Eltolódó arányok Paláston

Szülőfaluja, Palást példáján keresztül illusztrálta a magyarság számának csökkenését Kiss László hely- és tudománytörténész, szakíró és körorvos. A község, amelynek első írásos említése 1156-ból való, napjainkban a magyar nyelv egyik végvárának tekinthető, hiszen a magyar-szlovák nyelvhatáron terül el. „A 2001-es adatok szetelepülés község 69,2 százaléka vallotta magát magyarnak, 28,7 százaléka szlováknak, 1,7 százaléka pedig nem nyilatkozott nemzetiségi hovatartozásáról – mondta az előadó. – Tíz év alatt, tehát az 1991-es népszámlálás óta ötvenöttel kisebb a lélekszám, aminek legfőbb oka a születések számának folyamatos csökkenése.”

Ez hatással van a helybéli iskolák tanulói létszámára is. Ugyanakkor az is igaz, hogy az 1993/94-es évfolyam volt az utolsó, amikor még többen tanultak magyar nyelven a községben, mint szlovákul. Azóta egyre nagyobb különbség mutatkozik a magyar és a szlovák iskolát látogatók számában –a szlovákok javára. Előnytelenül alakul a népesség kor szerinti megoszlása is: 2001-ben a 60 évnél idősebb férfiak és az 55 évnél idősebb nők aránya már meghaladta a gyermekek, azaz a 0-14 évesek arányát. „Elgondolkodtató, hogy míg 1991-ben 1339-en vallották magukat magyar és 444-en szlovák nemzetiségűnek, addig 2001-ben 138-cal kevesebb magyar és ötvennéggyel több szlovák nemzetiségűt találtak a népszámláló biztosok – mutatott rá az előadó. – Egyértelmű tehát, hogy a 138 magyar ‘elvesztése’ nem, illetve nem csupán elhalálozás miatt következett be.” (vkm)