Diagnózis után gyógyulás

Egykor úgy beszéltek róla: olyan ez a vidék, mint Magyarország kicsiben. Van benne hegy, völgy, sík mezők, erdő és bányavidék, folyók és patakok, városok, falvak és tanyák elszórva. Alig több mint száz évvel ezelőtt Európa közepének egyik legvirágzóbb magyarok lakta táján nem nagyon ismerték azt a fogalmat, hogy munkanélküliség, nyomorúság, romokban heverő gazdaság. A léniával húzott határok, a mesterséges leépítés ellenére sem sikerült tönkretenni ezt a vidéket. Szellemében legalábbis még nem. Hogy él és élni akar a vidék, arra példa az is, hogy Gömörország egyre erőteljesebben a köztudatba kerül, hogy értékfelmérő és értékmentő munka folyik, hogy a szűkös lehetőségek ellenére is gyarapodik. A diagnózist, mely fájdalmas tényeket állapít meg, már felállították, a vidék a gyógyulás útjára léphet.

A szellemi erők és a gazdasági háttér

A megyerendszer reformját ugyan nem vidéknek megfelelően valósították meg, mindenképpen jobb lett volna egy, a történelmi megyerendszer határait figyelembe vevő területi egység létrehozása az egykori Gömör-Kishont és Nógrád megyéből, de valami mégis elindult itt is. A jelek szerint Dél- Szlovákia végre az országos ipartelepítés és területfejlesztés szempontjából is újra érdekes tájjá vált. Várhatóan egy éven belül Rimaszombatban, Rozsnyón és Losoncon ipari park épül, újra lesz munkalehetőség. Az idegenforgalmat szolgáló uniós alapokból is érkezik ide tekintélyes tőke. A szellemi tőke is megerősödik ezzel együtt, a már létező, jó alapok elbírják a további fejlődést. Mire alapozható ez a vélemény? Arra, hogy egyre több szakmai fórumon hangzik el, a régió tenni akar, tenni tud és tesz is a fellendüléséért.

Két konferencia margójára

A fennállásának idén ötödik évfordulóját ünneplő Gömörország című folyóirat Hanván összegyűlt alkotó és támogató közönsége teljes összhangban megerősítette: a térség fellendítésének érdekében, az összefogás szellemében egy egységes, a politikai határokon átívelő, a helyiek érdekeit messzemenően figyelembe vevő régiófejlesztési programot kell kidolgozni. Ennek részelemei már léteznek is, szinte mindegyik gömöri kistérség rendelkezik kézzelfogható tervekkel, vannak bőséggel elképzelések, van hozzá vállalkozó kedv is, talán még a tőkeerőből mutatkozik némi hiány. Ez a legutóbbi azonban megszerezhető pályázati úton is. Minden résztvevő egyöntetűen azon a véleményen volt, hogy a fájdalmas diagnózisfelállítás után nem elég a sebeket nyalogatni, nem a panaszkodásnak van itt az ideje, nem az elesettségünket kell hangsúlyozni, hanem a tenni akarást. A másik konferencián, amelyet a Teleházak Szövetsége szervezett Csízben, szinte szóról szóra ugyanezek a gondolatok hangzottak el. Ha nincs munkahely, akkor teremteni kell, ha nincs pénz, akkor pályázni kell, ha nincs terv, akkor terveket kell készíteni. Álmodni kell és valóra váltani az álmokat. Ebben a valóra váltásban déli szomszédaink már kicsit előbbre járnak. Az ottani civil szerveződések szinte mindegyike már sikeres uniós pályázattal büszkélkedhet, szembetűnő az anyagi háttér ereje. A két konferencia összecsengése nem véletlen tehát.

Kell egy ország?

Nem kell megijedni, nem autonómia-törekvéseről, nem elszakadásról van szó, csak egy olyan virtuális ország megalakításának szükségességéről kell elgondolkodni ezen a vidéken, amely méltó kereteket ad az itteni élethez, anyagi és szellemi szinten egyaránt. Hogy Gömörországnak fogják-e hívni, vagy másnak, ezt még nem lehet tudni. Annyi biztos, konkrét igény van arra, hogy az ezen a vidéken működő polgári társulások, gazdasági szerveződések, kulturális egyesületek, szakmai társulások közösen lépjenek fel, egyeztetve érdekeiket, céljaikat, összpontosítva erejüket. A lehetőség adva van, az igény erősödik, a folyamat elindult. Ebbe természetesen komoly szerepet kap a regionális és a helyi politizálás, az idén megyei önkormányzati választások lesznek, ennek előszele már érezhető. Ha most nem kapcsolódik be a folyamatba a polgári szemlélet, a józan gondolkodás, a civil kurázsi, akkor újabb fél évtizedre megtorpanhat az áhított fejlődés. Már csak azért is, mert a döntéshozatal folyamatából kimaradhatnak azok, akikről majd megyei szinten döntenek mások. A térség legégetőbb problémaköreként az itt nagy számban élő cigányság kérdése többször felmerült. Élő példa: míg Almágyon, a megye nagy múltú, gazdag hagyományokkal rendelkező községében, ahol több mint 700 lakos él, pár év múlva az előrejelzések szerint már nem lesz elsős magyar kisdiák, addig egy alig 300 lakosú, döntő többségében magyar anyanyelvű romák által lakott kisközségben, Baracán folyamatosan növekedik a magyar iskola létszáma. Az itt élő rámák sorsának jobbra fordulása nélkül fölösleges a régió fellendüléséről beszélni. A Gömörország című folyóirat fennállásának ötödik évfordulóján és a Teleház Szövetség konferenciáján tehát nem csak a papíron létező tervekről volt szó. Emberi kapcsolatok köttettek, ennek kell majd teret és helyet találni. Kell hozzá jó adag civil kurázsi, együttműködési hajlam, a gazdasági fejlesztések megvalósítása. A diagnózis megvan, itt az ideje a gyógyulásnak.