Épült Mária Terézia kegyelméből

A város főterét uraló templom első látszatra szokványos ba-rokk szakrális épület, amelyet a torony nyugati oldalán lévő felirat szerint Fenséges Ki-rálynő Mária Terézia Építette Istennek és a katolikusoknak. 1792 szeptemberében Keresztelő Szent János fővételének szentelték.

Rimaszombat

A ma létező templom falai mellett azonban sokkal régebbi, sok érdekességet rejtő építkezések nyomait tárták fel bő két évtizeddel ezelőtt.

A korábbi templomról

Messzi homályba vész, és pontosan meg sem határozható, mikor épülhetett Rimaszombat első temploma. Mivel feltételezhető, hogy a település államalapítás korabeli, első templomának építését is ebbe az időbe kell elhelyezni, és a ma álló templom alatt rejtőznek az egykori nyomai. Az első írásos emlékek közül az 1187-ben, III. Orbán pápa idején keletkezett stefanita ispotályos kanonokrendet jóváhagyó bulla lehet érdekes, amely bizonyos Churia Sombat helyet jelöl meg a gyógyító lovagrend Szent János tiszteletére emelt templomának. Mivel semmiféle Csuraszombat nincs, s az ehhez hasonlító nevű, innen messze lévő Muraszombat temploma pedig szintén román kori, ám kezdetektől fogva Szent Miklósnak rendelt, igen nagy a valószínűsége, hogy ez a bizonyos Csuraszombatnak olvasott Churia Sombat a Rimaszombat elnevezést takarja. A két évtizeddel ezelőtt befejezett részleges régészeti feltárás pedig bizonyítja, hogy egy román kori, háromhajós, bazilikális elrendezésű, feltehetően félköríves záródású szentélyes, sekrestyével és mellékkápolnákkal ellátott templom alapfalaira épült a ma is álló templom a késő barokk építészeti stílus jegyében. Az is biztosra vehető, hogy ennek a háromhajós szakrális építménynek az őse a tatárjárás idején pusztulhatott el, és a maradványai ma is ott vannak a föld alatt. Hogy a belső berendezéséből egyedüliként megmaradt, a helyi múzeumban őrzött, homokkőből faragott robusztus keresztelőmedencében valóban a pogányságról kereszténységre áttérőket mártották volna meg, arra nincs bizonyíték, de a keresztelőmedence kora román kori stílusjegyei szerint akár el is képzelhető ez. Mint oly sok templom ezen a vidéken, a rimaszombati is sokszor sérülhetett, és több átalakításon esett át. A ma álló templom bizonyos részeit – például a hajó és a torony csatlakozásánál lévő toronyfeljáró részt – a régi templom 1775-ben elrendelt bontásakor nem szedték szét az alapokig. Érdemes lenne építészettörténeti feltárást végezni, de erre leghamarabb a külső vakolat esetleges rekonstrukciójakor kerülhetne sor. Izgalmas lenne a román kori toronyfalakat azonosítani, még az is lehet, ami más templomátalakításoknál sem ritka, hogy a korábbi román és gótikus stílusú átépítések bizonyos faragványai – oszlopfők, boltívek, ablakkeretek darabjai – másodlagos helyzetben, falba berakva kerülnének elő.

Titkok a templom alatt

Rimaszombat temploma kezdetben katolikus, majd sokáig református volt, egészen az 1769-es vallási villongásokig, amikor bizonyos Karaba György által szervezett körmenet miatt kisebb csetepaté alakult ki a református hívek és a körmenetben részt vevők közt. A vallási villongás miatt a templomot elkobozták a reformátusoktól, majd 1775-ben elrendelték lebontását. Ennek egyrészt az is oka lehetett, hogy az épület korábban súlyos károkat szenvedett, s mivel nem csak szent hely, hanem a köré épített erődítménnyel együtt menedékhely is volt, többször háborúk, tűzvész, török és német, kuruc és labanc sereg pusztította. Kászim, az egri pasa például 1661-ben engedélyt adott a megrokkant védőfalak helyreállítására. Amikor feltárták a templom körüli teret, számtalan érdekesség került elő. Az északi oldalon egy csonttár, benne közel félezernyi koponyával, összeégett edények maradványaival, amelyek az 1506-os tűzvész tanúi lehettek. A temetőrészen alig 70-80 centi mélységben már sírokat találtak, kevés melléklettel, néhány ruhakapocs és Mátyás király dénárjai, halotti gyűrűk, fejdíszek nyoma volt azonosítható. Az északi rész alatti, megbolygatott és omladékkal telehordott kripta feltárására nem került sor, de a régi falak mellett előkerült egy téglából rakott sír, benne a koporsó rézvereteinek maradványai, s közel hozzá egy faragott homokkő sírjel, amelyen fémművesség szimbólumai, kalapács és üllő láthatók. Ha egyszer feltárják Rimaszombat templomát, sok érdekességet találhatnak a régészek.