Csehszlovák dizájn – Időutazás a kassai Fő utcán

Minden masszív volt, erős, komoly motorral felszerelt, és nem spórolták ki belőle az anyagot, legalábbis eleinte. Csak idő kérdése volt, mikor jut eszükbe a muzeológusoknak felkutatni és vitrinbe tenni a sok túlélőt.

A kassai Műszaki Múzeum bejárata fölött öles plakáton a következő olvasható: „A csehszolvák elektromos eszközök formatervezése 1950–1980”.

Ki itt belép, azonnal beszippantja az időgép. Az első minibojlerek valóban annak néznek ki, a sarokban ülő teremőr néni pedig szakértővé előlépve büszkén mutogatja, mi minden van meg neki odahaza a kiállított tárgyakból. Meghatódva lép az 1956-ban gyártott ETA porszívóhoz, és közli, hogy ilyet kapott nászajándékba 1960-ban, ma pedig a hétvégi házukban használják. Én sem hagyom magam, eldicsekszem vele, hogy a mi családunkban PREMALUX márkájú kvarclámpa is volt, amit „Hegyi napfény” fantázianéven forgalmaztak, és segítségével az ember megspórolhatta a tátrai kirándulást. Csak arra kellett ügyelni, hogy a védőszemüvegtől ne keletkezzenek mókás fehér monoklik a szem körül. Kiselőadásomnak megvan a hatása, a néni elismerően bólogat, a kvarclámpa tényleg státusszimbólum lehetett, majd megkérdem a szüleimtől, hová tették.

A tárgyak mellett a falon korabeli reklámfotók és szlogenek, valamivel bugyutábbak és fantáziátlanabbak, mint a hasonló magyarországi propagandaanyagok, de például az a kép, amelyen egy csinibaba szexisen a dereka köré csavarja a porszívó csövét, valóban telitalálat. A háziasszonyoknak vicces képek segítségével mutatták be, hogyan vehetik hasznát férjüknek a konyhában. Ne konyhakést adjunk a kezükbe, hanem konyhai robotgépet. Ne seprővel dolgoztassuk őket, hanem modern porszívóval. A korabeli marketingszakemberek abból az evidenciából indultak ki, hogy az erősebb nemet minden elektromos bizgentyű nagyon érdekli, és tesztelés gyanánt szinte észrevétlenül el lehet velük végeztetni a házimunka javát.

Van itt villanyrezsó 1953-ból, koffer-lemezjátszó 1967-ből, a „levehetős ajtajú NDK turmixgép” hazai változata, űrbéli mobiltelefonhoz hasonlító minivasaló, és persze a Hi-fi torony elődje, a tetemes méretű tévé-lemezjátszó-rádió hármas egység, amelyet egyébként csupán egy évig, 1960–61 között gyártott a Supraphon. (Akinek van otthon ilyen, nagyon vigyázzon rá, mert meglehet, hogy öt év múlva két DVD-lejátszót vehet az árából).

A teremben sétálva olyan szeretetteljes nosztalgiát érez az ember, mint amikor szülei gyermekkori fényképeit nézegeti. Nincs mit tenni, valamiért szépnek látja ezeket a tárgyakat. Emlékek jönnek elő valahonnan mélyről. Egyszerre mosolygok és szörnyülködöm a dizájnerek bájosan bumfordi „alkotásain”. Az ötvenes években tervezett dolgokon még látni a vehemens igyekezetet, az „új kor új kihívásainak” való megfelelni vágyást, a buzgó lépéstartást a nyugattal. Aztán ahogy haladunk az időben, egyre csupaszabb, célirányosabb a forma, egyre kevesebb az anyag és több a kompromisszum szülte kényszermegoldás. A termékek smoncák, rútak, szánalmasak. Arról nem is beszélve, hogy az ipari kémkedés nálunk is üzemszerűen folyt, a szocialista formatervezők gyakran koppintottak le nyugati formákat, minimális változtatással. Néha odaírták, hogy „francia minta alapján”, néha nem, licencet pedig csak a keleti blokkon belül vásároltak, így készült például a számos háztartásban ma is meglévő Supertatramat mosógép.

A kiválóan összeállított kiállításnak van egy negatív tulajdonsága is. A harmincon túli látogatónak lépten-nyomon rá kell döbbennie, milyen öreg is ő valójában. Amikor például megláttam saját otthoni vasalómat, alatta a felirattal, miszerint „Vasaló a 20. század 80-as éveiből”, kissé elszomorodtam. Megnyugvást csak a harmadik terem hozott, amelyet az ETA vállalat legújabb fejlesztésű háztartási eszközeinek szenteltek. Ez itt nyilvánvalóan a reklám helye akar lenni, nézzék, emberek, hová fejlődtünk! Csupa üveg fürdőszobai mérleg, asztali ventilátor, hipermodern porszívó 2003-ból, áramvonalas gázrezsó 1999-ből. Mindez gondosan vitrinbe helyezve. Ugye nem nehéz kitalálni, mi futott át az agyamon? Hát persze, hogy a mai tizenévesekre gondoltam, akik negyed század múlva ugyanúgy fognak nosztalgiázni egy hasonló kiállításon, mint én a kassai Műszaki Múzeumban. Aki viszont most kíván utazni az időben, október 10-ig megteheti, hétfő kivételével naponta.