Egy hónap múlva rá sem ismernek Prágára

Ahol már nyoma sincs az árvízi drámánakČTK-felvételekAz újságokat árusító fiatalember és több ajándékárus is megerősíti azonban, hogy jóval kevesebb a külföldi, mint amennyit megszoktak. Túlzásnak tartják azonban a hivatalos statisztikák adatait, miszerint az árvíz óta 50 százalékkal csökkent a cseh fővárosba látogató külföldiek száma.

A Károly hídon cseh szót szinte nem is hallunk. Magyarul beszélget egy házaspár. Budapestről jöttek, és nem bánták meg, hogy vállalták az utat. „Alig egy órája érkeztünk és minden csodálatos. A tévében látott képeken iszonyatos volt ez a katasztrófa, de itt nem látszik semmi. Igaz, hogy az egyik utcában ideiglenes áramfejlesztőt láttunk, tehát lehet valami gond az áramellátással, de egyébként gyönyörű a város. Egy percig sem gondolkodtunk azon, hogy az árvíz miatt lemondjuk a hónapok óta tervezett utat, és jól tettük, hogy kitartottunk” – mondja a napsütésben fürdő Károly hídon sétálva Sándor Józsefné, akinek egyelőre nem hiányoznak a hidat máskor ellepő ajándékárusok, festők, portrékészítők és szórakoztató zenészek sem.

Az már persze a budapesti házaspárnak is feltűnik, hogy a Károly hídon kordon és rendőri szalag zárja le a rakpart legfestőibb részére, a Kampára vezető lépcsőlejárót. Prága egyik legdrágább városrészébe egyelőre a lakók sem költözhetnek vissza, a házak, hangulatos teraszok, sétányok környékén csak szigorú rendőröket látunk. Itt több méteres víz állt, ami minden falat átitatott. A statikusok szerint több tucat épület vált életveszélyessé, a cseh sajtóban olyan vélemények is megjelentek már, hogy ezt a városrészt teljesen le kell bontani.

Az Óváros árvíz sújtotta területeire járművel csak külön engedéllyel lehet bejutni. A főpolgármesteri hivatalban közvetlenek és kedvesek az újságírókkal, csak az egyik munkatárs mordul fel, amikor meglátja az egyik tévéstáb mikrofonját. „Ez pedig mit keres itt, kérem, azonnal tegye el, itt nincs keresnivalója semmiféle mikrofonnak!” – magyarázza a hivatalnok, aki miután kiderül, hogy külföldiek vagyunk, bocsánatot kér, és csak annyit mond, hogy az elmúlt hetekben volt pár konfliktusa a mindig bajt és szenzációt kereső hazai tévésekkel. „Bezzeg azt nem mutatták meg, amikor az összes hivatalnok zsákot cipelt, hogy megmentsük az épületet. Arra sem kíváncsiak, hogy éjszaka is dolgozunk, mivel az embereknek mindig friss információkra van szükségük” – mondja az elégedetlen hivatalnok, akitől néhány perc múlva megkapjuk a város két övezetére szóló belépési engedélyt. Ez többek között arra szolgálna, hogy autóval is bemehessünk a lezárt területekre. Azonban hamar kiderül, ha valaki nem itt él és nem járatos a prágai közlekedésben, a lezárt utcák, a felbontott útburkolat, a halomban álló szemét miatt hamar megreked a belváros valamelyik szélső utcájában.

Órákig tart a gyaloglás az elázott bútorok, ruhák, szeméthegyek között. A házak ugyan nem dőltek össze, de a víz minden pincét és sok helyen a földszintet is elárasztotta. Egy 80 év körüli hölgy riadtan húzódik vissza a kapualjba, amint észreveszi a fényképezőgépeket és kamerákat. „Tudja én nem költöztem ki. A harmadik emeleten lakom és azt gondoltam, hogy biztonságban leszek. Nem is történt semmi bajom, csak rettenetesen magányos voltam, mert a négyemeletes bérházból mindenki elment” – vallja be a néni, aki már türelmetlenül várja a Prága különböző iskoláiba, kollégiumaiba evakuált szomszédok hazatérését.

„Ez egy régi ház, a víz először csak a pincét öntötte el, aztán néhány óra alatt csaknem az első emeletig emelkedett. Pedig azt ígérték a hatóságok, hogy már nem lesz nagyobb áradás. Igaz, hogy ide nem is a Moldva tört be, hanem a talajvíz jött fel több méter magasságban” – tudjuk meg az egyik kristálybolt tulajdonosától, akinek a raktárát tette tönkre a víz. „A dobozokat tartó több tucat polc nem tudott ellenállni a nyomásnak és összeroppant. Itt szinte semmi nem maradt épségben” – mondja egykedvűen a férfi, aki szerint fölösleges sietni a takarítással, mert ezekbe az utcákba úgyis csak hónapok múlva térnek vissza a vevők.

Az óváros utcáira az ár levonulása után beengedték az autókat, de hamar kiderült, hogy ez nem volt jó ötlet. Az átázott aszfalt ugyanis számtalan helyen beszakadt. A felázott burkolat miatt mindenütt kotrógépek zakatolnak, kockakőhegyekbe botlunk. Itt még hetekkel a víz levonulása után is katonák dolgoznak. A közeli kórház önkénteseitől kapnak vizet, élelmet. Újra megtapasztalhatjuk, hogy Prágában mostanság nem igazán szeretik az újságírókat. „Csak a kórház szóvivője nyilatkozhat, nekünk nincs mondanivalónk” – kapom a választ kérdésemre, hogy mióta segítenek a katonáknak és milyen munka vár még rájuk.

Minden utcában találkozunk rendőrökkel, akik készségesen eligazítják a Jozefov városrészbe tévedő idegent. Itt napok óta a rend őrei az egyetlen vendégei a már kinyitott kávéházaknak, éttermeknek.

„Mi viszonylag szerencsésen megúsztuk. Csak a pincében volt víz, az sem sok” – mondja a Rudolfinum vendéglő csaposa. Nekik talán szerencséjük lesz, a Moldva parthoz közel, a főút mentén könnyebb visszacsalogatni a vendégeket. Nehezebb helyzetben van az egyik feltört utca közepén lévő Česká hospoda. „Két hétig voltunk zárva. Először a kitelepítés miatt, aztán pedig azért, mert nem volt áram. Az igazi turisták csak akkor térnek majd vissza, ha már minden rendben lesz. Ha nem kell attól tartani, hogy az ember alatt beszakad a járda vagy az úttest, vagy hogy a fejére hullik egy faldarab. Persze most is van árvízi turizmus. Vannak olyan utazási irodák, amelyek kimondottan a tönkrement Prágát mutatják meg a külföldieknek” – mondja nem kis ingerültséggel Tibor, az egyik tulajdonos, aki szerint csak a nagyon erős anyagi és személyi háttérrel rendelkező vendéglők tudják majd átvészelni ezt az időszakot. Munkatársa ennél jóval optimistább.

„Jöjjenek vissza egy hónap múlva, olyan élet lesz itt, hogy rá sem ismernek erre a mai utcára” – búcsúzik tőlünk egy olyan helyen, ahol rajtunk kívül délután kettőkor csak egy útfelbontó gép zakatolása hallatszik. A legtöbb házból folyamatosan pakolják az elázott és használhatatlanná vált bútort, ruhát és egyéb háztartási tárgyakat. A morvaországi Olomoucból érkezett munkások napok óta rakodnak a szemetes kocsikba, nincs nagy kedvük beszélgetni. „Minket személyesen nem érintett a katasztrófa, dolgozni jöttünk ide, de iszonyatos érzés kiüríteni azokat a lakásokat, ahol a csupasz falakon kívül semmi nem maradhat. És ezek a falak is hónapokig fognak száradni” – mondja az egyik munkás, aki nem tudja elképzelni, hogyan lehet majd élni ezekben az otthonokban.

Prága egyik leglátogatottabb része, a zsidó negyed felbecsülhetetlen károkat szenvedett. A világhírű zsidó temető és a zsinagógák egy része is vízben állt, így azokat októbernél korábban nem nyitják meg a látogatók előtt. A temetőben a meglazult gyökérzetű fák veszélyeztetik a több száz éves sírköveket. A 20-30 méteres fák tetejében hegymászók dolgoznak. Fokozatosan, méterenként vágják le a fák koronáját, hogy az alámosott hatalmas fák várható felborulásától megmentsék az emlékezés köveit.

A sajtóban éles vita bontakozott ki arról, hogy nem veszélyeztették-e az emberek életét, amikor a vízzel elöntött belvárosban még jártak a szerelvények. Kedden az újságírók megtekinthették az elárasztott Florenc B metróállomást. A temetőnél sokkal rosszabbul járt a Pinkász zsinagóga. Az 1535-ben emelt építményben az 1950-es években a zsidó áldozatok emlékére hoztak létre múzeumot. Az 1968-as események után a zsinagógát bezárták, és csak 1990-ben nyithatták ki újra, naponta 2000-3000 látogatója van. A Pinkász zsinagóga falára 1992 és 1996 között kézzel írták fel a második világháborúban elhurcolt csaknem 80 ezer cseh és morva zsidó áldozatnak a nevét. „Az árvíz harmadik napján feljött a víz és napokra elöntötte az épületet. Most úgy látni, hogy csak nedvesek a falak, de tulajdonképpen mindent átázott. A padlófűtés totál káros, sőt, az épület alatt még mindig víz áll. Mindent fertőtleníteni kellett. És hogy ne legyen kevés a bajból, a szakemberek azt állítják, hogy megsérült a Pinkász zsinagóga statikája is. Valószínű, hogy a nevekkel teleírt fal nagy része egyszerűen le fog omlani, és örülhetünk, ha csak a belső térben keletkezett nagy kár. Ugyanis az sem kizárt, hogy csak komoly építészeti beavatkozással lehet megerősíteni az épületet, amit legalább egy évig nem lehet majd látogatni” – mondja gondterhelten Leo Pavlát, a Zsidó Múzeum igazgatója, aki azt reméli, hogy az Izraeltől kapott 50 ezer dolláros gyorssegély elég lesz a munkák beindítására.

Az óváros, a Kampa, a Florenc és a többi víz áztatta városrész mellett a Prágaiak leginkább a metróért aggódnak, mivel az árvíz elöntötte a föld alatti rendszer csaknem felét. A sajtóban éles vita bontakozott ki arról, hogy nem veszélyeztették-e az emberek életét, amikor a vízzel elöntött belvárosban még jártak a szerelvények. Az már biztos, hogy a szigetelőkapukat az utolsó percben zárták le, azt pedig a szakemberek sem tudják megmagyarázni, hogy miért szivárgott majd ömlött át a víz a bombabiztosnak épített alagutakon. Az állomások egy része még mindig vízben áll, a szakembereknek már olyan érzésük van, hogy az egész Moldvát kiszivattyúzzák a metrón keresztül. „Innen menjenek el, ez építkezési terület, itt nem lehet fényképezni” – szólnak ránk a biztonsági őrök az egyik lezárt állomásnál. És itt nem segít a főpolgármesteri hivatalban kiállított rendkívüli engedély sem.

Prága az elmúlt évtizedekben igencsak büszke volt arra, hogy azon kevés európai városok közé tartozott, ahol a metró segítségével megoldották a tömegközlekedést. A föld alatt bárki eljuthatott a város egyik végéből a másikba úgy, hogy nem voltak közlekedési dugók, nem találkozott ideges emberekkel, tülkölő autókkal. A szakemberek azt ígérik, hogy októberben néhány belvárosi állomást ismét megnyitnak, az azonban már biztos, hogy elmarad a prágaiaknak ígért karácsonyi ajándék, az egész hálózat decemberi újraindítása.

„Akkor fogom magam ismét az igazi Prágában érezni, ha minden metróállomást üzembe helyeznek. De azért csak mondják meg mindenkinek, hogy a cseh főváros most is gyönyörű és itt mindenkit szeretettel várunk!” – búcsúzik tőlünk az Orloj tövében emléktárgyakat árusító Soňa, aki szerint Prága igazi fényét a turisták fogják visszahozni.

Néhány adat a csehországi árvízről:

99 várost, falut és városrészt teljesen elöntött a víz

további 347 települést ért árvízi kár

Csehország lakosságának 15,5 százalékát érintette az árvíz

18 halálos áldozat (két holttestet az árvíz után három héttel találtak meg a mentők)

az állam 150 ezer korona vissza nem térítendő támogatást nyújt azoknak, akik elveszítették otthonukat

a károsultak további 850 ezer korona, 2 százalékos kamatozású kölcsönt vehetnek fel, 20 éves futamidővel