Egy kárpátaljai farmer „struccpolitikája”

„Mindennel foglalkozom, mint minden paraszt általában” – mutatja be gazdaságát Mitrovics István Itt figyeltek fel a büszke tartású egzotikus madarakra, s döntötték el, hogy odahaza is megpróbálkoznak a tenyésztésükkel. Ösztönözte őket az a felismerés is, hogy a mind inkább terjedő kergemarhakór zsákutcába hajtja a szarvasmarhatartást szerte Európában, így Ukrajnában is, s a strucchús, mely ízletes és koleszterinmentes, alternatívaként jöhet szóba.

– Tavaly érett meg bennem a gondolat, hogy most már el is kellene kezdenem az elképzelés valóra váltását – eleveníti fel az előzményeket a megye egyik legismertebb farmergazdája. A Magyarországon darabonként százdolláros áron beszerzett hat strucctojásból saját keltetőjében látták meg a napvilágot a madarak. Jelenleg négy szárnyasból – három dél-afrikaiból és egy Izraelben kitenyésztett fajból – áll az állomány. Két fióka elpusztult. Saját hibából, ismeri el a gazda, de mentségére legyen szólva, tartásukhoz nem volt tapasztalata, sőt szakirodalom sem állt rendelkezésére.

Az óriásmadarak természetesen csupán töredékét képezik a gazdaságának, s jelenleg inkább csak kuriózumként szolgálnak a hétvégeken mind többen idelátogató ismerősöknek és ismeretleneknek. A farmergazda valós birodalmához 100 hektárnyi föld, kilenc traktor, két kombájn, 60 fejőstehén, tucatnyi – a struccmadarakkal egyelőre egy karámban tartott – borjú, ló, számos méhcsalád tartozik, és még néhány kapirgáló gyöngytyúk is.

– Mindennel foglalkozom, mint minden paraszt általában – mutatja be gazdaságát –, hiszen sosem tudni, melyik évben, mi fizet jobban.

A „Mitrovics-birodalom” valódi büszkesége a valaha állami tulajdonban lévő Tavasz üvegházkombináttól 1997-ben megvásárolt hat hektáros részleg. Az akkor rendkívül rossz állagú, mára rendbe hozott építményekben korai burgonyát, ennek betakarítása után káposztát, egy-egy hektáron pedig uborkát és paradicsomot termeszt. – Bioterméket állítok elő – jegyzi meg büszkén –, nem használok semmilyen vegyszert, s így nem véletlen, hogy legfőbb megrendelőim gyermekintézmények és kórházak.

A vásár nem jöhetett volna létre, mondja, ha annak idején nincs a magyarországi Új Kézfogás Közalapítvány. Kétszer is át kellett ugyan dolgoznia az üzleti tervét, de az alapítványtól kapott 38 ezer dollár kamatmentes hitel így is éppen jókor jött.

– A törlesztés utolsó részletét jövőre kellene rendeznem, de azt hiszem, már az idén sikerül elszámolnom – mondja. – Többnyire mindig többet térítek vissza, mint amennyi be van ütemezve: legutóbb is 4800 dollár helyett 6200-at fizettem vissza. Saját érdekemben teszem, mert, amíg nem rendezem ezt a hitelt, addig az alapítvánnyal kötött megállapodásomból kifolyólag nem kérhetek sem külföldön, sem idehaza kölcsönt, s jelzálogot sem vehetek fel az épületeimre.

„Aki jó értelemben véve röghöz van kötve, földhöz van kötve, az nem vágyik el sehová.” Mitrovics István a Szovjetunió végnapjaiban alapozta meg szépen fejlődő gazdaságát. A gorbacsovi nyitás egyik velejárójaként jöttek létre az első magángazdaságok. Az Ungvári járási – ehhez a közigazgatási egységhez tartozik az egykori Ung megyei falu – pártbizottság bizonyult erre a legfogékonyabbnak az egész Kárpátalján. A mindössze 700 lelkes, 70 százalékban magyarlakta Császlócon 1990 januárjában alakult meg a gazdakör. Benyújtották igényüket a járási tanácsnak, amely rövidesen az akkor már bomladozó kolhozvagyonból rendelkezésükre is bocsátott 110 hektár földet.

Azazhogy mégsem folyt le minden olyan simán. A kolhoz vezetése ekkor kapott észbe, s jelentette be, hogy hogyan is adhatna oda ekkora darab földet, amikor mások pár hektáros igénye sincs kielégítve. Sokáig folyt a huzavona, éjszakai ismeretlenek többször egymás után a nappal levert mezsgyehatárt jelző oszlopokat is kihúzogatták, míg meg nem született a kompromisszumos megoldás. A gazdakör tagjai csak a kiutalt földrészleg felét vették birtokukba, 55 hektárt további szétosztásra átadtak a községi tanács földalapjába.

Nagy lendülettel kezdtek a gazdálkodáshoz. Egy akkor útjára indított központi programnak köszönhetően jelentős adókedvezményt és állami támogatást kaptak.

– Létrehoztak akkoriban egy farmersegítő központi alapot is – eleveníti fel Mitrovics István a 10-12 évvel ezelőtti történéseket –, amely kezdetben még pénzzel is rendelkezett, s általa tudtam hozzájutni a két, eddig illegálisan tartott traktor mellé egy harmadikhoz, immár hivatalos úton. A felvásárlási árak akkoriban magasak voltak, a gabonahozam meghaladta az ötven mázsát hektáronként. A kapott pénzt rendre visszaforgattuk a gazdaságba.

Mitrovics István jól ismeri a mintegy 1300 kárpátaljai farmergazda életét: 1994 és 2000 között még ő volt a megyei farmerszövetség elnöke. Ekkor, emlékszik vissza, miközben ő kórházi ágyán feküdt, a „fehér bárók” kisebb puccsal leváltották. Nem bánja: mostanra a farmermozgalom már nem az, ami a kezdetekben volt, vallja, s így egyre inkább távolodik tőle.

– Mára a farmermozgalom két táborra szakadt. Az egyikbe azok tartoznak, akik a semmiből küzdötték fel magukat, a másikba pedig azok, akik kihasználva a zavaros földtörvényt és birtokviszonyt, nagy mennyiségű földrészlegeket tudtak megkaparintani. Én ebben nem vettem részt, pedig sokan ajánlották fel potom áron megvételre földrészlegeiket. Felvásárlás helyett inkább bérbe vettem tőlük. Később visszaadtam a tulajdonosoknak, segítettem megművelni is. Mára valamennyien sikeresen gazdálkodnak a 3-15 hektáros parcellákon.

Az ugyancsak Császlócon megnyitott tejüzembe ugyan Mitovicsék szállítják a legzsírosabb tejet az egész járásból, literjéért mégsem kapnak többet 50 kopijkánál (tíz centnél). Idén a gabonatermés bizonyult jónak Kárpátalján. Mitrovics István 50 mázsát takarított be hektáronként őszi búzából, 40 mázsát tavasziból, az árpa 35-40 mázsát, míg a zab 35 mázsát hozott. Elégedett, mert jól alakulnak a felvásárlási árak is, 50 hrivnyát – hozzávetőlegesen tíz USD-t – ígérnek a szemes mázsájáért.

– Kárpátalján igen nehéz gabonatermesztéssel foglalkozni. Nagyon agyagosak a földjeink – fűzi hozzá. – A ráfordítás egy hektár megművelésére sokkal magasabb, mint országos átlagban. Nálunk, különösen, ha száraz a föld, háromszor is rá kell menni nehéz tárcsákkal, hogy elkészítsük a magágyat. Számunkra ezért is értékes a termés, és nem adunk csak úgy túl rajta.

A gazda nem volt soha párttag, s most sem tagja egyetlen ukrajnai politikai tömörülésnek sem. Az ország és világ történéseinek pulzusán azonban, ahogy mondja, rajta tartja az ujját. És ha kell, véleményt is mond róluk az amerikai tanulmányutat is megjárt Mitrovics István. Egyetért például azokkal, akik azt vallják: a kárpátaljai magyarság megmaradásának egyik előfeltétele a gazdasági felemelkedés.

A „Mitrovics-birodalom” büszkesége a valaha állami tulajdonban lévő Tavasz üvegházkombináttól 1997-ben megvásárolt hat hektáros részleg – Aki jó értelemben véve röghöz van kötve, földhöz van kötve, az nem vágyik el sehová. Bármenynyire nehéz, de a családnak van munkája, van kenyere, s ez is nagyon fontos. Terveznie kell, tehát van jövőképe is. Ráadásul az üzemanyag, a gépek magas ára arra kényszerít bennünket, hogy egymás közt kooperáljunk, összefogjunk.

Élő példa erre saját családja. Legutóbb, amikor sürgősen be kellett gyűjteni a szénát, tizenöt közeli családtag serénykedett a mezőn. Fizetségük többnyire termény. De munkát ad idénymunkásoknak is: előfordult már, hogy egyszerre száztizenhét ember köszönhette asztalra kerülő kenyerét Mitrovics Istvánnak. A közeli gyermekotthonból elbocsátott három árva fiúgyereket pedig állandó jelleggel vett fel munkába: szállást, élelmet, ruhát biztosít számukra. Fizetésüket külön gyűjti. – ĺgy talán nem kallódnak el – reménykedik.

– A gond csak az, hogy nemigen tudjuk, utánunk mi lesz a gazdasággal – ezt már a „Mitrovics-birodalom” legszigorúbb felügyelője, a feleség panaszolja. Valika, a bölcsészdiplomás nagyobbik lány Ungváron él a családjával, francia nyelvet és irodalmat tanít az egyik középiskolában. Esze ágában sincs falura költözni. A kisebbik lány, Tünde, jogásznak készül. És férjhez.

– A férjjelölt Magyarországról jár át udvarolni – meséli Valéria aszszony –, és nagy a valószínűsége, hogy Tünde is odaköltözik. Hányszor mondom pedig a fiatalembernek, Istvánnak: kereshetnél valakit közelebb is magadnak. A férjem István, a sógorom is az, a másik vejem is. Már csak te hiányzol nekem... De csak nevet rajtam.

S hogy mi lesz a struccokkal? Mitrovics Istvánnak esze ágában sincs levágni őket. Mint mondja, nagy a jövőjük Ukrajnában, mert igénytelenek és reproduktívak. Jövő évtől egy-egy tojó évi 30-50 darab tojást is tojhat. A strucc állítólag 90 esztendeig is elél, s ebből 75 éven át tojáshozó. Ha isten megsegíti, jövőre „rokonok” is érkeznek a farmra: a gazda úgy tervezi, emukkal bővíti az állatállományát.

Ellesznek valahogy.