Eugen Szabó: nem arra figyelek, amit nem tudok megoldani, hanem arra, amit igen

Polgármester úr, kezdjük a kellemes dolgokkal. Mi mindent sikerült az utóbbi négy évben az ön vezetésével letenni a közös asztalra?

Nyolc éve vagyok polgármester és tapasztalatból mondom, az utóbbi négy év sikerei elválaszthatatlanok a korábbi négy év törekvéseitől, mert az első ciklusban elvégzett munka alapozta meg a most záruló időszak eredményeit is. Ráadásul mindig vannak megörökölt ügyek is. Jó példa erre a felújított Nánai út. Még az első ciklus legelején, szinte azonnal felutaztam ezért a közlekedési minisztériumba, hogy megoldást találjunk, és mondhatom, kiváló volt az együttműködés Érsek miniszter úrral. De mégis, a projektet csak a második ciklus elején sikerült befejezni és az utat átadni. A Nánai utat az Állami Útkezelőség uniós forrásból újította fel, Párkány pedig saját pénzből a járdákat építette meg. Már az első választási időszakban is sok kérvényt adtunk be, sok pályázati anyagot dolgoztunk ki, ezek gyümölcse pedig szintén az utóbbi négy esztendőben érett be. Ebben az uniós pályázatok döntőek, az INTERREG határon átnyúló programnak köszönhetően építhettük ki a Mária Valéria Bike-ot, a Párkányt és Esztergomot összekötő és behálózó kerékpárkölcsönző rendszert. Vagy a nemrég megnyitott Viza centrumot a városközpontban. Ez utóbbi is kész, most már az a feladat, hogy életet leheljünk bele. Szintén uniós pénzből épül most a Párkány-Helemba kerékpárút, remélem, jövőre ez is elkészül. További eredmény az óvodák felújítása. A Szövetkezeti sorit saját költségvetésből tettük rendbe, a Bartók utcai esetében pedig tanterembővítés ürügyén sikerült a szaktárcától állami támogatást szerezni. Ha azt veszem, hogy mindkét épületnél új a szigetelés és az energetikai paraméterek javulnak, már ezért is megérte. A szociális ellátás, idősgondozás terén is sikerült állami támogatáshoz jutni, részben gondozói bérekre, de egy új, elektromos meghajtású autóra is, amivel ételt hordunk ki az időseknek. Ez sem lebecsülendő, mert Párkányban is egyre több az idős ember, nincs mindenkinek pénze magán nyugdíjas otthonba vonulni. S még egy ehhez kapcsolódó eredmény: sikerült átadni azt az új lakótömböt, ahol kisebb komfortfokozatú lakásokat alakítottunk ki, főképp hátrányos helyzetű emberek, családok számára.

A hulladékgazdálkodás átalakítása is kemény, hosszú menet volt, ráadásul bőven van mit javítani a szolgáltatás színvonalán.

Persze, de ez sem egyszerű ügy, mert rendszerszintű. Roppant fontos, hogy a hulladékgazdálkodást és a közterületek karbantartását saját kézbe vettük, mert az előző szolgáltató sok pénzért végzett elég vacak munkát. Félre ne értsük, sok pénzt is kifizethetünk valakinek, ha kiváló munkát végez, időben. De itt nem erről volt szó. Most ott tartunk, hogy az az illeték, amit a lakosság a szemételhordásra befizet, az a műszaki szolgáltató vállalatunknál valóban erre a tevékenységre fordítódik és nem másra. Tehát a bevételüket kötelesek a szolgáltatásra fordítani – javult a géppark ellátottsága, állapota is. A közterületi munkákat pedig a városháza szakosztálya irányítja, szerintem ez is bevált. Például javult a temetők gondozása és a zöldövezeteket is többször kaszáljuk, mint ahogy azt a külső cég végezte. Visszatérve a hulladékra, a jelenlegi törvények szerint már kötelező osztályozni, nincs pardon. Ugyanakkor, a hulladéktelepek működtetőitől az állam évről – évre magasabb illetéket szed be, emiatt pedig a hulladék tárolása is drágul, nekünk is. Az viszont tény, hogy ha mi nem osztályoznánk a hulladékot, akkor irdatlan összegeket fizetnénk. Tehát mindenképp megéri osztályozni, még, ha ez a spórolás most még nem is látszik annyira, mert az utóbbi években az energia- és bérköltségek is emelkedtek. Továbbá törvény kötelez arra, hogy külön gyűjtsük a zöld hulladékot és a konyhait is. Párkány csak zöld hulladékból évi 800 tonnát gyűjt be. Belegondolni se merek, milyen csillagászati költségeink lennének, ha ezt csak úgy hordanánk el a telepre, mint hét éve. És akkor a lakosságnak is jóval több illetéket kéne fizetnie. De az állam felénk ezen a téren is szűkmarkú. Mert például, míg a konyhai hulladék esetében, - amit szintén kötelező külön gyűjteni-, a Környezetvédelmi Alap tavaly még hozzájárult az anyagi terhekhez, idén gyalázatosan keveset csorgatott. Pedig az állam kötelez bennünket. Szlovákia a hulladékgazdálkodásban olyan lemaradásban van, hogy szerintem előbb – utóbb uniós szankciókat kap a nyakába emiatt.

Apropó, sokan jegyzik meg a városban, furcsa, hogy polgármesterként pont Ön képviseli a lakosság és a képviselő-testület elutasító álláspontját az ipari parkba tervezett hulladékégető ügyében, holott Ön annak idején nem ellenezte ennek a megépülését…

Igen, és akkor meg is vétóztam a testület döntését, de ők ezt a vétót letörték. Ez is vezetett ahhoz a peres helyzethez, amiben most az ipari parkkal vagyunk. Viszont továbbra is állítom, hogy megfelelő szakmai garanciákkal, vizsgálatokkal akár meg is épülhetett volna, és nem abban a formában, ahogy ezt akkor prezentálták. De ez a szakmai folyamat végbe se ment. Káros dolgot persze én sem akarok a városba. Tiszteletben tartom a testület döntését. Viszont a mai energiaárakat elnézve előrelátóbban kéne gondolkodni, mert nem biztos, hogy ördögtől való a hulladékátalakítás ezen formája. A bíróságon pedig nem én személyesen képviselem a várost, hanem egy megbízott ügyvédi iroda.

Sok minden van, amit az utóbbi négy évben nem sikerült megvalósítani. A városhoz tartozó utak, járdák zöme még mindig nagyon rossz állapotban van, a közlekedés zsúfolt, a parkolási gondok nincsenek megoldva, az állomási rész még mindig elhanyagolt, a központi buszmegálló ronda – és folytathatnánk a sort…

Ezt a sort én is tudnám folytatni, de a tréfát félretéve: ezeket a dolgokat is igyekszünk oldani, persze, a lehetőségeink függvényében. Nagyobb horderejű beruházásokat, több százezres nagyságrendben Párkány pusztán önerőből képtelen megvalósítani. A költségvetésünk fele például az iskolák, óvodák fenntartására megy el, és a város alá tartozó intézmények működésére. Még úgy is, hogy a Vadasból komoly bevételünk van. Azt pedig senki sem gondolhatja, hogy inkább verjük magunkat kölcsönökbe, adósságokba, főleg manapság. Persze, lehetne a költségvetésen belül nagyobb összegeket fejlesztésre, megújításra, megjavításra fordítani. Csakhogy, ha valahonnan elveszek, oda vissza is kell rakni. Nincs olyan, hogy felesleges pénz, és ha átcsoportosítunk, akkor mérlegelni kell, hogy kinek, vagy melyik intézménynek a rovására? Saját pénzből addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takaró ér. De azért itt is vannak részeredmények. Például most is építünk parkolókat, tettünk rendbe járdaszakaszokat, a központi buszmegállónál a Vadas irányába korszerűsítettünk egy részt, a Teraszok kettes lakótelep parkolójának korszerűsítése is komoly lépés volt. Minden évben igyekeztünk és igyekszünk saját pénzből infrastrukturálisan is fejleszteni kicsit. Az állomási városrészt én is szeretném mihamarább széppé, rendezetté tenni, a buszmegállókat, a közlekedést rendberakni. De ezzel meg az a baj, hogy Párkánynak ott szinte egy centi saját területe sincs. Legalábbis a frekventált helyeken végképp. Nem beszélve arról, hogy az államvasutak szinte állam az államban, döcögős az együttműködés. A központi buszmegálló felújítására is keressük a forrásokat, sőt tervben van, hogy az új, Aquario melletti körforgalmat összekötjük a buszpályaudvar melletti résszel és teljesen felújítjuk. Ennek része az is, hogy a volt kempingben zöldövezeti pihenőzónát alakítanánk ki. De visszatérve a költségekre, saját büdzsén belül még csak azt se mondhatjuk, hogy rendben, évente növeljük több százezer euróval a város tartalékalapját. Mert oda csak szabad többletet rakhatunk, márpedig felesleges pénzünk most sincs.

Értem, de azokat a lakosokat is megértem, akik azt mondják, a Vadas Párkányban szinte egy külön állam. Mert míg ott milliós fejlesztések vannak, a városban önmagában ebből nagyon kevés látszik, kevés ennek a pozitív infrastrukturális hozadéka a fürdőn kívül – vélik.

A Vadas minden évben komoly összeget fizet a városkaszába, de csak önerőből még így sem tudunk nagyobb fejlesztésbe fogni. Mert, ismétlem, a költségvetésünk fele a város működésére, az intézmények működésére és a közszolgáltatások biztosítására megy el. Még úgy is, ha takarékoskodunk. Sőt, akár meg is fordíthatjuk, ha nem lenne Vadasunk, akkor nem biztos, hogy valamennyi intézményünket fenn tudnánk tartani. Ezért is fontosak a pályázatok és az állami támogatások. Viszont ezekkel meg az a gond, hogy borzasztó hosszú és bonyolult a végigvitelük, mert az irányító hatóságok sokszor mereven és lassan reagálnak, illetve kérnek be pótlásokat. Igyekszünk mindenre saját forrásból is pénzt biztosítani, továbbra is, de ez a mai viszonyok közt egyre nehezebb.

Személyesen, emberi kapcsolatokban mi az utóbbi négy év tanulsága Ön szerint?

Egyrészt az, hogy polgármesterként megtanultam csak arra figyelni, amit meg tudok oldani, és nem arra, amit nem. De tisztelem és becsülöm a párkányiakat. Meggyőződésem, hogy ha értékes emberek alkotnak közösséget, akkor előbb-utóbb mindent el tudunk érni. Párkány kiváló adottságokkal rendelkezik, már most is büszkék lehetünk rá. Pont ezért kell még többet tenni érte. Mindenkinek, együtt.