Börtönfalak mögött érzi magát a legszabadabbnak

A vidám lelkű, szinte mindig mosolygó fiatalembert nagyjából két éven át tartó egyeztetés után sikerült lencse- és diktafonvégre kapnunk Kassán, belvárosi alkotótermében. Mivel az elmúlt hat évben szinte mindig úton volt a világ valamelyik pontján, a személyes találkozóhoz a koronavírus miatti korlátozások, a nemzetközi járatok törlése és a határokon érvényben lévő óvintézkedések is hozzájárultak. „Hat évvel ezelőtt kapcsolódtam be az első projektbe. Legelőször egy olyan cégnél dolgoztam, amely elsősorban beltéri mászófalak és mászóterek építésével foglalkozott. Ezek óriási felületek voltak, átlag 7 ezer négyzetméteres hangárokban festettünk különféle dzsungelmotívumokat. Ezt Tóth Jóska barátommal csináltuk, azt követően átkerültem ahhoz a vállalathoz, ahol most is dolgozom. A Prison Island (Börtönsziget) svédországi nagyvállalat, mely a Fort Boyard vetélkedőből ismert kalandépületek, úgynevezett szabadulószobák kivitelezésével és működtetésével foglalkozik. Én nekik dolgozom vállalkozóként, azon emberek egyike vagyok, akik a szobákban és terekben látható, airbrush készült festményeket, grafikákat készítik. A csapatban nemcsak festők, hanem építészek és asztalosok is vannak. A csapat túlnyomó részét kelet-európai, főként felvidéki művészek és mesterek alkotjákˮ – mondta a fiatal művész.

Nincs megállás

A kassai Márai Sándor Gimnázium egykori diákja, azon belül a Fecsó Szilárd festőművész által elindított képzőművészeti tagozat volt diákja az elmúlt hat évben rengeteg helyen megfordult. A szabadulószobákban levő alkotások Európa-szerte több országban, köztük Norvégiában, Svédországban, Finnországban, Belgiumban, Hollandiában, Spanyolországban és Franciaországban is az ő kétkezi munkáját dicsérik, de járt és festett már sokkal távolabb, például Kínában is. „Szerencsére állandóan indul valahol egy új projekt. Elegendő munka van, sőt, néha talán túl sok is, de ez így van jól. Ugyan mindegyik szobának megvan a saját tematikája, egy úgynevezett vezérfonal betartásával szabad kezet kapunk. A falra festett képekben és grafikákban nem vész el a saját kreativitásom. Sőt, több olyan festményem is van, amelyen ismerőseim vagy jómagam vonásai is visszaköszönnek. Az állandó pörgésnek egy kis időre a koronavírus véget vetett, két és fél hónapig itthon dekkoltam. Ez egyébként már nagyon hiányzott, alig vártam, hogy egyedül lehessek és valami újat alkothassak a kassai műtermembenˮ – nyilatkozta Bocsárszky.

Egyetem a börtönben

A kivitelezők által megálmodott és a kreatív csapat által elkészített börtönökben a fiatalember szerint rengeteg munkát és energiát fektetnek. Miután elkészülnek a szobák és a folyosók, a festményeken hosszú heteken át dolgoznak. Börtönönként 25–40 szobát festenek ki, a képek egy-két méterestől akár 4-5 méter szélesek és magasak. „A jelenlegi tendenciát szem előtt tartva én azt hiszem, hogy még legalább 10–15 évig itt fogok festeni. Nyugaton nagyon jól megy a piac, Keleten kevésbé. A fő koordinátorunknak, Komjáti Zsoltnak nagyon sokat köszönhetek, ő volt az, aki évekkel ezelőtt felkért a legelső munkára. Ő is és én is beleviszem a saját meglátásomat a festményekbe, de mivel komoly határidőkkel dolgozunk, minden részletre figyelni kell. Az alapokat szerencsére már a gimnazista éveim során sikerült elsajátítani, szinte minden délután ott voltam Fecsó Szilárd és Komjáti Zsolt szakkörén. Festegettem, rajzolgattam, grafikáztam. A középiskola után Budapesten szerettem volna továbbtanulni, de többszöri próbálkozásom ellenére sem jött össze, majd a negyedik felvételi előtt egy héttel felkeresett Komjáti, hogy menjek ki hozzájuk Svédországba. Nagyon gyorsan belejöttem, rengeteg kiváló szakembert megismertem, és a technikámon is folyamatosan javítok. Én úgy érzem, hogy nekem ez volt az iskola, csak nincs diplomámˮ – zárta Bocsárszky Zsolt.