Derűlátás, erős hit, nagyvonalúság és elegancia

A lengyelek nem táplálnak előítéleteket más nemzetek iránt, és őszinte kíváncsisággal érdeklődnek minden irántSomogyi Tibor felvétele A lengyel mindenben a jót és hasznosat keresi, és ennek köszönhetően a jég hátán is megél, és ott is táncol. Természetesen, lakkcipőben és szmokingban, mert az elegancia és a külcsín a lengyelek számára mindennél fontosabb. Olyannyira, hogy akkor is képesek hitelre minőségi ruhát venni, amikor már nyakig eladósodtak. Szinte valamennyien többet költenek, mint amennyit keresnek, de ezen nemigen törik a fejüket. A fontos az, hogy bulikra mindig telik, a többi meg majd lesz valahogy. És lesz is, mert amikor már nagy a szükség, egy baráti gesztus, egy jó ötlet vagy egy jövedelmező üzlet formájában megérkezik a segítség is. Erre szokták mondani, hogy a lengyelek kegyelemben élnek.

Magyar sziget Krakkó szívében

Pászt Patrícia, a magyar kultúrát népszerűsítő Krakowia Expres Alapítvány vezetője szintén kegyelemben él közöttük. Mással nemigen tudná megmagyarázni, hogy a kezdeti magyarországi elutasítás ellenére és ilyen csekély támogatásból már öt éve működik a kis iroda a Főtér melletti Bracka utcában. „Édesanyám lengyel, Magyarországra ment férjhez, és általa természetes volt a kötődésem a lengyel kultúrához – mondja Patrícia. – 2000-ben Krakkó volt Európa kulturális fővárosa, akkor kijöttem egy évre, és úgy megszerettem a várost, hogy mindenképp ki akartam venni a részem ebből a hallatlanul gazdag kulturális életből. 2001-ben hoztam létre a Krakowia Express Alapítványt azzal a céllal, hogy a lengyeleknek és elsősorban az itt tanuló fiataloknak mutassak meg a magyar kultúrából valamit. A lengyel intézmények és szervezetek nagyon nyitottak voltak az együttműködésre, a kezdetektől érdeklődtek a rendezvényeink iránt, és jöttek a saját ötleteikkel, de Magyarországon inkább értetlenséggel és elutasítással találkoztam, mint támogatással. Eleinte nem értettem, mi kifogása lehet bárkinek az ellen, hogy itt néhány lelkes magyar egyetemistával fotókiállításokat, magyar filmszemlét, koncerteket, nyelvtanfolyamot szervezünk, hiszen örülni kellene minden egyes alkalomnak, ahol Magyarország és a magyar kultúra megmutatkozhat, de aztán rájöttem, hogy ez nem így működik. Ebben is különbözünk a lengyelektől, mert a magyarok, ha azt látják, hogy valami kiemelkedik az átlagból, azonnal lenyesik, míg a lengyelek odamennek, és segítik, hátha ők is profitálhatnak belőle. A lengyel negyvenmilliós nemzet, Krakkó pedig nyolcszázezres város – hatalmas piac minden magyar turisztikai vállalkozás számára, mégis alig tudtam néhány hazai céget rávenni, hogy jöjjenek el az itteni idegenforgalmi nagyvásárra. Mintha még mindig azt hinnék, hogy ez egy szegény nép, pedig ez nem igaz, a lengyelek jobban élnek, mint a magyarok, mert jobban akarnak élni. Itt mindenkire átragad ez az optimizmus, ezért nem adtam fel én sem. Most hárommillió forint éves támogatást kap az alapítvány a Magyar Kulturális Örökség Minisztériumától, ez épp csak a rezsiköltségekre elég, a többit úgy kell rendezvényről rendezvényre összekunyerálni. De ha látom, mennyi fiatal gyűlik össze valamelyik rendezvényünkön, már gondolkozom is a következőn.

Nem panaszkodnak, cselekszenek

Egész Lengyelországban ötszáz, Krakkóban talán ötven magyar élhet, többnyire házasság útján kerültek a Visztula parti városba. Rajtuk kívül évente tíz-tizenkét magyar egyetemista tanul ösztöndíjasként a Jagelló Egyetemen – javarészt ők is lengyel-magyar vegyes házasságokból származnak. Magyar kisebbség nincs Lengyelországban, mint ahogy más kisebbség sincs – a lengyelek valószínűleg ezért nem táplálnak magukban más nemzetek iránti előítéleteket, indulatokat, és őszinte kíváncsisággal érdeklődnek minden iránt, ami más, mint az övék. A magyar kultúrából leginkább a film érdekli őket – a Krakowia Express filmszemléjét már negyedik éve szervezték meg öt lengyel városban, de fogékonyak a képzőművészetre és a zenére is. „Mindenből inkább a mait, a korszerűt, az előremutatót keresik, nem egy nosztalgiázó. Lengyel népzenét például csak elvétve lehet hallani, itt a folklór egyáltalán nem hatja át úgy a hétköznapokat, mint nálunk. Az a kevés népdaluk pedig, amit a fiatalok is ismernek, mind vidám. A lengyel barátaim teljesen elképedtek, amikor elénekeltem nekik a „Látod édesanyám, látod édesanyám, mért szültél a világra. Inkább dobtál volna, inkább dobtál volna a zavaros Tiszába” kezdetű dalt, és lefordítottam a szövegét. Távol áll tőlük a sírva vigadás, nem sajnálkoznak maguk felett akkor sem, ha valami nem sikerül, hanem azonnal megpróbálják másként. Érdekes módon az üzleti szellem és racionalitás nagyon jól párosul az álmodozó művészalkatukkal. A színházuk és a szépirodalmuk különösen sokrétű, színes, nem véletlen, hogy annyi neves írót adtak a világnak. Krakkóra pedig kiváltképp jellemző ez az alkotó légkör, ez a város szinte állam az államban.

A városba látogató idegen valóban akár egy nap alatt is képes átérezni ezt a különös hangulatot, könnyen beilleszkedik a mozaikképbe, amely a Fő téri kocsmákban söröző diákokból, a Visztula partján piknikező családokból és a macskaköveken sietve lépdelő papokból, apácákból áll össze.

Papok, apácák városa

A vallásosságukról híres lengyelek közül mindenki kiválaszthatja a habitusának megfelelő lelkipásztort és egyházi közösséget – a lakosság kilencvenöt százaléka aktív vallási életet él. A tekintélytisztelő idős emberek például vezetőjükként tekintenek a plébánosukra, és tekintélyes összegekkel támogatják az egyházat vagy a Rádio Maryja nevű, ultrakonzervatív vallási adót. Van, aki az egész vagyonát erre a rádióra, vagy inkább a vezetőjére, Tadeusz Rydzyk atyára testálja, – sokak szerint ez az ország legjövedelmezőbb vállalkozása. A fiatalok már kritikusabbak, de ők is csak az egyházat és a papokat bírálják, az, hogy szükség van a hitre, mindenki számára egyértelmű. Ebből kifolyólag nincs is olyan a napszak, amikor Lengyelországban ne lennének tele a templomok. Krakkóban mintegy százötven templom található, mindegyikben reggeltől késő éjszakáig miséznek, az emberek betérnek munka előtt, munka után, még bevásárlás vagy séta közben is, hogy elmondjanak egy imát. A város diáknegyedében természetesen szintén van templom, a kollégiumok lakói itt imádkoznak a sikeres vizsgákért. Egy esti diákmisére mi is betértünk. Utánozhatatlan hangulata volt, ahogy a sok fiatal gitárzene mellett énekelt. Volt, aki csak néhány percre tért be könyvekkel a hóna alatt, letérdelt, és elmondott egy imát. Országszerte nagyon kedveltek és látogatottak például a rekollekciók – a nagy egyházi ünnepekre való felkészülések. De van már Lengyelországban papok által vezetett színtársulat, számítógépes kurzus és turisztikai szakkör is. Sokatmondó az is, hogy papok és világi hívők írják az egyik legszínvonalasabb lengyel hetilapot – a Tygodnik Powszwechnyt, és egyáltalán nem csak vallási témákkal foglalkoznak, hanem szakavatottan, a mélyebb összefüggéseket keresve elemeznek minden társadalmi folyamatot. A politika a templomokból sincs kizárva – amennyire a hétköznapi élet része a vallás, annyira a vallási életnek is része a hétköznapok minden gondja-baja.

A látszat mindenek felett

„A lengyelek nem félnek a kockázattól, mindenki vállalkozik, seftel, külföldön vállal munkát, és ha úgy kívánja a helyzet, egy kis simlisségtől sem riad vissza. Óriási a korrupció, mindent el lehet intézni, a szociális juttatásoktól a korengedményes nyugdíjig, és kicsi az esélye, hogy kiderül, mert az adminisztráció nem az erősségük. A családokban természetes a munkamegosztás, a férfiak mosnak, takarítanak, főznek, de itt a főzésnek sem kerítenek akkora feneket. Öt éve élek itt, de még nem láttam megfáradt, ápolatlan, cekkereket cipelő nőt az utcán, pedig legalább két-három gyereket vállalnak. A válás még mindig nagyon ritka Lengyelországban, és nem csak a vallásosság miatt, hanem azért is, mert a házaspárok többet törődnek egymással. Az illem és a jólöltözöttség mindenek feletti erény – Magyarországhoz hasonlítva talán túl formálisnak tűnhet ez a társadalom, de megvan a varázsa. Csak az uram, hölgyem megszólítás elfogadott, az iskolások hölgyemnek szólítják a tanító nénit, és az egyetemisták is magázódnak, ha nem ismerik egymást. Itt nincs az az általános hátbaveregetős tegeződés, haverkodás, és a forma kihat a tartalomra is. Mindenkinek kijár a tisztelet, mindenkinek jogában áll a saját elképzelései szerint élni, és azt hiszem, az erős hitükön kívül ez a nagyvonalú elegancia az, aminek köszönhetően a lengyelek minden bajból győztesként kerülnek ki.” A lengyel elegancia és szépérzék élelmiszerüzletekben takarosan elrendezett és kidekorált salátástálakban is megnyilvánul. ĺzelítőt kapunk a lengyel konyhaművészetből is – megkóstoljuk a céklalevest, a borscs lengyel változatát, a zsurekot és a hússal töltött rántott palacsintát is. Finomak, de Patrícia szerint ezzel ki is merül a kínálat. Krakkót nem a konyha és az éghajlata miatt szerette meg, de a város színes forgataga az egyhangú menükért és az esős, hűvös nyarakért is kárpótolja.