovakia, melyek kiesnek az állam hatósugarából. Rajtuk keresztül olyan kapcsolatokat szerzünk és olyan támogatásokhoz jutunk, melyeket nélkülük képtelenek lennénk elérni” – mondja az igazgató.
 

szepsi „roma” iskola

Ahol a tanár többet tanul

Az itt tanító pedagógusoknak meg kellett ismerkedniük azokkal a specifikumokkal, melyek a helyi roma gyerekek életét behatárolják. Számos képzésen van túl a tanári gárda. Rengeteg olyan dologgal szembesülnek, amire a hazai pedagógusképzés nem készítette fel a tanárokat. Kapcsolatban vannak Janette Motlovával, az állami gyermekpszichológiai intézet vezetőjével, aki a helyi tanárok munkáját igyekszik segíteni. Tanárokkal és gyerekekkel párhuzamosan foglalkozott Kulcsár Mária (sajnos két éve meghalt), a Fórum Információs Központ igazgatója. Az újabb és újabb képzés a fejlődés és a munka előrehaladása mellett azért is nagyon fontos, mert megelőzheti az itt dolgozó pedagógusok kiégését. A két iskola szétválásakor a tanárok többsége maradt, menet közben néhányan lemorzsolódtak. Kezdetben a 400 diákra 30 pedagógus jutott, ma már 500 diákkal és 40 pedagógussal dolgoznak, beleértve az asszisztenseket és a nem pedagógus alkalmazottakat is.

Van eredmény

Miközben az iskola (a fent említett) rendkívül nehéz körülmények között dolgozik, az átfogó tanfelügyeleti ellenőrzés során pedagógusait a tanulók eredményei alapján akarják értékelni. Ráadásul az országos teszteléseknél is ugyanolyan kritériumrendszert kell teljesíteniük. „A mi tanulóinkat, akik egy 2-3 éves gyermek szintjén kezdenek iskolába járni, nem magyarként járnak magyar alapiskolába, nem hasonlíthatjuk össze a pozsonyi Duna utcai iskola diákjaival. Trabantot ugyanis nem állítunk Mercédesszel rajtvonalhoz, se lovat csigabigával. Ezeknek a diákoknak mégis ugyanazt a kritériumrendszert kell teljesíteniük. A standard tesztelés helyett az adott diák individuális fejlődését kellene lemérnünk, akár minden évben” – mondja az igazgató. Ideje lenne kimondani, nem speciális iskolaként, hanem specifikus iskolaként működnek. Ehhez módosítani kellene a közoktatási törvényt. Nem egy diákjuk önmagához képest mégis komoly fejlődésen ment keresztül.

Irány a középiskola

Egyre több diákjuk megy középiskolába. Tavaly a kassai Szociális és Pedagógiai Akadémiára vették fel egy diákjukat, aki idén pedagógiai gyakorlatra visszatért volt alapiskolájába. Ugyanide óvópedagógiára fog járni szeptembertől egy mostani végzős. Az igazgató szerint ez azért is nagy dolog, mert a szülők nem szívesen engedik a városon kívülre gyerekeiket. Egy másik diákjukat a kassai ipari iskolába vették fel kiemelkedően jó eredménnyel. Érte különösen aggódnak, attól tartanak, saját családja gátolja majd a fejlődését. Többgyermekes családból származik, a testvérei kakukktojásnak tartják, mert tanul, s tanulni akar. Idén az iskolának 17 végzőse van, 2-3 lányt kivételével (ők már egy-két gyereket szültek) a többség felvételizett valamelyik középiskolába. Ugyanakkor ezeknek a gyerekeknek az lenne a fontos, hogy olyan szakmát tanuljanak, mely biztos megélhetést jelentene a számukra, ezáltal kitörhetnének jelenlegi szociális helyzetükből. „Nekik nem menedzserképzőre van szükségük, hanem például pék, asztalos, pincér, fodrász szakképzésre. El kell ismernem, hogy mi a szocializáció mellett a szlovák- és az angolnyelv-tudásra helyezzük a hangsúlyt, mert ez segítheti az érvényesülésüket” – pontosította Papp Andrea. 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

GALÉRIA: Visszatért Szepsibe a holokauszttúlélő

Magyarország–Spanyolország vb-elődöntő

Az alkalmazottak több mint harmada akar munkahelyet váltani, és jók az esélyeik

Tűzoltóakció a pozsonyi Lafranconi hídon, lezárták a D1-est

Egyre többen fizetnek kártyával az üzletekben

WWF: hétfőre elfogynak a Föld éves erőforrásai

Legfrissebb galériák
Olvasta már?