„Csupán egy lépésre vagyunk attól, hogy megszabaduljunk a nyavajgástól” (KÉPEK)

Az egész napos kirakodó vásár keretén belül összesen 30 árus foglalta el helyét már a reggeli órákban, majd 10 órakor Both Enikő a kineziológus nagy előadóteremben hivatalosan is megnyitotta a programot. A rendezvényre közel 200 jegy kelt el, és idén is párhuzamosan zajlott a vásár és az előadássorozat. Elsőként, délelőtt fél 11-től Kádár Szilvia kineziológus beszélt arról, hogy hogyan szabadulhatunk meg az életünket megkeserítő stressztől és a hétköznapi problémáinkról, majd Viszlay Anita író, numerológus állt a közönség elé, aki életünk történéseinek fizikai megtestesüléséről értekezett. Az egy órás ebédszünet alatt különféle ételek és italok közül válogathattak a látogatók. Az elkészült vegán menüt és a frissítőket a belépő ára nem tartalmazta, ám több árus is kínált olyan harapnivalókat és frissítőket, melyekkel a jelenlevők csillapíthatták éhségüket és szomjúságukat.

A szünetet követően, délután 2 órától Demján-Antal Judit, az Életfa tanfolyam képviselője beszélt a belső és külső idő érzékeléséről, és az emberi sejtekről, majd Kereszty András, a Tudatosság Iskolájának alapítója tartott előadást a mindennapi életünkben szerepet játszó tudatosságról és a spiritualitásról. Végül pedig Laár András humorista, buddhista pap és Paulinyi Tamás író, költő nem csak a buddhizmus tanainak alapfogalmairól és a költészet szépségéről beszélgettek a közönség előtt, hanem az előadás végéig eljutottak az üresség fogalmától a szubatomi szinteken keresztül egészen Afrikáig is.

Volt szerencsém végighallgatni az utolsó két előadást, melyekben magvas gondolatok fogalmazódtak meg. Kereszty András kiemelte, hogy aki traumákat és az ahhoz kapcsolatos fájdalmakat és a szorongásokat őrizgeti magában, az egészségével fizet érte.

„Az, hogy mit látsz az elméden keresztül, milyen világot veszel észre, az a te döntéseden múlik. Az elme hozza létre a világot. Ha azt gondolom hogy rossz, akkor rossz, ha jót, akkor jó. Az elme egy szűrő: fájdalmas, veszélyes, önkorlátozó hitrendszer mindannyiunkban van. Ha ez működik, akkor nem a megoldást látom, hanem azt, amit kivetítek. Ebben a pillanatban is hálát adhatnál 200 dologért, és panaszkodhatnál 200 dologért. Amelyikre gondolsz, annak a megvalósítási esélye növekszik. A félelem vonzza a félelem tárgyát, a reménység vonzza a reménység tárgyát”

– részletezte, majd hozzátette, hogy ez utóbbi állítást a mai tudomány is bebizonyította már.

Felhívta a figyelmet a hálaadásra, arra figyelni, ami saját magunknak jó. A hála a pozitív teremtés. Azt ajánlja, hogy vetítsük előre az elménk tartalmát, azt lássuk meg, ami helyes, ami előremutató, mert ezzel is azt teremtjük meg, annak adjunk energiát, hozzunk létre magunk körül egy olyan helyet, ahol öröm élni, ne egy olyan helyet, ahol rossz.

„Amit nem tudunk, annak a szolgái vagyunk amit ismerünk, annak az urai” – idézte a régi bölcsességet. „Nem az vagy, amit eddig tettél, hanem az, aki mostanra lettél. A kérdés az, hogy mostantól hogyan lesznek a dolgok. Ha el is ítélsz a múltadban dolgokat, már hiába, akkor csak annyit tudtál tenni. Dönts arról, hogy mi lesz az elmédben, próbálj a megoldásban gondolkodni. Kezd el azt az életet, amit szeretnél”

– mondta el Kereszty András. Kissé félve ejtette ki a közönség előtt azt a mondatot, hogy „mindig te vagy a felelős!”, mire többen is bólogattak a sorok között. A félelem, a magány, az önbizalomhiány, az elkülönülés és az önzés helyett azt tanácsolta, hogy erősítsük magunkban és egymásban az összetartozás érzését, érintsük meg egymást többet, nevessünk, foglalkozzunk a lelki egészségünkkel, adjunk hálát, tegyünk a saját boldogságunkért, és tekintsünk nagyobb bizalommal az életünkre és egymásra.

„Tedd meg azt, ami neked fontos, ami téged örömtelibbé tesz” – hangsúlyozta

Laár András és Paulinyi Tamás előadását nagy érdeklődés övezte, voltak olyanok, akik az egész napos rendezvényen belül csak erre az egy előadásra váltottak jegyet. A páros fő témája az üresség volt.

„Csupán egy lépésre vagyunk attól, hogy megszabaduljunk a nyavajgástól és a gyötrődéstől. Az élet egy folyamatos zaklatás, már felkelés után kezdődik a megfelelési kényszer. Például egy nőnek a szülés után 3-4 hónapig nincs alvás. Utána jobb lesz, de a gyerek nem múlik el. Ott marad és nyomja a dolgait. Ott a sárga csekk, a munka. Ettől a zaklatástól meg lehet szabadulni az üresség nézetével. Ez a sunyata, de ez nullaság inkább, mint üresség. Az üresség az valami hiányt sejtet. A nullaság pedig bármi lehet, végtelen potenciál van benne. A dolgoknál előbb volt az egy és utána a kettő. Töredezés révén keletkeztek a számok és minden más is. Volt egy nagy egy, az első létező, az töredezik annyi minden felé, ami van”

– mondta Laár András, majd tudományos fogalmakkal is elmagyarázta ezt. Kifejtette, hogy a szubatomi részecskéket azért lövik egymáshoz a tudósok, hogy az utolsó hasadásnál megtalálják a legkisebb részecskét. Végül arra jutottak, hogy ez nem is egy részecske, hanem csak egy rezonális tér. A tér pedig intelligens. Az idő kérdését is hozzákapcsolták a magyarázathoz.

„A múlt nincs. Annyira elmúlt, hogy nincs. Ami alatt figyeled a mostot, már múlik el. Nincs neki vanása. Nincs olyan, hogy van. Valójában nem történnek meg a dolgok, mert amikor megtörténnek, már múlik el. Nincs olyan pont, ami megmarad”

– fejtette ki a humorista zenész. A kvantumfizikusok kijelentették, hogy az, amit nem tapasztal senki, az nincs.

„A vanás elsődleges feltétele a tapasztalás. Eddig azt hittük, hogy van valami, és a mi tudatunk erre reflektál. Nem lehet az anyag terméke a tudat, a dolgok nem lehetnek az anyag termékei. A tudat az elsődleges, ott élünk a tudatban. Minden jelenség ott van, az érzet, az akarat, a gondolat és a szándék, a tapasztalat. A hozzáállásunk pedig alapvetően befolyásol mindent”

– magyarázta el Laár András. Paulinyi Tamás erre reflektálva hozzátette, hogy a jelen egy olyan pont, aminek nincs kiterjedése. Egy kiterjedés nélküli pont, vagyis egyszerűen nem létezik a jelen.

„Nem cipel az ember akkora terheket, mint amit valóságnak érez” – mondta.

A csaknem másfél órás előadásban megjegyezték a rezgés hatalmas jelentőségét, ehhez először is elmagyarázták a „mantra” jelentését. A szanszkrit eredetű szó első része a „man” azt jelenti, hogy elme, míg a „tra” toldalék eszközt jelent, így egyben pedig annyit tesz, az elme eszköze, amit az ember verbálisan ismételget.

„A rezgés a kulcs mindhez. Egyszerre végtelen univerzumokban élünk. Ahogy valaki elképzeli, az egy valóságos univerzum. Ő úgy tapasztalja és mi emberek, nem egyformán tapasztalunk. Ne lőjük le egymást, kérem! Ne gyűlölködjünk, kérem! Igyekszem én is nem gyűlölködni. A lényeg, hogy én érezzem magam jól, lássam a világot helyesen. Százszor fontosabb a szeretet. Százszor fontosabb, hogy szeressük egymást, vagy az, hogy ki hogy gondolkodik. Az összes sor hibás, az összes ösvény. Rossz irányba megy úgy, ahogy van. De a mantrával meg lehet változtatni a dolgokat”

– tette hozzá Laár András. Elmondták, hogy mindenkinek van az alap univerzumában egy saját óm/aum hangja, amivel megmozgathatja és befolyásolni tudja azt.

A résztvevők beszélgethettek a fesztivál előadóival, feltehették kérdéseiket és a kirakodó vásár melletti tanácsadókhoz is elmehettek, ahol külön fülkékben fogadták az érdeklődőket. Legvégül pedig még a KFT zenekar híres dala, az Afrika is felcsendült Laár András előadásában.