Érsekújvári kézművesek kiállítása Fonyódon

Az alkotókat Molnár Rita a Fonyódi Kulturális Központ igazgatója köszöntötte és elmondta, hogy évek óta hagyománnyá vált, hogy az államalapítás ünnepére meghívják a testvértelepülések küldöttségeit, hogy még szorosabbá váljon a kapcsolatuk, illetve hogy további együttműködési lehetőségekről beszéljenek. Stancz Alíz elmondta, évekkel ezelőtt az édesanyja gyöngyhímzéses alkalmi ruhájához hasonlóra vágyott, végül ő készítette el. Különféle technikákat sajátított el, majd gyöngyfűző klubot alapított. Alíz eredeti hivatása gyógytornász, de ma már termelési igazgatóként dolgozik és hobbi szinten alkot. Juhász Zsuzsa az érsekújvári Czuczor Gergely Alapiskola főnevelője és képzőművészetet is oktat a gyerekeknek, az első selyem díszpárnát a nővérének készítette ajándékul. A fonyódi bemutatkozás egyfajta jubileum volt mindkét kézműves számára. Tizenötödik alkalommal mutatták be legújabb alkotásaikat a közönségnek, és a megannyi sikeres hazai kiállítás után ez volt az első alkalom, hogy magyarországi vendégek is láthatták műveiket. Molnár Rita rendhagyó módon nyitotta meg a kiállítást, a látogatók először szétnézhettek, gyönyörködhettek a kiállított alkotásokban, majd egy hosszú beszélgetés során megismerkedtek a kézművesekkel. Stancz Alíz és Juhász Zsuzsa elmondták, akadnak olyan ékszerek, illetve selyemkendők, melyektől nagyon nehéz megválni. Ma már sok visszatérő állandó vásárlójuk van. „Előfordult, hogy különleges kéréssel fordultak hozzám, fessek tengerpartot, pálmafákat selyemre, vagy készítsek rózsaszín macskákat ábrázoló kendőt. Mindig izgalmas kihívásnak tartom ezeket a feladatokat. Egyszer egy kézműves vásárban az egyik kislány többször is megállt és megcsodált egy kendőt a kínálatból. A nap végén odajött. Elmondta, milyen jó lenne, ha egyszer ilyet tudna magának vásárolni. Odaajándékoztam neki, örömmel töltött el a boldogsága” – mondta Juhász Zsuzsa. Stancz Alízt Érsekújvár központjában állította meg egyszer egy hölgy, amikor meglátta nyakában a saját készítésű virágmintás gyöngyékszert. Valósággal lekönyörögte róla, hogy neki itt és most kell ez a nyakbavaló.

A beszélgetés során szóba került a selyemfestés kapcsán a faggyú- és a szappantechnika, a kézművesek a színek összehangolásáról, a leendő viselő kívánságairól, a megrendelő személyiségéhez illő kendőkről és ékszerekről meséltek. Alkotásaikban mindig tetten érhető a lendületük, szépérzékük, érzékenységük, egy-egy készülő darabba belevarázsolják a jókedvüket, a bánatukat. Az alkotásokat mindig a viselőik, a megajándékozottak fejezik be, saját személyiségükkel.