Egyre több a sakál keleten

LECZO ZOLTÁN

Bodrogköz/Ung-vidék. Egyre több a sakál a történelmi Zemplén megye területén, ám a valamikor őshonos nádi farkas túlzott elszaporodásától szakemberek szerint egyelőre nem kell tartani.

Tibor Vongrey zoológus több évtizede tanulmányozza ezeket az állatokat. A Korzár című napilapnak elmondta, a régió déli részén egyre több helyen látni sakálokat, tavaly négy ragadozót ejtettek el a vadászok a Tőketerebesi, a Nagymihályi és a Szobránci járásban. Vásárhely (Trhovište) mellett egy elpusztult egyedet találtak, Barkó (Brekov) kataszterében autó gázolt el egyet, tavaly ősszel pedig egy nagymihályi vadászaton vadászkutyákat támadtak meg a sakálok. 2001-ben lelőttek egyet, ez a példány a nagymihályi Zempléni Múzeumban látható. (A vadászok egyébként kezdetben azt hitték, kóbor kutyát lőttek, ugyanis a sakál a szakirodalom szerint a 20. századra kipusztult a térségben.) Tavaly Berettőn (Bracove), Garanyban (Hraň) és a bodrogközi Pólyánban is sikerült elejteni ilyen ragadozókat, amelyekre 2009 óta augusztustól februárig lehet vadászni.

A zoológus tájékoztatása szerint a sakál a környező országokban – Ausztriában, Ukrajnában és Csehországban – is egyre gyakoribb, Magyarországon például 1997 és 2012 között háromezer egyedet lőttek ki. Egyes vadászok attól tartottak, hogy a sakálok komoly pusztítást végeznek az őz-, dámvad- vagy szarvasállományban, de ezek az aggályok még Magyarországon sem igazolódtak be. A sakál ugyan vadászik ezeknek a fajoknak a kicsinyeire, de főleg dögevő, illetve fácánokkal, nyulakkal és más kisebb állatokkal táplálkozik. A sakál azonban élőhelyéről kiszorítja a rókát, melyekre vadászik is. Az általunk megkérdezett vadászok elmondták, a Bodrogközben és az Ung-vidéken viszonylag sok a róka, ez az egyik jele annak, hogy a térségben a sakálok száma egyelőre nem jelentős.