Bővítette üzemét a Fragicslov Kft.

A futballpályához közeli három csarnok után a város másik végében, a Bernecei utcában, a régi malom mellett nyitotta meg három újabb csarnokát a bútorgyár. Kempf Zsigmond igazgatóhelyettes elmondta, a belga Recor csoport először Salgótarjánban alakította meg leányvállalatát, a Sinia Kft.-t 1994-ben, majd Ipolyságon is megalakult a Fragicslov Kft. 1997-ben. Kezdetben a huszonegyezer négyzetméteres területen két ezernégyszáz négyzetméteres üzemcsarnok épült, majd 1999-ben egy ezerháromszáz négyzetméteres új csarnokkal bővült a bútorgyár. Akkor még nem szereltek össze komplett bútorokat, de a Belgiumból érkezett bőrt szabták, varrták és ragasztották. 2004-től a Bernecei utcában lévő magtárat és a hozzá tartozó területet vették bérbe a magántulajdonostól, s 1200 négyzetméteren az asztalos-részleg is működni kezdett. A bútorok favázát gyártották és szerelték össze, s napi hat-hét alkalommal szállították föl a futballpálya melletti üzemrészbe, ahol akkor még a kárpitozók dolgoztak. Kempf Vilmos szavai szerint gyakorlatiasabb megoldásnak tűnt a kárpitozó-részleg leköltöztetése az asztalos-részleg mellé, hiszen így megspórolhatták a favázak szállítását, a kész bútort rögtön a kamionokba lehetett rakni. 2004 októberében kezdődött a harmincöt milliós beruházás, melyet a cég önerőből, egy fillér állami támogatás nélkül valósított meg. Az új csarnokokat a kivitelezési munkákat végző komáromi Delko Kft. vezetője, Milan Bilka mutatta meg. A Fragicslov Kft. tavaly augusztusban vásárolta meg a hozzávetőleg tizenkétezer négyzetméteres területet. Bilka mérnök elmondta, először októbertől februárig az asztalosműhely bővítését végezték el, ez egy ezerkétszányolcvan négyzetméteres csarnok, majd a száz négyzetméterrel nagyobb kárpitozó részleg készült el, végül a raktárként és expediálóként szolgáló kétezerháromszáz négyzetméteres csarnok is elkészült. Ehhez a csarnokhoz épültek hozzá az új irodahelyiségek, ahová november első napjaiban költözik le az igazgatóság. S az irodahelyiségek fölött kiállítótermet is berendeznek. Milan Bilka szerint legalább tizenkétezer köbméter földet kellett megmozgatni ahhoz, hogy a háromezer négyzetméter területű úthálózat, a csatornázás, gázvezetékek, egy új trafóállomás, a csarnokok kiépülhessenek. Az udvaron található a régi garázsépületekből kialakított nyersfaraktár. Kempf Vilmos tájékoztatása szerint pillanatnyilag százhetven fő fölött van a cég alkalmazottainak a száma. Ebből kilencven–száz ember dolgozik a három régi csarnokban, negyvenöt varrónő, harminc szabász és a bőröket előkészítő vágók. Az új részlegekben hetven–nyolcvan ember vesz részt a gyártásban. Az év végéig a bútorgyár teljes kapacitással szeretne működni, ez azt jelenti, hogy még az idén körülbelül negyven főt alkalmaznak, tizenöt varrónőt, tíz bőrszabászt, és a kárpitozó és favázgyártó részlegbe is várnak tizenöt embert. A megrendeléstől függően napi negyvennyolc–ötven kisebb-nagyobb ülőgarnitúrát gyártanak az üzemben, körülbelül öt–nyolc típust. A bútorok azonnal nyugat-európai üzletekbe kerülnek, főként a Benelux államokba, de Franciaországba és Nagy-Britanniába is. Egy héten kétszer jön Belgiumból bőrszállítmány, s ebből fele-fele arányban varrnak a saját kárpitozórészleg számára és a belga anyacégnek. A varrónők bőrrel és szövettel dolgoznak. Eddig Szlovákiában csak bőrbútorokat gyártottak, de jövőre a szövetkárpitozásra is át akar térni az üzem, mert van rá igény. Jövőre úgynevezett relax-foteleket is gyártani kezdenek Ipolyságon, s a még távlatibb tervek közé tartozik, hogy a belföldi és a szomszédos országok piacain is megjelenjenek a gyár bútorai. „Idén sokat építettünk, most már az a feladatunk, hogy stabilizáljuk a minőséget és fokozzuk a gyártást” – összegezte Kempf Vilmos.