Egyelőre mégsem újulhat meg a losonci zsinagóga

A zsinagóga 1924 és 1925 között épült fel Baumhorn Lipót építész tervei alapján, 1925. szeptember 8-án avatták fel. Miután 1948-ban állami tulajdonba került, évtizedeken keresztül raktárnak használták, s 1980-ig csak apróbb javításokat eszközöltek rajta. A rohamosan romló állaga miatt szó esett arról is, hogy lerombolják, de az illetékesek ezt végül nem merték elrendelni. Az épület a Műemlékvédelmi Hivatalhoz került, amely 1986-ban állami támogatással kijavította a kupolák és a tetőzet egy részét. Ezt követően a már felállított állványzatot lebontották, és az épület sorsa hosszú időre megpecsételődött. Megmentésére és felújítására a sorsát szívükön viselő egyének városi támogatással 1996-ban alapítványt hoztak létre, amely rövid fennállás után részben az érdektelenség, részben az ismert alapítványi törvény miatt megszűnt.

Losonc városa az akkor már a tulajdonban lévő épülettel nem tudott mit kezdeni. Többszöri nekifutás után – a városi képviselő-testület jóváhagyásával és a város szempontjából nagyon felelőtlenül megfogalmazott szerződés alapján – jelképes összegért 2002-ben eladta a Juraj Dobrocký elnök által képviselt Avant Rt.-nek.

Érdemes idézni a 2002/49-37. számú jegyzett szerződés néhány pontját. Az eladási ár (beleértve a területhez tartozó, a város központjában fekvő 2802 négyzetméteres földterületet is) százezer korona. A hivatalos 59/2002. számú felértékelés szerint (2002. július 7., Ing. Peter Homola) az ingatlan tényleges értéke 6 082 570 korona. A vásárló kötelezettséget vállalt arra, hogy az épületben a Vigadó kongresszusi központhoz kötődő oktatási és művelődési központot hoz létre, amely egy jövendőbeli főiskola alapjait is képezi majd (V/4. pont), valamint arra, hogy a felújítást 2006 végéig befejezi (V/5. pont).

A szerződés azonban egyetlen olyan kitételt sem tartalmaz, amely szankcionálná a vásárlót abban az esetben, ha az a feltételeket nem teljesíti. Ezt a maga tökéletességében használta ki a vásárló, hiszen azon kívül, hogy kivágta az épület körül kinőtt fákat és bokrokat, bele sem fogott a javításba.

Miért? A nyilvánvaló okok egyike maga a szerződés. Vásárlói szempontból szinte megtámadhatatlan, nem teljesítés esetén sincs semmi ok aggodalomra.

Ha megnézzük a földhivatalból bárki által kikérhető, a losonci zsinagógára vonatkozó 5674. számú tulajdoni lapot, újabb érdekességre bukkanunk. Az ott található bejegyzés szerint ugyanis 2004. januárjában az épület – alig egy évvel megvásárlása után! – már bírói jelzálog (sudcovské záložné právo) alatt állt, ezt követően 2007. január 30-ig összesen 12 ilyen (és végrehajtói) jelzálogra vonatkozó bejegyzés olvasható. Ez azt sejteti: az épületre a tulajdonosnak nem azért volt szüksége, hogy azt felújítsa, hanem a tisztán mintegy hatmillió koronás nyereséggel megszerzett objektumot saját céljai (például hitelek fedezete) érdekében használja. Ezt erősíti meg az is, hogy ugyanezen dokumentum nyolc, az épület eladását előtérbe helyező végrehajtói utasítás adatait is jegyzi. A tény nem igényel különösebb kommentárt.

Időközben a szerződő fél, az Avant Rt. is „eltűnt”, a cégjegyzékben nem található ilyen név. A NEO-A.V.T Rt. adatlapja részeként lehet „felfedezni”, amely szerint 2006. január 28-tól ez az Avant Rt. utódja, s egyben a zsinagóga jelenlegi tulajdonosa is. Aligha meglepő, hogy az elnökségben hiába keressük a szerződést aláíró J. Dobrocký nevét. Csak sejteni lehet, hogy ennek a névváltozásnak az egyik kiváltó oka az adóssághalmaz lehetett. A Szociális Biztosító 2006. szeptemberi kivonata szerint a NEO-A.V.T. velük szembeni adósága több mint 6,2 millió korona volt. Egy 2006. októberi keltezésű végrehajtói értesítés szerint a céggel és három, vele szorosan együttműködő vállalkozással szemben csaknem 13,9 millió korona adóság behajtására indult végrehajtói eljárás. Ennek képezi részét a zsinagóga is.

Aligha várható a felújítás

Azt, hogy a végrehajtói eljárás milyen eredménnyel zárul, még nem tudni. Azt azonban igen, hogy a zsinagóga felújítását hiába várja Losonc és lakossága. Tanulsággal szolgál az eset abban a tekintetben is, hogy miként lehet olcsón milliókat szerezni. Az Avant jelképes összegért, egy számára kedvezően kialakított szerződés által már akkor mintegy hatmillió koronás tiszta nyereséghez jutott. S mivel az ígért felújításhoz hozzá sem fogott, az összeg megmaradt neki. A végrehajtónak nyilvánvalóan nem lehet érdeke, hogy az épületet szimbolikus összegért adja el. Ha csak a hatmillió koronás alapértékkel számolunk, az ezzel az összeggel csökkenti majd a cég adósságát, s egyben növeli az épülettel szerzett tiszta nyereségét, amely ezzel eléri a 12 millió (vagyis 6+6 millió) koronát. Remek üzlet!