Csodák vannak: húsz éves az Alistáli Művészeti Alapiskola

„Húsz év, egy ember életében is a felnőtté válás időszaka. Egy intézmény számára szintén nagykorúságot jelent” – kezdte beszédét az Alistáli Művészeti Alapiskola megalakulásának 20. évfordulójára rendezett ünnepségen az igazgatónő Oros Márta. Annak idején többen is kételkedtek abban, hogy ennek, a művészeteket oktató, terjesztő intézménynek, ráadásul falun, van-e létjogosultsága, hiszen 10-15 kilométeres körzetben több hasonló is működött évek óta. Azt, hogy nem volt ok aggodalomra, mi sem bizonyítja jobban, mint ez a jubileum, valamint az is, hogy a diákok létszáma egyre csak emelkedik. Az átlagos, 170-180 diáklétszám, ebben az évben 230 diákra szökellt.

A múlt század 1970-80-as éveiben, ha valaki zenei műveltségre vágyott, vagy hangszeren szeretett volna megtanulni játszani, Alistálról Nagymegyerre volt kénytelen utazgatni. Több éves erőfeszítés után sikerült Kolenčik Anna – Anka néni és a hozzá csatlakozó kollégák erőfeszítésének hála, elérni először azt, hogy kurzusok, tanfolyamok keretén belül tanulhassanak a zenélni vágyó diákok Alistálon, majd 1996-tól, hivatalosan is megnyílt a Nagymegyerről kihelyezett osztály a faluban. Azt, hogy ez megvalósulhatott, nem kis mértékben segítették a szülők, a faluvezetés, az önkormányzat képviselői, de a nagymegyeri zeneiskola igazgatója is. Ez a támogatás, mind a szülői munkaközösség, valamint a falu vezetése felől mind a mai napig tart. Majd 2003-ban bekövetkezett az addig elképzelhetetlen csoda: a 2003/2004-es tanévben elindult egy teljes szervezettségű, önálló, művészeteket tanító iskola, zene, rajz, tánc és képzőművészeti szakokkal. Az első tanévben a létező állami alapiskola termeiben folyt az oktatás, majd a 2004/2005-ös tanévre saját tantermeket kaptak a művészetek.

A bensőséges ünnepség keretén belül megemlékeztek az elmúlt évek valamennyi lelkiismeretes és önfeláldozó pedagógusáról, több mint 52-en tanítottak Alistálon az elmúlt húsz évben.

„A húsz éve megkezdett művészeti nevelés hatása érezhetően jelen van községünk életében, hiszen ez egy csodálatos, nyitott iskola, tele tartalmi gazdagsággal és sokszínűséggel, igényességgel és tehetséggel felvértezve” – fogalmazta meg beszédében Horváth Tamás polgármester. Majd megköszönte Lengyel Zsuzsanna volt és Oros Márta jelenlegi igazgatónők önfeláldozó, fáradságos munkáját a művészeti iskola hírnevének öregbítéséért és nem utolsó sorban az iskola mindenkori pedagógusainak, diákjainak, szülőknek és a község önkormányzatának az elszánt alkotó munkát, amellyel megteremtették és felépítették ezt a nem mindennapi művészeti iskolát.

Befejezésként álljon itt egy Rabindranath Tagore mondás, amelyet Lengyel Zsuzsanna, egykori igazgatónő idézett beszédében. Nemcsak azért mert szép és igaz, hanem azért is, mert teljes mértékben összefoglalja az Alistáli Művészeti Alapiskola ars poeticáját: „Aludtam, és azt álmodtam: az élet, öröm. Felébredtem, és azt láttam: az élet, kötelesség. Dolgoztam, és azt láttam: a kötelesség öröm."