Elgázolt két fiatalt – tíz évet kapott

A tárgyalás négy évig tartott, a bíróság negyvenhárom tanút és nyolc szakértőt hallgatott meg. Az elítélt most is azt állítja, nem ő vezetett, hanem rendőr ismerőse.

A két áldozatot követelő baleset 2012. február 24-én este történt, a szelezsényi alapiskola melletti járdán egy Škoda Octavia típusú személyautó ütött el egy fiatal párt. A fiú azonnal, a lány a kórházban halt bele sérüléseibe. A balesetet okozó autó néhány kilométerrel arrébb nekiütközött egy útjelző táblának és egy kőkeresztnek, végül az árokban kötött ki. A rendőrségi jegyzőkönyv szerint az autót a 22 éves Ľubomír M. vezette, akinek a vérében 2,13 ezreléknyi alkoholszintet mértek. A járőrök megérkezésekor egy rendőr és egy hivatásos katona is volt az autó mellett, ők azt állították, a baleset után érkeztek.

Beismerte, visszavonta

Ľubomír M. a kihallgatások során mindent beismert, megbánt, sőt bocsánatkérő leveleket írt az elütött fiatalok szüleinek. Ezek után mindenkit meglepetésként ért, hogy a bíróságon visszavonta a vallomását. Elmondása szerint csak azért vallotta azt, hogy ő vezetett, mert a rendőr erre kérte. Állítása szerint délután iszogatott a falu egyik kocsmájában, ahová az ő kocsijával jött érte a barátja. Útban hazafelé megálltak a másik kocsmában, ahol találkoztak a Tomáš keresztnevű rendőrrel, és egy Vladimír nevű helybeli hivatásos katonával. Azok egy harmadik kocsmába akartak menni, és Tomáš állítólag erőszakkal beült a volán mögé.

110-zel száguldottak

„Azt mondta, ő józanabb, mint én, és nem történhet semmi baja, mert rendőr. Nem, tiltakoztam, a sofőr melletti ülésre ültem, Vlado pedig hátra” – mondta Ľubomír M. a bíróságon. Arra is emlékezett, hogy kb. 110 km-es sebességgel száguldottak, amikor az iskolánál elütötték a két fiatalt. „Kértem Tomášt, hogy álljon meg, de azt mondta, nem történt semmi. Száguldottunk tovább, míg Velcséc előtt (Velčice, Aranyosmaróti járás) nekiütköztünk egy útjelző táblának, rögtön utána pedig Tomáš szándékosan nekiment egy út menti kőkeresztnek” – mondta a bíróság előtt a vádlott, akit egy év után, 2013 februárjában engedtek szabadon a vizsgálati fogságból. Beszámolója szerint Tomáš arra kérte, vállalja magára az ittas vezetést. „Azt ígérte, elintézi, hogy szabadon engedjenek, mert vannak kapcsolatai, de nem tett semmit. Ezért döntöttem úgy, hogy elmondom az igazat.”

Valaki nem mond igazat

A rendőr tagadta, hogy ő vezette volna az autót. Azt mondta, az unokatestvérénél volt, amikor Ľubomír telefonon kereste, hogy segítsen kihúzni az árokból az autóját. „Csakis ezért mentem a helyszínre” – állította Tomáš, akitől a helyszínen szintén szag- és DNS-mintát vettek, de kihallgatásra nem idézték be. Végül a bíró is arra a következtetésre jutott, hogy Ľubomír M. nem mond igazat, „mert ilyen hosszú ideig senkiért nem vonult volna börtönbe”. A tanúvallomások alapján Tomášsal, a rendőrrel nem is voltak igazán közeli jó barátok, és a sofőr melletti ülésen a szakértői vizsgálatok szerint sem ült senki. „Az autóban csak Ľubomír vérét találták, és a meghallgatott tanúk sem oszlatták el a gyanút, hogy a vádlott egyedül ült az autóban” – hangzott el az ítéletben.

Hárman ültek az autóban?

Ľubomír M. ügyvédje szerint a vizsgálat nagyon felszínes volt, a helyszínen azonnal megjelentek a katonai rendőrség és a rendőrség belső ellenőrzési osztályának munkatársai is, akik „kézbe vették a dolgot”. A védelem szerint az is gyanús, hogy a bíróság nem vette figyelembe a baleset helyszínére érkezett tűzoltó-alakulat parancsnokának vallomását, miszerint azt az értesítést kapták, hogy az autóban három személy ült. Az ügyvéd védence felmentését kérte arra hivatkozva, hogy az csak utasként ült az autóban. A bíróság szerint ez nem nyert bizonyítást, a halálos balesetet kétséget kizáróan Ľubomír M. okozta. A vádlott az elmarasztaló ítéletet megfellebbezte.