Bősön többen zúgolódnak a menekültek viselkedése miatt

„Mióta itt vannak, sajnos egyre kevesebben járnak hozzánk vásárolni a faluból” Somogyi Tibor felvételeBős határában, a vízerőmű felé vezető út mellett található az idegenrendészeti hivatal menekülttábora. A régi munkásszállókból átalakított épületekben jelenleg főleg bangladesi, indiai, afgán, pakisztáni és iraki menekültek élnek. A falubeliek a balkán háborúk idején idegenkedve fogadták a tábor alapítását. Viszonyuk a folyamatosan cserélődő menekültekhez azóta is eléggé megosztott. Nem csoda ez, hiszen különböző világok, különböző kultúrák találkozásának szemlélői, ami rendszerint konfliktusok és barátságok sokaságát hozza magával.

A táborhoz közeli élelmiszerbolt tulajdonosa lapunknak elmondta, a menekültek közül sokan az ő boltjába járnak vásárolni. Büszkén vallja, hogy az évek folyamán az állandó kapcsolatnak köszönhetően néhány szót már megtanult az ő nyelvükön. S az angol vagy az orosz nyelvtudás is jól jön, hiszen a menekültek túlnyomó többsége beszél valamilyen szinten ezeken a nyelveken. „Kiismertem már az észjárásukat, velük pedig az itteni szokásokat próbáljuk meg elfogadtatni. Ez egy olyan folyamat, amely mindkét fél számára értékes, hiszen mindannyian tanulunk egymástól valamit. Aki járt már Törökországban, vagy más arab országban, tudja, milyen ott a vásárlás módja. Olyan, mint egy szertartás, melynek része az alkudozás és a portéka tüzetes vizsgálata is. Nem szokás arrafelé a sorban állás sem. Viszont, ha megmutatjuk és türelmesen elmagyarázzuk nekik az itteni szokásokat, akkor legközelebb már betartják. Mióta itt vannak, a faluból sajnos egyre kevesebben járnak hozzánk vásárolni. Az utóbbi időben az is elterjedt róluk, hogy lopnak. Igaz, megtörtént egyszer, hogy az egyik a kabátjába rejtett egy karfiolt és elfutott, de amikor utánaszaladtam, szó nélkül visszaadta. Úgy gondolom, hogy ez mindenhol, még a legkulturáltabb emberek között is előfordul.” Egy másik üzlet alkalmazottja szerint sincs semmilyen probléma a menekültekkel. Kérdésünkre elmondta, bejárnak vásárolni, de mivel nincs sok pénzük, nem csinálnak nagy forgalmat. Általában a szegényebb réteg marad itt huzamosabb ideig, akik kicsit gazdagabbak, rendszerint rövid időn belül továbbállnak valamelyik Európai Unióbeli államba. Az érdekes velük kapcsolatban az, hogy csak a férfiak járnak bevásárolni, a nők nem, őket ritkán látni. Ez biztosan azért van, mert más a nőkhöz való viszonyuk is. B. M. középkorú hölgy viszont más véleményen van, őt bizony zavarják azok az esetek, melyeket tapasztal, akár az üzletben, akár a buszra várakozva. „Felháborítónak tartom, hogy ennyi idő alatt sem tudták megtanulni a sorban állás szabályait. Mindig előre tolakodnak, s elfoglalják az autóbuszon az ülőhelyeket; az idősebb néniknek, bácsiknak sem adják át a helyüket. Az üzletben elállják az utat, sokszor nem lehet őket megkerülni sem. Mindent megfognak többször is a pult teljes hosszában, s a végén mégis otthagyják. Nem gondolnak arra, hogy rajtuk kívül még mások is megvehetik azt az élelmiszert.”

K. I., munkást nem zavarja a menekültek jelenléte, véleményét így foglalta össze: „megszoktuk már, hogy itt vannak. Tisztelni kell őket, hiszen ők is emberek, s csak így várhatjuk el, hogy ők is tiszteljenek minket.”