Egy gyűszűnyi kovásszal kezdődik minden, amit naponta etetni kell

Megyünk a cégközpont hosszú folyosóján az irodák mellett, és egyre inkább érződik a jellegzetes, kellemes illat. Pedig csak két kis kosárkányi mini péksütemény kínálja magát az ügyvezető tágas irodájának tárgyalóasztalán. Hasonló illat vonzotta bő negyedszázada Ambrovics Ferencet a Fornetti egyik franchise-üzletébe Győrben. 

Mint egér a sajt után

„Valóban, az illat már két utcával arrébb elkezdett magához húzni, úgy mentem, mint egér a sajt után, egy kanyar, még egy, és már lent is voltam a pincében lévő üzletben. A fornettis üzletfilozófia abszolút passzolt a gondolkodásunkba. Cégünk, az Ambropek akkor már évek óta foglalkozott fagyasztott pékárú előállításával, a sokkolásos technológiával, ami a környékünkön még ismeretlen volt. Finompékárút is gyártottunk, „Fantáziának” hívtuk, különböző formájú töltelékes termékeket készítettünk leveles tésztából. Vagyis ismerős volt számunkra ez a világ, viszont ahogy ezt a Fornetti akkor megvalósította, korszakalkotó ötletnek bizonyult. Helyben megsütni és súlyra árulni látványpékségben mini termékeket: ez így együtt üzleti modellként szenzációs recept, és még ma is az” 

– emlékezik vissza Ambrovics Ferenc. 

Az Ambropek alapítóját a győri látogatás idején is éppen a piacbővítés foglalkoztatta. Nem Győrben kereste, de ott találta meg a megoldást. Olyan pillanat volt ez, amikor az ember azt érzi, hogy igen, ez az, pontosan erre vártam!

Ezt követően kalandos úton eljutott a Fornetti alapítójához, Palásti Józsefhez, akivel szerződést is kötöttek technológiára, szállításra, know how-ra, és saját régióként megkapták Szlovákiát. Majd elkezdődött egy bő tizenöt évig tartó rendkívül intenzív és érdekes együttműködés, 1999-től 2015-ig. Egészen addig, mígnem Palásti József eladta a cégét egy multinacionális nagyvállalatnak. Az együttműködés megmaradt, de szűkebb keretekben, az árucserére fókuszálva. 

A feldolgozás a jó irány

Mi is ez a jellegzetes illat, ami ilyen messziről vonzza a vevőket? Biztosan csempésznek bele valamilyen titkos összetevőt, vetjük föl. „Dehogy!” – feleli a cégvezető,  Ambrovics László, és eláruja, hogy ezekben a mini termékekben vagy vaj, vagy margarin van, vagyis a jellegzetes pékárúillaton túl a zsiradék jelenlétét  érzékeljük. Ez jelenti a pluszt, no meg a sokféle töltelék. Abban a két kis kosárkában például az ügyvezető irodájában volt málnás, nugátos, mascarponés, lekváros, krémes, spenótos töltelék egyaránt. 

A Minit több száz féle terméket forgalmaz, és az alapanyagokat lehetőleg ötven kilométeres körzetből szerzik be. 

„Nagyon jó pozíciót jelent, hogy a Csallóközben van a székhelyünk. Gútai lisztet használunk. A paradicsomot, málnát, szilvát szintén a régióból vásároljuk. A hazai fogyasztók a helyben megtermelt termékeket részesítik előnyben”

– mutat rá Ambrovics László. 

„Miközben itthon az agrárium mindössze két-három terményre összpontosít a szántóföldeken, a búzára, kukoricára, repcére, és nagy részét földolgozatlanul értékesíti. Ez nem jó irány. Inkább arra kellene koncentrálni, hogy dolgozzuk fel azt, ami nálunk megterem. Mi most, ahelyett, hogy búzát termelnénk és feldolgozatlanul értékesítenénk, hozzátesszük a liszthez a tudást, az innovációt. 650 embernek adunk munkát, a termékeinket pedig Magyarországra, Csehországba, Romániába, Lengyelországba exportáljuk. Vagyis általunk megfordult a folyamat, hiszen korábban a felsorolt az országokból importáltuk ezeket a termékeket” 

– hangsúlyozza Ambrovics Ferenc. 

A családi pékséget az Ambrovics tervérek, Ferenc és György alapították 1991-ben egy forgóállványos kemencével. Először Ambropek néven, azután jött a fornettis korszak, az utóbbi időben pedig a Minit márkanévvel hódítják meg a világot. „Elektromérnök vagyok, automatizációt tanultam, a műszaki háttér érdekelt kezdetben. Kitanultam a pékszakmát, megszereztem a segédlevelet, azután pékmesterré váltam, és lett MBA-diplomám is annak érdekében, hogy a cégvezetésben is otthonosan mozogjak. Közben állandóan mentünk előre. Nemcsak a mával foglalkozunk, hanem a jövővel is. Szeretjük látni, mi várható négy-öt év múlva. Laci néhány napja prezentálta a velünk együttműködő banknak az elkövetkező öt évre a beruházási tervünket. Úgy lehet eljutni ide, ha valaki tudatosan előre tervez, készül a kihívásokra. Így ment végig az elmúlt 33 évünk. Krisztusi korban van a cég” – summázza Ambrovics Ferenc.

Tervezett generációváltás

A generációváltást ugyanígy alaposan megtervezték. László a bölcsészkaron, kommunikáció-történelem szakon tanult. Harmadéves lehetett, amikor egy apa-fia beszélgetésen, valahol Piliscsabán, egy parkban megemlítette, ő úgy érzi, nem akar középiskolai tanár lenni. 

Ezután László párhuzamosan már közgazdaságtant is tanult. Ferencnek egy kikötése volt, hogy a diploma után ne azonnal menjen hozzá dolgozni, mert akkor egy „szorgalmas amatőrtől” fog tanulni. Inkább lásson világot egy tradicionális nagyvállalatnál. Így terült a Deloitte könyvvizsgálóhoz, ahol lehúzott öt évet. Utána csatlakozott a családi céghez. 

„Egy-egy vállalatnál irdatlan mennyiségű pénzt fektetnek technológiai berendezések vásárlásába, millió-egy ügybe. Akár egy transzformátor beüzemelésével is képesek elszöszögni hónapokig, miközben úgy gondolják, hogy a generációváltás, ami viszont valóban meghatározó lehet a cég életében, majd valahogy meg fog történni egy szép keddi napon. Így nem szabad hozzáállni!” – hangsúlyozza Ambrovics Ferenc.

A Minitnél hároméves folyamat eredményeként történt meg az irányítás átadása-átvétele, 2020-tól vezeti László a céget. Az átmenet a kollégák számára is átlátható volt, mindent elkövettek azért, hogy az egész szervezet számára természetes legyen, ne sokkhatásként érje a munkatársakat. A generációváltás programját felrajzolták egy lepedőnyi lapra és kitették a táblára. Szétbontották negyedéves ciklusokra, milyen területekkel, milyen témákkal foglalkoznak majd.  Az utolsó háromnegyed évben pedig meghatározták, hogyan fog kinézni a konkrét átmenet. Milyen részlegek kerülnek elsőként Lászlóhoz. Abban az időben együtt lakták ketten az irodát, azután Ferenc, szimbolikus jelzésként is, átköltözött egy másikba. 

„A családi vállalkozásoknál az alapító általában úgy gondolja, hogy a fia-lánya majd ugyanazt csinálja tovább, amit ő kialakított. A mi esetünkben ez nem volt elvárás. A generációváltással az idők szavához is jobban sikerült alkalmazkodni, a folyamatos növekedéshez szükség van arra, hogy érezzük a kor igényeit”

 – hangsúlyozza Ferenc. 

„A váltás konfliktusok nélkül zajlott, és azóta alapítottunk egy új gyárat, aminek a szellemi atyja és megvalósítója az édesapám. Ő lényegében a napi irányításból nemcsak azért szállt ki, hogy átadja nekem az ügyvezetést. Tavaly óta azért dolgozik, hogy a karcsai gyárba egy teljesen új termékcsaládot vigyünk. A cég stratégiai irányultságát is alapvetően meghatározta ezzel, tehát igenis, most is érzi az idők szavát. Az alapítókat, a teremtő embereket, és édesapámat természetesen közéjük sorolom, nagy becsben kell tartani. Folyamatosan figyelni arra, amit mondanak. Nagyon fontos, hogy közöttünk legyenek, és azzal foglalkozhassanak, ami számunka is és a cég számára is hozzáadott értéket jelent” – teszi hozzá László. 

Akkor Ferenc kenyér lenne…

Az a bizonyos új termék pedig a kovászos kenyér. 

„Sajnos nem én nyertem meg a házi versenyt, mert akkor nem Oszkár kenyér lenne, hanem Ferenc kenyér. Három pék van nálunk, Bugár Oszkár, Németh Józsi és én. Hoztam egy gyűszűnyi kovászt egy magyarországi kézműves pékségtől. Elosztottuk három részre, és mindenki megcsinálta a maga kovászát. Folyamatosan etettük, egy egységnyi vizet és egy egységnyi lisztet adtunk hozzá, aztán megint és megint, végül egy hét után az anyakovászból elkészítettük a saját kenyereinket, és valóban Oszié lett a legjobb. Így lett Bugár Oszkár után Oszkár kenyér az új kovászos termékünk”

 – idézi fel Ferenc a legújabb innovációjukat. 

„Az egész Minit erről szól, az új gyárunk pedig főleg, hogy tradicionális, kézműves pékséget viszünk modern, automatizált környezetbe. Mi most kézműves kovászos kenyereket, és hosszú érlelésű pizzát is gyártunk automata gépsorokon. Lényegében a Minit egyik titka a sok-sok más közül az, hogy a pék tradíciókat, hagyományokat tiszteletben tartjuk, ezekre építünk, és ezeket egy modern, 21. századi környezetbe igyekszünk átültetni” 

– mutat rá László. 

A Minit minden terméke fagyasztott. Az Oszkár-kenyér is úgy kerül a vásárlókhoz, hogy megsütik, majd lefagyasztják. Egy-egy kamion elvisz harmincezer kenyeret a logisztikai központokba, onnan szállítják tovább az egyes boltokba, például egy szlovákiai Lidl-be. Ott az üzlet saját kemencéjében megmelegítik, utósütik 5-10 percig, amitől friss, ropogós és illatos lesz. 

„A sokkolásos technológia ma már észrevehetetlen marad. Ha elénk raknak két tányér borsólevest, és az egyikhez frissen szedtük a kertünkből a borsót, a másikat fagyasztott Bonduelle termékből készítettük, nem tudjuk megkülönböztetni, hogy melyik-melyik. Az általunk használt technológia ugyanilyen minőséget biztosít. Arról a kenyérről, amit megsütöttünk egy hónappal ezelőtt, lefagyasztottunk, és ma reggel a Billában utósütötték a Nagyabonyi úton, nem lehet megállapítani semmilyen kémiai, biológiai vagy egyéb módszerrel, hogy frissen sütötték-e, vagy pedig fagyasztott volt. Nem teszünk adalékot hozzá, nem úgy van az, hogy nagy gonddal készítünk egy kézműves őskenyeret, utána pedig belenyomunk egy halom mesterséges anyagot. Szó sincs erről. Maga a technológia, ahogy a fagyasztás, sokkolás történik, az a meghatározó. Erre speciális berendezéseink vannak” – hangsúlyozza Ferenc. 

A siker erős gyökerei

A Minitben jelenleg 200 terméket gyártanak, több fajta csomagolásban, így összességében 400 félével jelennek meg a piacokon. A saját fejlesztőcsapatuk folyamatosan alkot, minden hétfőn van fejlesztési gyűlésük, a legutóbbin éppen 22 féle új terméket kóstoltak meg. Ilyenkor sorban eldöntik, hogy megmutatják-e valamelyik vevőjüknek, vagy dolgoznak-e vele tovább, esetleg adatbankba, „inkubátorba” teszik, ahonnan bármikor újra elővehetik a receptet.

„A Covid idején sokan otthon akartak kovászos kenyeret sütni, közben ráeszméltek arra, hogy ez nem is olyan egyszerű dolog. Az a tendencia viszont a jövőben is megmarad, hogy az emberek a kovászos, tradicionális módon elkészített termékek felé fordulnak. A vásárlók a magas hozzáadott értékű termékeket fogják keresni a polcokon. Vagyis várhatóan egyre kevesebb kilós fehér kenyér fogy majd, és egyre több francia vajas croissant. Az is valószínűsíthető, hogy a vevők mindinkább kész terméket fognak keresni a boltokban, amit azonnal elfogyaszthatnak. A mi terjeszkedésünk, beruházási stratégiánk is ezekre a piaci folyamatokra épül. Tovább erősítjük a kovászos gyártást, és az olyan, snack típusú, ebédhelyettesítő ételekre is odafigyelünk, amilyenek például a modern szendvicsek” – vetíti előre László. 

„Nem Salto Mortale-kat ugrunk, és nem is kell azon izgulnunk, hogy túléljük-e a halálugrásokat. Mindig lépésről-lépésre haladtunk. Az angol gyep titka sem más, mint a rendszeres nyírás és öntözés. Viszont 2018-ban, amikor leégett a termelési bázisunk 90 százaléka, már olyan erős volt ez a gyep, hogy újra tudott zöldülni. Más cégeket egy ilyen katasztrófa biztosan térdre kényszerített volna. Nálunk azalatt az időszak alatt, amíg újra épült a gyár, senki nem mondott, fel, nem menekültek el az emberek, mert mélyek, erősek voltak a gyökereink” – vallja a Minit alapítója, Ambrovics Ferenc.