Erősítik a múlttudatot: két új emléktábla a magyar tudomány ünnepe alkalmából

Lapunknak nyújtott tájékoztatásában Mészáros András, az SZMAT elnöke emlékeztetett, sokrétű tevékenységük részét képezi az is, hogy „a volt Felső-Magyarország területéhez életükkel vagy munkásságukkal kötődő MTA-tagoknak emléktáblákat állítanak, ezzel is erősítve az itteni magyar tudományosság múlt- tudatát”. Az elmúlt három évben így kapott emléktáblát Szontagh Gusztáv Csetneken, Madách Imre Alsósztregován, Magda Pál Rozsnyón, Berzeviczy Albert pedig Berzevicén.

A „sokat tudó” bártfai

Chyzer Kornél bártfafürdői emléktábláját november 4-én leplezték le, amelyen a fürdőt üzemeltető társaság vezetősége is megjelent. A „sokat tudó” orvos pályáját Kiss László orvostörténész – aki nem lehetett jelen az eseményen – szövege alapján mutatták be a jelenlevőknek. Chyzer 1836-ban született Bártfán. A pesti orvosi karon szerzett diplomát, amely után néhány évvel, 25 évesen már a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává vált a rákok kutatása terén elért eredményeiért. 1861-től 1869-ig volt Bártfa városi orvosa, amely időszak során a fürdőtan, vagyis a balneológia is felkeltette az érdeklődését. Szorgalmazta a magyar fürdőügy szemléletváltását, amelyben a fürdőorvosok szerepének növelésében látta a kulcsfontosságú tényezőt. 1869-ben Zemplén megye tiszti főorvosának nevezték ki, ettől kezdve bontatkoztatta ki közegegészségügyi képességeit is.

„Szerteágazó állattani munkásságából kiemelkedett a pókokra irányuló, azaz az arachnológia iránti érdeklődése. Ladislav Kulčinski krakkói egyetemi tanárral együttműködve latin nyelven írta meg négykötetes művét Magyarország pókfaunájáról. A monumentális, nemzetközi érdeklődést kiváltó köteteket a Magyar Tudományos Akadémia adta ki, 1891 és 1899 között”

– állt Kiss László szövegében Chyzerről, aki végül 1892-ben került a belügyminisztérium közegészségügyi osztályának élére. Többek között e funkciójában korszerűsítette a járványok elleni küzdelmet, s reformálta meg a magyar fürdőügyet is. 1909-ben hunyt el.

Sivárságból „labor”

November 11-én egy másik jeles tudós, az 1818-ban született Chrenóczy-Nagy József (1818–1892) előtt tisztelgett Nyitrán az SZMAT a Zoboralja Közhasznú Társasággal együttműködve. Chrenóczy-Nagy 1840-ben, Bécsben fejezte be orvosi tanulmányait. 1842-től tiszteletbeli, 1847-től 1889-ig rendes megyei főorvos volt Nyitrán. A szabadságharc alatt a kolerás megbetegedések kezelését is végezte abban a 400 fős tábori kórházban, amelyről 1849 nyarán a helyszínt felkereső Meszlényiné Kossuth Zsuzsa, a tábori kórházak főápolónője is dicsérően nyilatkozott. Egy hat évvel későbbi kolerajárvány során is sikeresen szervezte meg a védekezést és a betegek ápolását. Tapasztalatait az 1876-ban kiadott „A cholera Nyitravármegyében 1831–1874” című könyvben összegezte. Kiss László szövege szerint a szakember komplexen szemlélte a egészségügyet, s tisztán látta az ehhez kapcsolódó oktatási és társadalmi problémákat is, egyúttal pedig szenvedélyesen érdeklődött a madártan iránt.

„Chrenóczy-Nagy József egyike volt azoknak, akik már a 19. században megvalósították a Németh László-i receptet: a száraz, sivár orvosi gályapadból olyan természettudományi laboratóriumot csinált, melynek termékei a 21. században is értéket jelentenek”

– állt az orvostörténész összegzésében. Chrenóczy-Nagynak ma is élnek oldalági leszármazottai, üdvözlő levelüket a laudáció után Fehér Sándor egyetemi professzor olvasta fel.