Egy álom valósult meg a levendulafarmmal

„Egy harmincöt áras területről van szó, háromezer tő levendulával. 2016 őszén ültettük ki családtagjaim segítségével. Szüleim mezőgazdasággal foglalkoztak, sokat segítettem nekik, így közel állt hozzám ez a fajta munka. 2004-ben azonban külföldön találtam munkát, hét évig óceánjáró hajón dolgoztam, majd hazatérésem után a vendéglátásban helyezkedtem el. Egy dunaszerdahelyi szállodában menedzserként vállaltam munkát. Hét év után szerettem volna saját vállalkozást indítani. Ekkor jött az ötlet, hogy szívesen létesítenék levendulamezőt a családi földek egy részén. Természetesen a szüleim és a feleségem azonnal megpróbáltak lebeszélni róla. Édesapám mintha előre látta volna, hogy nem lesz segítségem, nem lesz ki dolgozzon az ültetvényen. Be kell vallanom, részben igaza lett. Egyéni vállalkozó vagyok, jelenleg négy idénymunkás van a segítségemre, de bizony előfordul, hogy valamelyikük megígéri, hogy számíthatok rá, de mégsem jön el a megbeszélt időpontban” – mondta nevetve a Levandéria Tomášikovo levendulamező tulajdonosa. 

Levendula és méhek

Rémes Ferenc szerencsére nem hallgatott az intő szóra, és belevágott álma megvalósításába. Előtte évekig tanulmányozta, mivel jár a levendula termesztése.

„Nálunk nincs hagyománya ennek, nem volt kitől megtanulnom a szakmát. 2016-ban sikerült meggyőznöm édesapámat is, akinek a tanácsait meghallgatva és hathatós segítségével nyáron előkészítettük a földterületet, majd ősszel egy tihanyi őstermelőtől elhoztam a virágtöveket. Az első télen nagyon sokat aggódtunk, mi lesz a véznácska virágokkal, de szerencsére átvészelték a hideget és késő tavasszal szépen elkezdtek fejlődni. Június elején már vártuk az első aratást, amikor édesapám váratlanul meghalt. A családban ő volt a negyedik generációs méhész, ezért semmiképpen nem szerettem volna, hogy ez a 140 éve tartó hagyomány megszakadjon. Sajnos a külföldön töltött évek alatt nem állt módomban a méhészkedést az apámtól megtanulni, de szerencsére hamar felismertem, hogy nem áll messze tőlem ez a szakma, élvezettel csináltam. Az állomány kétharmadát azonban kénytelen voltam eladni, mert nem volt rá elég időm. A levendulamezőhöz így társult harminc méhcsalád, így a termékskála a mézzel is bővült” – mesélte Rémes Ferenc. Három kemény munkával teli év következett, a munkahelyén csak 2019-ben mondott fel az egyéni vállalkozó.  

Kezdeti nehézségek

„Eredetileg úgy terveztük, hogy a levendula virágjából csokrokat készítünk és azt fogjuk értékesíteni, de sajnos nem volt iránta érdeklődés. Szerettünk volna fogyócikket a levendulából, így kezdtünk bele a szörpfőzésbe. Ezzel sikerült áttörést elérni, egyre nagyobb lett iránta a kereslet” – mondta el a gazda. A termékek körét folyamatosan bővítették. A mostani kínálatban a szörp mellett már szerepel a szappan, a különböző ajándéktárgyak, az illatpárna és az illóolaj is.

„A szörp- és szappankészítést hosszas kutatómunka és kísérletezés előzte meg, közel 2 évig tartott, mire sikerült a megfelelő receptet kidolgozni. Az illóolaj Rábapatonán készül, nálunk ugyanis nincs olyan hely, ahol lepároltathatnám, saját lepárló berendezést pedig egyelőre nem tudok vásárolni”

– tudtuk meg Rémes Ferenctől. Elmondta, mostanra már elő tud állítani annyi terméket, hogy kitartson egész évben.

„A szörp nyáron készül, a szappant egész évben gyártom, az illóolajból pedig van annyi, amennyi elegendő egész évben. Ezen kívül akác-, virág- és levendulaméz van még a kínálatban. Az utóbbi nagyon közkedvelt mostanság. A visszamaradt akácmézhez levendulanektárt hordanak a méhek, amit a kipergetés után levendulaágyon érlelünk, vagyis friss virágot rakunk a mézhez, így megkapja kellő aromáját” – magyarázta a méhész.

Az illóolaj jó például fejfájásra, migrénre, álmatlanságra, a szúnyogok és más rovarok ellen, párologtatóba, fürdővízbe, továbbá izomhúzódásra, alap masszázsolajba keverve lazító-nyugtató hatása van. Kullancscsípéskor a rovar köré a bőrbe masszírozva a kullancs az erős illata miatt önként távozik. Az illatpárnák készítésében az egész család, a majdnem hatéves lánya és a hároméves fia is a segítségére van.

A levendulás szappan részben kecsketejből készül, amelyet a szemben lévő, Simkó Péter kecskefarmjáról szerez be Rémes Ferenc. A két vállalkozót rokoni szálak fűzik össze, unokatestvérek.

„A kecsketejtől zsírosabb, ezáltal a bőr számára táplálóbb lesz a szappan. Kimondottan jót tesz a nagyon száraz bőrnek. Aktív szénnel keverve arcra is készülnek szappanok. Az összes alapanyag – például kókuszzsír, olívaolaj – felhasználás előtt ehető, vagy a természetben megtalálható, tehát teljesen környezetkímélő az eljárás. A kész szappanokat csak egy darab papírral tekerem át, ami lebomlik a természetben, igyekszem kerülni a műanyag használatát”

– részletezte Rémes Ferenc, aki a termékek előállításához szükséges munkaeszközöket is saját maga készíti.

A beszélgetésünk végén büszkén, de nem dicsekedve mutatta meg annak az ajándékcsomagnak a fotóját, amelyet a Nagyszombat Megyei Önkormányzat készíttetett Zuzana Čaputová köztársasági elnök számára a tallósi levendulafarmon. Rémes Ferenc mosolyogva hozzátette, az ajándékcsomaghoz a díszkosarat is saját kezűleg festette fehérre, hogy jobban érvényesüljön benne a levendula szép lila színe.