Ezeknek a gépeknek mintha tényleg lelkük volna...

Ám nem csupán egy fedél alá, egy udvarba szedi össze a látványra is csodálatos, izgalmas gépeket, hanem bármilyen rossz állapotban is kerülnek elő roggyant gazdasági épületekből, csűrökből, újra működőképessé teszi azokat.

Serke református lelkipásztora szerint áldott gépek ezek, hiszen azt a paraszti tevékenységet, a kenyér megtermelését szolgáló munkát szolgálták és könnyítették meg, amely a legnehezebb, s amely a múlt században a gömöri földműves nép megélhetésének nagy részét adta.

Béla bácsi a közeli Harmac községből származik, gyermekkora óta a mezőgazdasági gépek bűvöletében él, s e szenvedélye sok vándorlás és utazás során sem hagyta el. Gépészként kezdte, majd lelkészként a szocializmus idején Amerikában is folytatta a gépek gyűjtését. Bármilyen oldalról is nézegeti a hozzá nem értő laikus ezeket a masinákat, olyan érzése támad: jól használhatóak, emberléptékűek, s emellett nem elhanyagolható tény, hogy mutatósak, szépek és tartósak is. Némelyik szerkezetről a mai ember hirtelenjében meg sem tudja mondani, mire szolgált egykor. A paplak udvarán a kiállításon – amelyet már több mint fél évtizede rendszeresen június második-harmadik hetében, tehát az ősziek aratása előtt rendez meg a lelkes gyűjtő – több mint félszáz érdekesebbnél érdekesebb, teljesen felújított, működőképes vagy jól konzervált gépet tekinthetett meg a népes közönség.

Traktorok, cséplőgépek, magtisztítók, szecskavágók, darálók, különböző motorok várták a nézőket. A magyarországi szakma is figyel már a serkei seregszemlére, a környék technika iránt rajongó közönsége pedig egyenesen hiányolná, ha nem jöhetne el megnézni a régi gépcsodákat.

A gyűjtemény évről évre gyarapodik; a tiszteletes úr maga is járja a környéket ez ügyben, sok barátja és segítője akad ebben a munkában. A gyűjtők egymás közt olykor cserélnek, de vásárolnak is néha. A legértékesebb darabok azonban a véletlen szerencse és valamilyen felsőbb akarat révén kerültek a serkei paplak kertjébe.

Az idei kiállítás nagy favoritja az az Angliában készült Ford traktor volt, amelyet a második világháború idején gyártottak. Ezt a példányt egy testvérgyülekezet juttatta el Serkére. Réz Gyula magyarországi muzeológus azt is elmondta, a traktor különleges, sárgásbarna színét eredetileg azért kapta, hogy a légitámadások idején ne legyen könnyen észrevehető.

A magyarországi szakemberek közül sokan járnak át erre a kiállításra, s bár ott nagyobb gyűjtemények alakultak már ki, Pohóczky Béláé pótolhatatlan, egyedi darabokkal gazdagítja a magyar és az európai technikatörténetet. A serkei mezőgazdasági gépkiállítás feledhetetlen pillanatai közé tartozott egy régi cséplőgép beindítása. A több tíz méteres, bőrből készült erőátvitelek felhelyezése embert próbáló munka volt. A laikus néző csak álmékodott, hogy a lassan pöfögő, robosztus gép micsoda erő kifejtésére volt képes, s milyen találékony is volt az emberi elme a gépek felhasználásakor. Biztató az is, hogy a gépeket gyűjtő – és azokat újra működőképes állapotba hozó – lelkész fia, ifjabb Pohóczky Béla tiszteletes szintén nagy értője a gépeknek, s ugyanolyan lelkesedéssel, akarással, tehetséggel és szeretettel bánik velük, mint édesapja.

Nagy álmuk egy régi gőzgépet megmenteni és működővé tenni. Lehet, nem mindenki fogadja egyformán a család nem mindennapi hobbiját, lehet, vannak olyanok is, akiknek mindez nem tetszik. Az azonban elvitathatatlan, hogy Pohóczkyék értékmentő, hagyományteremtő és őrző tevékenysége már-már páratlan. Aki pedig kíváncsi a gépekre, s éppen Gömör déli peremén jár, okvetlenül nézzen be ide, erre a kiállításra. Mert bármilyen furcsának is tűnik, ezeknek a gépeknek mintha tényleg lelkük volna. A dohogó motorok zúgását hallva a bemutató közben óhatatlanul is az jár az ember fejében: ilyen gépekkel dolgoztak még nagyapáink és dédapáink. S milyen gyorsan az enyészetté válhatna minden, ha nem lennének lelkes gyűjtők.