Egyszer fent, egyszer lent. Most mi következik?

„Az eltelt évtizedek alatt sokat fordult a történelem kereke, hol lendületet adva a múzeum fejlődésének, hol visszavetve azt” – idézte fel az eseményeket Fehér Csaba igazgató. Az első világháború idején például hadikórházat rendeztek be a falai között, az őszirózsás forradalom idején a munkástanács foglalta le székhelyül. Miután Komárom a csehszlovák állam részévé vált, a múzeumot működtető Jókai Egyesület (amely a városban tevékenykedő három közművelődési intézmény összevonásával jött létre 1991-ben) a kisebbségvédelemben, a felvidéki magyarság nemzeti öntudatának, kulturális szervezettségének erősítésében határozta meg az intézmény fő küldetését. A színvonalas rendezvények – előadások, hangversenyek, kiállítások, emlékünnepélyek, színielőadások – által Komáromot sikerült is a felvidéki magyar kultúra egyik központjává fejlesztenie. A második világháborút követően feloszlatták a Jókai Egyesületet, a múzeum kezelését a csehszlovák állam vette át, és 1948-ban járási honismereti múzeummá minősítette azt; rá egy évre kapta a Duna Menti Múzeum (DMM) nevet. Az ötvenes és hatvanas években a múzeumnak a járási könyvtárral, a kultúrházzal, a művészeti alapiskolával, sőt – volt időszak – amikor egy ruházati bolttal, majd az ökölvívó klubbal is osztoznia kellett az épületen. A múzeum a hetvenes évek elején indult ismét látványos fejlődésnek, bővült mind a gyűjtemény, mind az alkalmazottak száma, és újra nagyobb figyelmet fordíthatott a közművelődési tevékenység egyéb formáira is.

A rendszerváltást követően, 1991-ben a művelődési minisztérium új alapítólevelet adott ki a múzeum számára, amely alapján a DMM regionális és egyben a szlovákiai magyarság központi múzeuma lett. Ekkor kezdődhettek a felvidéki magyarság történetével, művelődéstörténetével, néprajzával kapcsolatos kutatások, a Szlovákiában megjelenő magyar folyóiratok, újságok gyűjtése. 1995 végén a múzeumot is elérte a Mečiar-éra rendcsinálási igyekezete, és az intendantúra időszaka következett, amelyet egyebek között a magyar feliratok eltávolítása, az intézmény újraéledő magyar arculatának átformálása, eltorzítása jellemzett. A rosszemlékű intendantúra felszámolását követően – amely jórészt az MKP kormányra kerülésének köszönhető – a múzeum 1999. április elsején nyerte vissza jogalanyiságát. Helyzetén sokat javított, hogy fenntartását 2002. április elsején az újonnan alakult Nyitrai Kerületi Önkormányzat vette át; ekkor, mint ismeretes, a megyei testületben többségben voltak az MKP-s képviselők. 2003-ban új alapítólevelet kapott, és nevét a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeumára változtatták. Az alapítólevél szerint a múzeum alapküldetése, hogy céltudatosan gyarapítsa, tudományos módszerekkel értékelje, szakszerűen feldolgozza és óvja, tudományos és közművelődési céllal használja a magyar nemzetiségi kultúrának a Szlovák Köztársaság területén található tárgyi és szellemi értékeit. Az alapítólevél 6. pontjának 3. bekezdése pedig a következőképen hangzik: „A szűkebb specializáció keretében a komáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma a Szlovák Köztársaság területén a magyar nemzeti kisebbség történetének, néprajzának és kultúrtörténetének kutatására … szakosodik.“

Nagyon úgy tűnik azonban, hogy az elmúlt néhány évben tapasztalható fellendülést, szakmai fejlődést ismét a hanyatlás korszaka váltja fel: a megyei közgyűlés október 29-i ülésének napirendjén szerepel ugyanis a múzeum nevének megváltoztatása és új alapítólevél elfogadása. A beterjesztés szerint a névből kimaradna a „magyar kultúra” kifejezés, a magyar kisebbség történetének, néprajzának, kultúrtörténetének kutatását országos hatáskörről Nyitra megyére korlátoznák. A javaslatra a kulturális bizottság már rábólintott, tehát sorsa a testületben is megjósolható. A tevékenység korlátozásának szándéka magában hordozza az igazgató leváltásának lehetőségét is. Már huzamosabb ideje megfigyelhető: a szlovák többségű testület és a hivatal nem nézi jó szemmel azt a munkát, amely az intézmény nevéből adódó feladatok elvégzésére, valós tartalommal való megtöltésére irányul. (vkm)

A múzeum állandó kiállításai

Komárom és vidékének történelmi fejlődése az őskortól 1840-ig (a múzeum főépülete, Nádor utca 13)

Komárom történelme 1840–1945 (Zichy-palota, Klapka tér 9)

Komárom neves szülöttei. Jókai Mór és Lehár Ferenc (Zichy-palota, Klapka tér 9)

Lapidárium – római kőtár (VI. számú bástya, Körút)

Martosi tájház (Martos)