Bormúzeum a szepsi pincelabirintusban

Ám a pince szó nem is helyénvaló ebben az esetben, mivel amolyan feltuningolt kocsmára enged következtetni. Márpedig a kultúrház alatt valóságos labirintus kezdődik, a széles vájatok egymás alatt tekeregnek, csak pénz és lelkesedés kérdése, hogy tovább haladjanak és a többi folyosót is feltárják. A PHARE-támogatásból felújított, magyarországi „testvérborászok” segítségével berendezett és az idei városnapok alkalmából átadott rész mindenesetre párját ritkítja a környéken. Már a meredek kőlépcsőkön lefelé menet sejti az ember, hogy komoly pincerendszerbe ereszkedik alá. A hőmérséklet a kinti harminc fokos kánikula után kifejezetten kellemes, a borok szempontjából pedig ideális. Az ünnepélyes szalagátvágást követően egyébként a vájatok teherbírását is tesztelni lehetett volna, mivel száznál is több szomjas, kíváncsi és büszke helyi lakos, illetve legalább negyven jeles vendég mozgolódott egyszerre odalent.

A múzeum természetesen a város híres szülöttjéről, a tokaji aszú megalkotójáról, Szepsi Lackó Mátéról lett elnevezve, a református prédikátor egyébként szorosan kötődött Szepsi testvérvárosához, Tarcalhoz is. „Városunk fontos csomópont volt a történelmi borúton, az északi és a déli kereskedők itt találkoztak. Ennek köszönhető a két-háromszintes pincelabirintus, amely a főutca alatt húzódik” – hangsúlyozta Iván László alpolgármester a szalag átvágását követően, megköszönve a Tokaj-hegyaljai Borút Egyesület és a Szepsi Regionális Fejlesztési Ügynökség segítségét. A pazar kivitelezésért, az igényes fafaragásokért, belsőépítészeti ötletekért Ulmann Istvánt, Baffi Lajost, Novák Pétert, illetve László Ottó csapatát illeti elismerés, az első borkóstoló levezényléséért pedig a fürge és készséges, népviseletbe öltözött pincérlányokat, akik a századik poharat is ugyanolyan kedvesen, mosolyogva töltötték tele, mint az elsőt.

Pataki Sándor, Tarcal polgármestere, aki maga is nagy borszakértőnek számít, arra biztatta a szepsieket, zárják szívükbe ezt a csodálatos helyet, és mindig sok vendég térjen be ide. „Ez a múzeum összeköti majd a négy testvérvárost. Tokaj-hegyaljáról elindulva Lengyelországig visszük a borok jó hírét és borászaink tapasztalatait. Az Európai Unióban ez immár egy nagy család, nincs értelme viszálykodásnak a bortermelő régiók között. Győzzön a bor! ” – jegyezte meg az optimista polgármester.

A pincében megízlelt nedűkkel kapcsolatban sajnos hiányosak az információim, egyedül a tokaji aszút ismertem fel jellegzetes színéről. Egy helyi szakértő figyelmeztetett, hogy ha ez a kedvencem, ne kóstoljam meg a szepsi bort, mivel az „férfiaknak való”, enyhén savanykás. Aki mind az öt érzékszervét be akarta vonni a mustrába, a vitrinekben kiállított üvegeket és a hozzájuk tartozó magyarázó leírásokat tanulmányozhatta. A tapintás akkor vált elengedhetetlenné, amikor az észak-déli történelmi borutat ábrázoló térképhez ért a tárlatlátogató. A vendégek büszkén mutogatták egymásnak saját településüket, sőt többen csak úgy l` art pour l` art, élvezettel végigsimították a fából faragott, domborműszerű falitérképet, vagy az igényes kovácsolásokat, a díszes hordókat.

Az alpolgármester azt ígéri, nem csak a környék, hanem a távolabbi régiók borai is helyet kapnak itt, illetve a ma még feltáratlan pincerészben. „Célunk, hogy törekvéseinkhez a helyi és környékbeli vállalkozók csatlakozzanak, és segítségükkel a Fő utca hajdani, középkori hangulatával varázsoljuk el az ide látogató turistákat” – mondta ünnepi beszédében Iván László.

A bormúzeum megnyitására Szepsibe érkező Simon Zsolt mezőgazdasági miniszter üdítően rövidre fogta szónoklatát, elsősorban azt hangsúlyozva, hogy a Tokaji márkanév birtoklásának joga körül folyó államközi acsarkodás néhány hete véget ért. „Tokaj csak egy van” – foglalta össze a tényállást a miniszter, s erre emelte poharát.